Temesvári Tárlat (Vármegye Galéria, Budapest, 1996)
Ferencet, Kós Károlyt, Uitz Bélát, Foerk Ernőt stb. Az első világégés kirobbanását megelőző évtizedekben a festőművészet minden ágát szerencsés kézzel művelő, a Münchenben és Párizsban tanult Ferenczy József ( 1866-1925) rakta le, teremtette meg a szerves képzőművészeti élet alapjait és kereteit a Bánság szívében. Nemcsak műtermében - amelyet a Vaubantípusú téglavár egyik épen maradt bástyájában rendezett be - dolgozott példás kitartással és odaadással, hanem más városokban élő művésztársai meghívásával, bekapcsolásával színvonalas tárlatokat szervezett a Bega-parti városban, népszerűsítő előadásokat tartott, közlést pallérozó, műélvezetre nevelő könyveket jelentetett meg. Istápolta, buzgón támogatta az ifjú tehetségeket Fontos szerepet töltött be Temesvár közművelődési életének gerjesztésében, fellendítésében az 1923-ban megalakult s a tájegység élvonalbeli festőit, szobrászati grafikusait tömörítő Bánsági Képzőművészeti Egyesület életre hívása, amelynek sorait a két világháború közötti évtizedekben a romániai magyar képzőművészet olyan kiváló reprezentánsai erősítették, mint Gallas Nándor, Varga Albert Kóra-Korber Nándor, Rubleczky Géza, Szuhanek Oszkár, Litteczky Endre, Kristóf-Krausz Albert Emmet János és Sinkovich Dezső. Friss vért nagyfokú fellendülést indukált a Belga-parti város plasztikai életébe a harmincas évek elején a Szépművészeti Akadémia kényszerű átköltöztetése Kolozsvárról Temesvárra. A művészképző tanárai-oktatói között is akadt magyar a grafikus Podlipny Gyula személyében, ugyanakkor Temesvárott a Belle Artén fejezte be tanulmányait az erdélyi magyar képzőművészek élgárdájából, többek között Kós András, Bánlaki Szőnyi István, Kósa Huba Ferenc, Ciupe Mária-Sarolta, Incze István, Hajós Imre, stb. A bánsági művészek többsége a második világháborút követő felbolydult zaklatott években Bukarestre, Kolozsvárra vagy Románia más városaiba költözött települt át Esztendőkön át egy elbizonytalanodott létszámában erősen megfogyatkozott csapat - Podlipny Gyula, Kristóf-Krausz Albert Orgonás András, Szuhanek Oszkár, Gál András - tartotta fenn, biztosította úgy-ahogy a képzőművészeti élet folytonosságát. A hatvanas évek beköszöntével aztán elkezdődött a gyökeres fordulatokat átalakulásokat eredményező csoda. Az újjászerveződött jelentős mértékben megerősödött művészeti középiskola illetve a Pedagógiai Főiskola, majd a Tudományegyetem keretében létrejött s pár év alatt ígéretesen kiterebélyesedett rajztanárképző kar tanszékei nagyon sok az átlagosnál jóval tehetségesebb, felkészültebb és tájékozottabb ifjú festői grafikust szobrászt és iparművészt csábítottak az átmeneti, a rövidre szabott romániai politikai-ideológiai nyitás feldúsult időszakában Temesvárra. A hatvanas-hetvenes évek erőteljes fellendülésének eltökélt gerjesztőit az országos visszhangot és érdeklődést keltett nagy áttörés merész és elszánt zászlóhordozóit - akiknek első soraiban Jecza Péter, Bertalan István, Molnár Zoltán, Kazinczy Gábor, Zimánné Vitályos Magda is ott haladt, jó nevű, elismert alkotóegyéniségekké érlelték a lepergett hajat deresítő évek, évtizedek. Túljutva a lázas útkeresés, a nyugtalan útkeresés hosszabb-rövidebb szakain, sok mindent tisztázó és elrendező vízválasztóin sorra lehiggadtak: megtalálták, kialakították az egyéniségüket művészi eszményeiket és célkitűzéseiket leginkább megfelelő plasztikai nyelvezetet eszköztárat és stílusformát Több köztéri mű, nagyméretű monumentális alkotás dicséri az idősebb nemzedékekhez, a középgárdához vagy az ifjabb évjáratokhoz tartozó temesvári magyar képzőművészek tehetségét szakmai felkészültségét alkotói leleményességét és egyértelmű elismertségét A legjobbak aránylag sűrűn állítanak ki a nyugati országok tekintélyesebb vagy szerényebb galériában, s rendszerint sikeresen szerepelnek a rangosabb nemzetközi tárlatokon, időszaki seregszemléken. Az áttörés, a céltudatos kísérletezés felelősségét és megannyi kockázatát gerincpróbáló kihívását lankadatlan következetességgel, példamutató bátorsággal felvállaló Temesvár jó ideje az erjesztő kovász. A töretlen korszerűsödés melegágyának szerepét felvállalva a nacionalista-kommunista diktatúra legsötétebb, legzordabb periódusaiban sem mentek ritkaságszámba a magas nívójú, a bemutatott anyag vakmerő újszerűségével, eredetiségével feltűnést keltő egyéni tárlatok és csoportkiállítások. A feltételek eldurvulása, a hatalom elvárásainak szigorítása is csak ideiglenesen fékezte le, vetette valamelyest vissza a temesvári művészek kutató és újító kedvét kiérlelt elvontabb- áttételesebb formanyelvű műveikkel tiltakoztak a legjobbak az elvakult fékevesztett totalitarizmus ellen. A Romániában bekövetkezett politikai változások, amelyeknek gyújtószikrája épp Temesváron lobbant fel 1989 decemberében, kétségtelenül új szakaszt nyitott a Bánság fővárosának képzőművészeti életében is. A művészek keresik a helyüket és szerepüket a piacgazdaság, a kultúrára nem sok gondot fordító vadkapitalizmus viszonyrendszerében. Újabb alkotásaik a zaklatott létállapot korszerű kivetülései, formákká és színekké lényegített megtestesülései. Örvendetes tény, hogy többéves szünet után Temesvárott újraindult az intézményesített művészképzés. A Temesvári Tudományegyetem keretében 1990 őszétől szép- és iparművészeti kar létesült, amely festőket, szobrászokat, grafikusokat, rajztanárokat, textileseket, ipari formatervezőket képez. 1996 nyarán hagyta el az intézetet az első végzős évfolyam. A vezető művész-tanárok sorából a magyar szobrászok és iparművészek sem hiányoznak. Pillanatnyilag több mint száz főiskolát végzett képzőművész él és alkot Temesváron. Mintegy tíz százalékuk magyar nemzetiségű. Egy pár hónappal ezelőtti temesvári alkalmi főpróbát leszámítva, most szerepelnek először együtt közös kiállításon! Szekernyés János