Berhidi Mária szobrászművész kiállítása (Fészek Galéria, Budapest, 2000)
De magyarázat-e, segítség-e az idézet? Segíteni akarja-e a szöveg a látogatót? Értelmezzük-e metaforikusan vagy szimbolikusan? Íme, a kőbe vésett bizonytalanság. Berhidi Mária megfricskázza azoknak az orrát, akik hisznek a modern művészet mítoszában, fennköltségében. Arra kényszerít, s épp az írással, hogy értelmet keressünk ott, ahol esetleg nincs is. Hiszen a szöveget, s a hagyományos európai, balról jobbra haladó olvasásmódot egyszerűen saját céljai érdekében használja. Azaz a szöveg mozgásra késztet, az állandóság tagadására. Közben a mondat jelképes értelmét is elfogadja, a rítusok képződésének mechanizmusát, kafkai értelmetlenségét. Elfogadja, hogy munkáját értelmezhetjük szimbolikusan is. A térbe szakrális funkciót hoz a szöveg. Már amennyiben komolyan vesszük. De lehet-e Kafkát nem komolyan venni?