Kertész Sándor (Kaposvár, 2000)
JELENETEI - KÜLÖNÖSEN AZ UTÓBBI ÉVEKBEN - EGYRE SZÉLESEBB PUSZTÁKON, EGYRE ÜRESEBBEN HAGYOTT FELÜLETEK KÖZÖTT JÁTSZÓDNAK, SZÉTSZÓRÓDÓ TÁRGYAK KÖZÖTT. E TÖREDÉKES ELEMEK ÉS A KÖZTÜKKÖRÜLÖTTÜK VIRTUSKODÓ KIS „ANGYALKÁK" KÜLÖNÖS ELLENTÉTE AZ IRREALITÁS ÉRZÉSÉT FOKOZZA A NÉZŐBEN. A TÁRGYAKAT, AKÁRCSAK AZ EMBERI ALAKOKAT, GYAKRAN ELHASZNÁLT VASPÁNTOK, KAPCSOK, SZÉTFESLŐ VARRÁSOK TARTJÁK ÖSSZE. LAZÁN TÁROLT ÉS UGYANAKKOR SZÉTHULLÓ SZERKEZETEKBŐL, PÓT-, VÉGTAGOKBÓL ÁLL VILÁGUNK, ÉLETÜNK ÉS NÉHA MAGUNK IS - VALLJA A FESTŐ. SZÁRNYAINK NYOMORÚSÁGOS TOLDALÉKOK, KISSZERŰ ELRUGASZKODÁSAINK KILÁTÁSTALANOK, ÖNMAGUNKRA UTALTSÁGUNK VÉGZETES. AZ EMBER ÁGASKODÓ KIMOZDULÁSAI HIÁBA BIZTATÓAK, ÖSSZECSATOLT TARTOZÉKA MIATT CSUPÁN ESENDŐ, NEHÉZKES FIGURA. AZ ÉRVÉNYESÜLÉS SZÁRNYAI CSAK VARROTTAK, A KIRÖPPENÉS, ELSZAKADÁS NEHÉZ." DR. GÉGER MELINDA MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ