Fajó János, Virág Csaba (Kévés Stúdió Galéria, Budapest, 2000)
Fajó János, Virág Csaba kortárs képzőművész és építész kiállítása Galériánk első, 1999. szeptemberi nyitó tárlatának a "Volt egyszer egy Józsefvárosi Galéria" című - a múlt század 80-as éveiben politikai okokból bezáratott kiállító termének 25-30 évvel ezelőtti kiállítói, az akkor zömében fiatal építészek és képzőművészek (Mario Botta, Wilhelm Holzbauer, Gustav Peichl, Max Bill és a magyarok) friss munkáiból rendezett kiállításával ki nem mondott célunk az volt, hogy megtudjuk, hová jutottak az akkor általunk szerencsés kézzel kiválasztott kiváló alkotók egy emberöltő alatt. Kíváncsiak voltunk, mi volt a közelmúlt, mit ad a jelen és mit hoz a közeljövő a világ építészetében és képzőművészetében. Galériánk második, "A jövő ma" című fiatal építészek és képzőművészek nemzetközi kiállításával kapcsolódva az első tárlat szelleméhez - az építészet és a képzőművészet távolabbi jövőjének letéteményeseit az új évezred új induló alkotó generációját a tárlat keretén mutattuk be. Reméljük, hogy a világ különböző részeiből érkezett és kiállító ifjú alkotók (chilei, mexikói, amerikai, görög, osztrák, német, iraki, kínai nemzetiségű, valamint a magyar Műszaki Egyetem, Ybl Miklós Főiskola, Iparművészeti Egyetem, Képzőművészeti Főiskola, Janus Pannonius Egyetem, ÉME Mesteriskola és egyéb posztgraduált végzett és praktizáló vagy még ma is egyetemista építészek és képzőművészek) közül számosan - hasonlóan az egykori Józsefvárosi Galériában sikeresen szereplő kiállítókhoz - meghatározó egyéniségekké válnak és munkáikkal gazdagítani fogják az új évezred építészetét és képzőművészetét. Ehhez kívántunk kitartó munkát és sok sikert. Galériánk harmadik "Fajó János, Virág Csaba kortárs képzőművész és építész kiállítása" című tárlat sorozatunk újabb állomása, mely hazánk mai képzőművészetének és építészetének egy-egy szegmensét, Fajó János és Virág Csaba legújabb munkáit mutatja be. A kiállító művészek kiválasztása nem volt véletlenszerű. Egyrészt mert Magyarország e két kiváló alkotójához több mint 30 éves személyes jó barátság köt, és mert Fajó és Virág életművei sok hasonlóságot mutatva, így együttesen, egymást is erősítve kiválóan alkalmasak a jelenkori törekvések egy szeletének bemutatására. Másrészt Fajó János és Virág Csaba eddigi munkássága egyben teljesen azonos, nevezetesen abban, hogy mindketten elkerülték azt a nagy hullámzást, melyet a világon a posztmodernizmus és a körülötte kialakult örvények okoztak, és melyekben néhány kortárs el is merült. Mindketten töretlenül kitartottak a tiszta modernség gondolata mellett. Fajó és Virág is makacs és következetes elkötelezettje és egyben követője a modern mozgalomnak. Szilárd álláspontjukban valószínűleg a közeli jó barátok, Fajónál Kassák Lajos, Victor Vasarely, Max Bill, míg Virágnál Marcel Breuer és Fischer József is erősítették őket. Kévés György FAJÓ JÁNOS VIRÁG CSABA 1937 február 9-én született Orosházán 1956-61 Magyar Képzőművészeti Akadémia 1963 Megismerkedés Kassák Lajossal 1971 Grafikai Szimpózium, Wilhelm Morgner Haus, Soest 1973 3. Nemzetközi Festők Hete, Steiermark, Graz 1974 Pesti Műhely tagja 1976-88 Józsefvárosi Galéria Budapest és a Szerencsi Nyári Iskola igazgatója 1976 Győri Szobor Szimpózium résztvevője Téri képzetek Reliefképek - Síkplasztikák 2000. április 28. Ezeket a munkáimat az "Art Cologne" Erdész-Menshikoff Galéria plasztikákat bemutató standjára készítettem. Nagy lelkesedéssel és várakozással készültem erre a szobrászokat bemutató világfórumra, ahol száz-száz négyzetméteren egy-egy szobrászt mutatnak be a galériák. Úgy terveztem, térbe szobrokat, a falakra pedig háromdimenziós reliefképeket teszek (de hát ember tervez, Isten végez). A szobrokat 2,5-3 méter nagyságúra gondoltam (az itt láthatók "csak" modelljei azoknak). A most bemutatott reliefképek valóságos nagyságúak (1:1 méretűek). A szobrok tehát "csak" tervek, a relief képek végleges méretűek. Ezek a síkplasztikák - nem kisplasztikák - szabad térbe szánt síkformából komponált térplasztikák modelljei. Nem lezárt formák - belül üresen kongó emlékmű-valamik, hanem olyan háromdimenzióba kinyitott síkok, amelyek a teret megjelenítik és szabadon áramoltatják. Az elemi tisztaságú formák világából valók: a kör, a négyzet, a háromszög alapformáiból szabtam magamra őket, vigyázva, hogy amiből származnak, arra mindig visszautaljanak. Átgondolt - reális - józan, könnyen megvalósítható térplasztikai tervek, amelyek számomra itt Magyarországon elérhetőek, tartós anyagokkal és technikákkal - mindenféle applikálás nélkül - szűziesen tisztán létrehozhatók. Pofon egyszerű minimal-pour alkotások, nincs ír, út beszélni róluk, látni kell őket. A reliefképek azonban teljesen új elemei munkásságomnak. Abból a megfontolásból születtek, hogy utálom az üres falakat (valahol mégiscsak festő lennék), és hogy ezeket az üres falfelületeket háromdimenziós síínnel és formával feldúsítsam. Szabad formáim - formázott vásznaim - továbbv a felét jelentik. Míg síkplasztikákat már a hatvanas évek közepétől folyamatosan készítettem, addig reliefképeket még sohasem, így azok igazi kihívások voltak számomra. Nagy izgalommal, örömmel és magam is meglepődve hoztam létre azokat- Számomra ők az igazi újdonságok, az új dimenziók, festészetem és plasztikai tevékenységem összetalálkozásai. Itt a színmezők kiszabadulnak a síkfogságából. Valóságos téri formákká válnak, különálló darabok, amelyek téri plasztikával rendelkeznek. Lokál színmezőiket megtartva három dimenzióban jelennek meg, van vastagságuk. Egy-egy formaelem egyszínű, de oldalai azért a fény segítségével (árnyékkal, reflexszel) 2-3 színt hordoznak, jelenítenek meg. Az ellentétes irtárnyokba bedöntött "síkok" - valóságos formák - izgalmas téri szituációkat eredít. lényeznek, ahol a harmadik dimenzió - a sík vastagsága által létrehozott fény-árnyék reflex - elsődleges szerepet kap! Az Up to date építészet felé Visegrádi kiállításunk mottója 1981. "Házakat létrehozni - különös foglalkozás tömegeket formálni, a világból embermértékő tereket leválasztani, életek színterét megteremteni -a falakon ablakokat, ajtókat nyitni... Nem tudomány -műszaki tudományok és a művészet határmezsgyéjén mozog. Nekünk - bevalljuk -ez a dolog izgalmat keserűséget és a munka örömét adja. Az építészet ősi jelrendszer, szinte vele születik az emberrel. Legfontosabb, hogy az épület viszonyuljon környezetéhez, hangulata legyen KIFEJEZZE ÖNMAGÁT. Hisszük, hogy korunknak is van - lehet SAJÁTOSAN MAGYAR ÉPÍTÉSZETE. Nekünk itt, most ilyen házakkal kell megpróbálkozni, a hazai kivitelezési lehetőségek között - mindig a szükségesnél több energiaráfordítással. Józan ész kell hozzá, éskétségtelen, hogy generációnk jó periódusban foghatott munkához: volt mit csinálnunk -igaz akarnunk is - de az eredmény sokszor provinciális lett. " 1985-96 Együttműködés Max Bill-lel és Victor Vasarelyvel, kiállítások 1966-tól többek között: Budapest, Pécsit, Győr, Bécs, Basel, Poznan, Irakkó, Graz, Oldenburg, Soest, Cologne, Bremen, Berlin, Tokyo, Segovia Budapesten él és dolgozik Magyar Iparművészeti Egyetem tanára Díjak: 1971 Wilhelm Morgner Haus, Soest 1979 Wood Biennal díja, Cegléd (Wood and Environment), 1985 Munkács} /-díj 1933-ban született Budapesten 1956- ban szerzett diplomát a Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1957- 62 tanársegéd ugyanitt, a Középülettervezési Tanszéken (professzor Weichinger Károly) 1962-72 az IPARTERV építésze 1972-94 a LAKÓTERV vezető építésze 1962-91 Tervezést tanít a Budapesti Műszaki Egyetem különböző tanszékein (Középülettervezési (Középülettervezési Tanszék, Építéstörténeti és Elméleti Intézet) Fajó János PM. + V.Cs. 1974-től c. egyetemi docens 1989-től c.egyetemi tanár címet nyert 1968-ban az Ybl Miklós díj II. fokozatát a Rákospalotai Ruházati Raktárak tervezéséért, és 1974-ben az Ybl Miklós díj I. fokozatát kapta az MTV 4 Stúdió tervezéséért Felesége, Pázmándi Margit 1930-1995, kétszeres Ybl díjas építész 1994-ben a Virág Csaba & Z.H.J. Építésziroda Kft. néven saját céget alapít 8-10 fővel