Aknay János Kapcsolatok c. kiállítása (Vigadó Galéria, Budapest, 1998)

ANGYALVÁRÓ ABLAKOK Már 1­972-ben is­­ az ősidőkben — Angyali üdvözlet! ... És Ház­tetők és Ablakok és Viszonyok és Impresszió és Kitörés és Kitekintés. Jelzés. Rovás az ablakszárnya­kon. Széttört rovás és Rovásikon. Jel és Kapcsolat. Majd 1­986-ban "az angyallá átlényegült gyer­mek" balladája, a fordítottan igazi, a visszavonhatatlanul eltá­vozó Angyali üdvözlet s a sírig tartó In memóriám meg a Nagy utazás. És azóta is Ablakok és Angyalok! Mindig meg-megállva, ugyanaz, ugyanarról, máskép­pen. Monomániás türelemmel, az imamalomszerű gesztusok apró ecsetvillódzásaiban, az éles vagy lágy vonalú angyalszárnyakban, az elmaszatolódó színkönnyek­ben, s a merített papírok puhára áztatásában, az ablakok ki­­becsukódásában. Mindig­ öröm és mindig­ fájdalom! Az angyallá elment, de mindig visszajön, mert ő a Túlvilági kapcsolat, a jóságos szellemi lény, akinek arcát nem égette meg Isten arcának kibírhatatlan fénye. Makulátlan hírnök, gyermeki arkangyal, démonok elűzője, álmok szentség házában lakozó testőr, folttalan kis kerub, akinek szárnyára mi rajzoltunk és rajzolunk hulló vércsöppeket. Látni vélt égő szerát, megsebzett képről-képre, ablakról-ablakra ál­dozunk neki. A festmény, a grafika az ő kegyes csapdája. A lélek kristálygömbjének vakabla­kán ő a végtelen világ tükröző­dése, az isteni Logoszra emlékez­tető gyermeki jelkép, a megváltás műveletére figyelmeztető arany­­rendszer sebzett véren és fröcskölt sáron is átütő éteri mosolya. Ahogy az ablak a ház szeme, örökkön éber tekintete, úgy a kép a lélek nyiladéka Istenre. A kép tűzfal a halálnak! "Cool-tipo­­gráfia": minden teret kitölteni kész feszes, merész egyenesekkel ki­metszett bajelhárító jelek zenéje, zajos csörömpölés, virtuóz mutat­vány, életteli lüktetés az ablaka­inkra fel­kúszó démoni feketeség ellen. A kép a fájdalom felaprózó­­dása: osztódás a szeretetben. Budapest, 1997. december 1­8. Novotny Tihamér változott földi gyermek kitört világi börtönéből és egyre csak utazik. Háztetők felett repül, felhők fölé kúszik, csillagok társául szegődik. Ég és föld között szárnyal, jó hírt is hoz, betekint, bejön az ablakon. Látogató angyal. Hajnali angyal és Őszi is és Rét felett suhanó és piros és kék is. Hol napfényben, hol földközelben mutatkozik. Örökké útközben találod. Elmúlt, korona, kegyképtartó hírnök jogara­s szarva, talányos unikornis aranyának tűnő madara, ereszkedő s emelkedő lebegés cikázó villámok között. Gondolataink látnoki kísérője, képzel­géseink gyengéd harcosa, sorsunk metafizikai felvigyázója.

Next