A 70 éves Szentendrei Régi Művésztelep a millennium évében (MűvészetMalom, 2000)

A 70 ÉVES SZENTENDREI RÉGI MŰVÉSZTELEP A MILLENNIUM ÉVÉBEN MűvészetMalom, 2000. június 2-18. › › CJ ¡ '›DC A Szentendrei Régi Művésztelep több-kevesebb rendszerességgel vissza­visszatekint múltjára, felméri jelenkori eseménytörténetét és felmutatja jelenségvilágát, ezt reprezentálta többek között 1974-ben „Az újjáépí­tett Szentendrei Régi Művésztelep első éveiből" című kiállítás, ezt való­sította meg összefoglaló igénnyel „A Szentendrei Régi Művésztelep hat­van éve 1928-1988" című nagyszabású bemutató, ezt célozta a közel­múlt hónapjaiban rendezett „Az alapító nyolcak" című tárlat, és erre tesz kísérletet e jelen áttekintés is. A „hetven éves" megjelölést alkalmazó cím nem pontos, hiszen a szent­endrei művészet - a Szentendrei Festők Társaságának megalapítása mel­lett - egyik alappillérének minősíthető Régi Művésztelep már túllépett történetének hetedik évtizedén, és viszontagságos körülmények között, a fel-feltámadó manipulatív beavatkozási kísérletek és szándékok ellenére napjainkban is működik. Működése révén a Régi Művésztelep a meg­megtépázott, de mégiscsak töretlen szentendrei művészeti hagyomány képviselője lehet a meglehetősen széttagolt kortárs magyar művészetben. Az alapító művészek mellett ma már hosszú-hosszú névsort kell számba vennünk a telephez lazább vagy szorosabb szálakkal kötődő életműveket áttekintvén, körükben olyan, a magyar és az európai művészetben kie­melkedő jelentőségűt alkotott festők munkásságára tekinthetünk vissza, mint például Barcsay Jenőé, Kondor Béláé vagy Korniss Dezsőé. A Régi Művésztelep különös, különleges művészeti színtér, ugyanúgy alkotói lehetőségeket adott és ad a Szentendréhez és művészeti hagyományai­hoz szervesen kapcsolódó törekvések képviselőinek, mint az azoktól vi­szonylag függetleneknek, vagy az általuk meg nem érintetteknek (volt olyan periódus, amikor a kapcsolatok már-már megfoghatatlanul for­málisakká alakultak). Nagy szerencse viszont, hogy a szentendrei Régi Művésztelepen korábban sem volt, és napjainkban sincs egység: eltérő generációk képviselői, független művészeti, alkotói elveket valló, külön­böző stíluseszményeket követő, más­ és más ágazatokban munkálkodó alkotók lakják az egyre aggasztóbb állapotban leledző műtermeket. Napjainkban - és ezt remélhetően a tizenöt jelenkori Régi Művésztelep­­lakó kiállítása is plasztikusan megrajzolja - a tradíció-szellem és a tradí­ciót integráló-szintetizáló, illetve az attól elzárkózó, az autonomitást őrző sokféle kezdeményezés is jelen van: ez a kényes egyensúly lehet a hét évtizedes múltú, a Duna-parti vadregényes kertbe zárt telep művé­szettörténeti továbbépülésének garanciája. Wehner Tibor M 1/1 £-‡‹ N h­­ ­O ce (/I i/l2 › LU ‡ ~ l/lQ O un ‡ › O m — un N O N SCU N CC Q O on ‡­CJ 3*3 ‡­ O

Next