Vereczkey Szilvia textilművész
felhasználásával, s egyre többször alapanyaga munkáimnak a papír. Könnyen hozzáférhető, gyönyörűen festhető. Szeretem a tiszta, egyszerű, jól átlátható formákat, minden munkámban egységre, harmóniára törekszem. Budapest, 1997. szeptember 11 Vereczkey Szilvia Budapesten születtem. Nyugodt, szép gyermekkorom volt. Hogy rajzi, képzőművészeti érdeklődésemet honnan örököltem, nem igazán tudom, családomban senki nem foglalkozott képzőművészettel. Azt viszont tudom, hogy kicsi gyermekkorom óta rajzolok, festek, figyelem a természetet, annak fantasztikus színharmóniáját, leegyszerűsített formáit beépítem munkámba, sőt ebből és csakis ebből élek. Szeretem a temészetes anyagokat, simogatom azokat, hol csak szememmel, hol kezemmel is. Egy időben rengeteget gyűjtögettem, amíg ki nem „szorított" minket a sok kő, növény, préselt levél... 1983-ban végeztem a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Tervező munkám kezdetétől sok mindent kipróbáltam. Terveztem lakástextíliákat nagyüzemi technológiára, tanítottam kézművességet és tervezést egy nagyszerű budapesti gimnáziumban, készítettem gyerek textileket, s mostanában egyszerűen „csak saját utamat járom". Grafikákat készítek, főleg színesceruzával, fal és tértextileket tervezek más-más természetes textilanyagok együttes alakítható anyag, mely sérülékeny, pontosan olyan, mint a bennünket körülvevő világ. Azt hiszem, épp ez a múlékonyság, finomság vonz benne. Sokszor különböző minőségű, általam festett papírokból készítek installációs rendszereket, kiállításonként más-más módon kirakva. Máskor ezeket a finom, vékony, festett gyűrt papírokat textilanyagokkal kombinálom, s hozok létre belőlük különös egységet. Textilmunkáimat mindig magam készítem. Ez lassú és hosszú folyamat, mely sokszor azonban nem hosszabb, mint a kigondolás időszaka. Elképzelek valamit, pontosan elgondolom, vázlatokat készítek, s előkészítem a szükséges alapanyagokat. Néha, mikor elkezdem a tényleges munkát, az anyagok formálódni, maguktól „élni kezdenek". Az elkészült mű sokszor ugyanolyan lesz, mint amilyen képzeletemben volt, máskor pedig egészen más. Azt hiszem ezt az „őrült” folyamatot élvezem a legjobban egy-egy munka során. I was born in Budapest and had a lovely, peaceful childhood. I do not really know where I got my interest in the arts. Nobody in my whole family had been an artist. But I know, that from my early years, I have drawn and painted. I have always been keenly aware of the fantastic harmony of colours in nature. The simple shapes form the basis of my work. Moreover, this is my only source of inspiration. I like natural materials. I love just to look at them or feel them. There was a time when I collected all kinds of branches, dry leaves, flowers and stones until there was no more room in our home. I graduated from the Academy of Applied Arts in 1983, working first as a designer and then trying several other activities. I designed home textiles, taught art and design at a wonderful secondary school in Budapest and made children's textiles. Today I simply go my own way. I make graphics mainly in coloured pencil. I design appliqué pictures for children and soft furnishing. I have recently started using paper as the basic material of my designs. It is easily accessible, you can dye and shape it beautifully. Its fragile and delicate quality, so much like the world around us, attracts me most. I myself dye most of the different types of paper I use. Then I crease, fold or sew them and arrange them in a system. Another time l combine paper with material creating a harmonious unit. I always do every stage of my works of art myself. The time dedicated to the design is normally as long as the time dedicated to the actual carrying out of each piece. I imagine an artistic object, think about it in every detail, make sketches and prepare the necessary materials. Sometimes, when I start the actual work, the materials start to live their own lives. Thus my original idea is sometimes carried out exactly the way it was designed, another time it turns out quite differently. It is this crazy process I enjoy most with each creation. I like the simple, clear cut shapes and always strive for unity and harmony. September 1997, Budapest Szilvia Vereczkey