Creator Spiritus Keresztény Képzőművészeti Kiállítás (Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Központ és Művészeti Iskola kiállítóterme, 2000)
A CREATOR SPIRITUS címmel megjelölt kiállítás egyaránt ígéri az ott bemutatkozó művészek létének lényegi jegyeként, alkotó szellemük megnyilatkozását és egy transzcendens, személyes teremtő erőről vallott hitük kinyilvánítását.A kegyelem erejével hat, ha az ember egy adott létállapotban egyszerre éli meg a teremtettség és a teremtés képességét. Balanyi Károly, Balanyi Zoltán, Bardócz Lajos, Gulyás Géza, Kalmárné Horóczi Margit és Szabó Pál alkotói tevékenységének közös jellemzője, hogy személyes létük egyediségének különbözőségeivel hitelesítve szólnak a kegyelem természetéről. Balanyi Zoltán nagy időtávlatokat átfogó, különös keménységű kövekből faragott és alakulni hagyott szakrális edényszobrai, valamint a természet mozgásaiba kapcsolódó, azokat hatni hagyó monumentális őrlő eszközei mellett festmények, grafikák, tűzzománc képek keresik — létük személyes idejében és terében tájékozódva — a végtelen örökkévalót. Amint a plasztikák, úgy a képek is az emlékezet rekonstruáló erejével hívják elő létrejöttük idejének és terének jellegzetes tárgyi, természeti és kultúrtörténeti motívumai között azokat a tanulással szerzett, vagy a különböző történelmi időkben egymásra rakódott, genetikusan raktározott emlékképeket, amelyek együtt a valóságra vonatkozó új ismereteket adnak. A keresztény-keresztyén világkép és valóságértelmezés jellegzetes motívumai: a Krisztus-alak, Krisztus-monogram, a kereszt, a keresztút, az Ószövetség korának szereplői, eseményei, a XX. —XXI. Század fordulójának hétköznapi és történelmi élethelyzeteiben természetes aktualitással jelennek meg. Bardócz Lajos fametszetein a biblikus azonosíthatóságú alakok ábrázolásának grafikai finomsága, egy-egy figura több nézőpontjának egyidejű érvényesülése és a test érzékeny szerkezetessége a fizikai és szellemi lét egymásban, egymás általi érzékelhetőségét mutatják. Szinte átlényegült személyiségek láthatók a lapokon, akiknek fényében intuitívvá válik a szellemi létezés valósága is. Szabó Pálnak a kollázs gazdag képépítő lehetőségeivel készült művein különböző természetű anyagok kapcsolódnak egymáshoz, épülnek egymásba. A múlt jelenbe nyúló stációin és az apokaliptikus jövő vízióin is az intuícióval megragadott és a szellemi létezésben megközelíthető valóság szerves egysége nyilatkozik meg. Gulyás Géza lírai finomságú grafikái szinte fényt árasztanak. Ebben a fényességben anyagiságuk kötöttségeitől szabadon az örökkévaló és végtelen viszonyrendszerében térbeli kapaszkodók nélkül, ám a létezés teljes biztonságával — lebegnek a figurák, tárgyak és természeti elemek. Kalmárné Horóczi Margit akril festményein, apró festékgyöngyökből hímzett képein a vallásos élet tárgyi jelei és gondolati formációi úgy jelennek meg, mint a falusi élet szükségszerű kellékei, a paraszti kultúra meghatározó elemei. Ebből az életformából tekintenek rá az urbanizálódott világ éppen aktuális jelenségeire — mintha nem is a múltból, hanem a jövőből néznének vissza. Balanyi Károly a teremtés — teremtettség élményvilágában különös hangsúllyal emeli ki a megváltás eseményét, elemzi, értelmezi a megváltó és megváltott viszonyát. Szitanyomatai és tűzzománc képei gyakran dolgozzák fel ugyanazt a motívumot, szituációt — szinte kétféle nézőpontot, létállapotot érzékeltetve. A műveken feltűnő hangsúlyt kap a fotó szerepe, mint a dokumentálás, az intuíció rögzítésének eszköze. A pozitív , negatív felületek azonban mégis elveszik a fotó általi azonosíthatóság biztonságát. Az oldalra emelt karokkal kereszt formájú emberi test — maga a kereszt. Önmagunkra feszítve élünk — csendben, mélységben, szorongásban. Ám a földre szegezett tekintet lassan felemelkedve a kereszten függő test lábai után a törzset is észrevéve azonosítja az égbe emelkedőt — a fotózás bizonyosságával, a fém alapon rögzített kép keménységének meggyőződésével. A teremtés és megváltás kegyelmének alkotásai, legyenek egy már ismert örömhír megerősítői. Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész