Mészáros Gábor keramikus iparművész (Békés, 1997)
Mészáros Gábor kerámia - világa Hogyan formálja a kerámia művésze a föld felszínének agyagából a maga képére és hasonlatosságára saját kerámia világát? Olyan kérdés ez, amelyet épp a mélyebb, alig kimondható értelem felismerése érdekében fordítva is ki kell mondanunk. Milyen nyomot hagy, milyen mértékben formálja, alakítja személyiségünket, érzékenységünket, belső világunkat a külvilág, a szülőföld és a fiatalkor környezete vagy épp az érett kor, a munka világát körülfogó földfelszín, a természeti és különösen az épített környezet, amelynek holt anyaga évszázadok emberi kultúráját őrzi, folytonosságát sugallja, otthont és sajátosan meghatározó életteret jelentve. Hiszen bizonyos, hogy a Kőrösmenti szülőhely, a szegedi délies városi környezet és egy nevezetes szellemi műhely, a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola éppúgy meghatározó része egy alkotó művészi személyiségének, mint az Iparművészeti Főiskolán töltött - igaz, épp a Szilikát Tanszéken válságos időszakot jelentő - négy és fél esztendő. Természetes, hogy Szeged-Alsóváros különös hangulatának, a Mátyás-templom környezetének, gótikus boltozatának finom vonalai, fényei és árnyékai életre szóló meghatározó erővel vésődnek be a rajzoló diák szívébe, épp úgy, mint fél évtizeddel később a főiskolai mesterek, Csekovszky Árpád intelmeitő Ne fesse túl magát, kezdjen mielőbb anyagban gondolkodó ii”)vagy a festő tanár, Litkey József korrekciói és grafikái, illetve mindkettőjük példaként ható művei. Talán ebből az indíttatásból származik az aktív, mégis szemlélődő magatartás és problémaközelítés: természeti elemek és formák (kavicsok, csontok, termések) gyűjtésének szenvedélye, az élményemlékképekbe, olvasmányokba és asszociációkba való mélyremerülés, hogy mindebből belülről építkezzen a saját forma világa. Mindez még csak a művészi világkép előzménye, anyaga, a formálás folyamata csak ezután következik. Felismerni egy forma jelentését és jelentésrétegeit, rögzíteni a formai elemet, majd félretéve, nyugodni hagyni azt, hogy újra és újra elővéve, következzék egy-egy részletvonás finomítása, egy kiérett formaelem lehetőségeinek, összefüggéseinek végigjátszása, “textus’’-ának kialakítása, új és új viszonylatokba helyezése vagy - helyenként - még műfajának és műfaji törvényeinek is átfordítása, a kerámiából bronzba, bronzból kerámiába való visszafordítás tanulságainak levonása és a forma újraértelmezése. Ez az érlelésnek az a szemlélődő útja, amely olyan jól illik egy művésztanár alkatához. Kis formák - a kéz intelligenciáját sugárzó ökölnyi formák - vagy esetleg nagyobbak, mint a közelmúlt években született két sorozat, a nagyobb és kisebb tőlovagkor,s ennek a folyamatosan és kitartóan, következetesen fejlesztett formavilágnak a termékei; következetességük és megformáltságuk, játékosságuk és gondos kimunkáltságuk közel két évtizedes elmélyült alkotói életmű eredménye. A Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíja idején, 1993-ban születtek azok a torzók, amelyeket először megismertem és figyelmem megragadták. Az emberi test végső egyszerűsítése, amely mégis őrzi a női formák és a mozgás szépségét, s ami ebben a lényegivé sűrített formában épp ezért alkalmas arra, hogy a téri viszonylatoknak és anyagi formáinak, színeknek és alakításmódnak széles skálája bontakozhasson ki az újra és újra feldolgozás során. Bohumil Hrabal valahol azt mondja az alkotás folyamatáról:„,...csakis írás közben tudok meg gondolatokat magamról, amik titkos rekeszekben lapulnak bennem". Igaz ez a kerámia és a bronzöntés világában is, ahol az azonos kiindulás mellett - egy forma összes lehetőségeinek végtelen sorát kibontva - nyílik ki mindig egy-egy újabb rekesz, egy másféle fantáziajáték vagy formai meggondolás; egyik a másikra is rímel vagy válaszol, de mindig új formát és értelmet öltve; sajátos személyességet, szinte személyiséget teremt a műben az alkotó. Ez a fokozatos kitárulkozás olyan elmélyült folyamatot jelent Mészáros munkásságában, aminek következetessége, az állandó kísérletező kedv egy alapgondolat végtelen variánsaival nem csak tiszteletre méltó, hanem érdekes és meggyőző is.