Drahomil Prihel Égbetörő fények (Üvegpiramis Galéria, Budapest, 2000)
z üveg Drahomir Prihel művészi megfogalmazásában számomra a csend zenéjének anyagban való megvalósítása. Ez a zene abban a pillanatban hangzott fel, amikor a világűr részecskéi megfagytak, illetve megálltak. Az alkotó keze által ezek képesek tükrözni a zenei hang pontosságát és absztrakt szabadságát. A mozgás sejtett dinamikájának belső énekét a könyörtelenül tiszta hét alatt azonban csak a kiválasztottaknak adatott meghallani. Ezek a szertartásos kitörések a tojásból való kikeléskor hirtelen csengést, csobogást, zörejt vagy mennyei összhangos ropogást árasztanak. Mindez a mesebeli játékok ébredésének csodája. Pinhel műveit csodálni annyit jelent, mint viszaemlékezni a régi, még ébredés előtt elfeledett gyermekkori álmokra. Álmokra, amelyek után csak egy kis bánatos nyom maradt a lelkünkben. Az emberiség legrégebbi könyvében az áll, hogy az ember Isten képére lett teremtve. Pichel alkotásaiban való elmélyedés ezt az örök igazságot hozhatja el az embernek. Őszintén sajnálom, hogy a novemberi Amerikai hangverseny körutam megakadályozta. 2