Benczédi Séndor kolozsvári szobrászművész kiállítása (Vármegye Galéria, Budapest, 1997)
Az égetett agyag jelenkori funkcióját az erdélyi művészetben Benczédi Sándor tevékenysége szentesítette. A látásmódját, humorát, eszközeit „zsarnoki” módon meghatározó szülőföld, az udvarhelyszékbeli Nyikómente arra választotta ki Benczédi Sándort, hogy annak a robotos, mégis csodálatos életnek a filmjéből, amely szeme előtt, benne és körülötte pergett megszületésétől férfivá éréséig, rögzítse, kinagyítsa, immár végérvényes, örök, „kiégetett” pillanatfelvételekké merevítse azokat a mozzanatokat, helyzeteket, amelyekben éppoly szétválaszthatatlanul tűnik egymásba tragikum és komikum, az öröm és a fájdalom indulata, mint a szobrász legendás kacagásában. A több millió kisember társadalma állít önmagának emléket Benczédi groteszkbe hajló, édesbús, önirónikus panoptikumába, s megközelítőleg tízezerre tehető azoknak a kisszobroknak a száma, melyek a szobrászat követeiként a legszerényebb erdélyi otthonokba is belopták az igazi plasztika szellemét.” Részlet Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. században” című könyvéből Az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galéria (1052 Budapest, Vármegye utca 11.) tisztelettel meghívja Benczédi Sándor kolozsvári szobrászművész kiállításának megnyitójára 1997. szeptember 30-án, 17 órakor A kiállítást megnyitja: Makovecz Imre Közreműködik: Maczkó Mária, népdalénekes