Marosi Ilona festőművész (Magyarok Háza, Budapest, 2000)

EGYETEMES JELKÉPEK ŐSI ÁLLATSZIMBÓLUMOK Marosi Ilona festőművész új alkotói ciklusának kiállítása A kultúra ősidőktől kezdve az ember harmónia teremtő képességének és kézségének a kifejezője s így ősidőktől kezdve lenyomata a történelemnek. Időszámításunk előtt és a honfoglalás korából gazdagon díszített állatszimbólumos régészeti leleteket találtak számos helyen Eurázsiában. Az ábrázolások különböző stílusúak, de jelentős tartalmuk azonos. Ezen állatábrázolások képírások, melyek ősi hiedelmekben gyökereznek s kifejezik az ember biológiai és szellemi életéről alkotott képét lelki karakterét. Kifejeződik ezekben a valós élet ismerete és a transzcendentális gondolkozás. Megjelenik benne a természet: állatok, növények, csillagok, természeti erők tisztelete s e tisztelet állatábrázolással való hangsúlyos megjelölése. Az állatábrázolások először egyszerű vonaljelként, tamgaként tetovált jelként jelentek meg. A mítoszok megjelenésével eredetmondák, teremtés mítoszok jelképeivé, szimbólumaivá váltak. Állatszimbólummal jelölték az ősanyát a férfi erőt, a termékenységet, egészséget és életerőt, kombinálták világfa-életfa-tudásra szimbólummal, mely az ártó és a segítő világ összekötője s a világmindenség tartó oszlopa. Ezekben fejezték ki a világ egységét s kifejezték benne önmagukat. Az állatszimbólumok későbbi időkben címereken jelentek meg, majd a templom pitések megkezdésével oszlopfokon és kapuboltozatok faragványain. Ma múzeumokban láthatók e régészeti leletek , melyek honfoglaláskori szíjvégek, tarsolylemezek, aranytálak, övcsatok, hajfonatkorongok, pajzsdíszek, csontfarag­vány­ok. A figuratív megjelentések rendkívül elvont jelentéstartalmat hordoznak Hordozzák a lélek erejét, a küzdeni tudás képességét s a múltat összekötik a jelennel. A kiállítás festményei ezen egyetemes jelképeket szimbólumokat újraértelmezik s az esztétikai tartalom mélyebb rétegeire rányitja a figyelmet. -formai megoldások: színek expresszív ereje, kör­körívek-körérintők áthatásai és szigorú formarendje, a határozott és oldott formák aránya, újszerűsége, -a szimbólumok, az átértékelt állatábrázolások egyetemes tartalmi jelentése,­­a művész gondolati közlése mely, mint társadalmi etikai magatartásforma jelenik meg. Budapest, 2000 szeptember hó MAROSI ILONA

Next