Prutkay Péter (2000)
Prutkay Péter grafikusművész 1973-ban jelentkezett első alkalommal Miskolc városának Grafikai Biennáléján, aztán hosszú esztendők hiátusa után, a nyolcvanas évek kezdetétől lett rendszeresen bemutatkozó, vissza-visszatérő biennálé-résztvevő. Korántsem mellékes adat, hogy 1987-ben elnyerte az országos grafikai seregszemle egyik díját. Most e lassan harminc éves történetet önálló fellépéssel koronázza meg: a régebbi és a legújabb munkákból egyaránt válogató, a gazdag életműbe bepillantást adó, de azt teljességében természetesen fel nem táró nagyobb mű együttes miskolci felvonultatásával. A ciklusokba - a labirintusok, a tojások, a fészkek, az 1956-os magyar forradalom és a „napi ügyek" tematikai-szimbolizációs egységeibe - rendeződő, grafikai síkábrázolásokként és domborművekként, valamint térbe állított assamblage-okként megalkotott munkák áttekintése révén egy, a magyar művészetben, a kortárs grafikában különálló utat járó művész markáns alkotói arcéle rajzolódik meg a befogadó előtt. Már Prutkay Péter műveinek technikai vizsgálata, eszközhasználatának analízise alapján is izgalmas, specifikus következtetéseket vonhatunk meg: e művész ugyanolyan magától értetődően, magas fokú mesterségbeli tudással alkalmazza a klasszikus sokszorosító grafikai eljárásokat (aquatinta, rézkarc), mint a legújabb fotográfiai és nyomdai, nyomtatási technikákat. A kivitelezési, a formai változatosság mellett kettőségek, bonyolult áttételek jellemzik a Prutkay-kompozíciók tematikai világát, motívumhasználatát, szimbolizációs metódusát is: a régi és az új, az ereklye és a tömegterhelési tucat-tárgy, a dokumentum és az autonóm mű-kreáció korlátozásoktól mentesen találkozhat, keveredhet egymással művein, műveiben. A korok és közegek, a tárgyak és szellemiségek, a matériák és technikák között szabadon cikázó motívumok és motívumkapcsolódások megjelenítésének Prutkay Péter által előszeretettel alkalmazott módszere a kollázs, amelynek összetevői a maguk anyagszerű mivoltában szerveződhetnek kompozícióvá - vásárlási blokkok, fotó - és újságkivágatok, múlt századi olajnyomatrészletek, villamosjegyek és biléták, kézírásos feljegyzések kompakt egységbe illesztésével, illetve a tárgyösszeállítások fotó révén történő megjelenítésével. A labirintus, a fészek, a tojás és a történelmipolitikai jelentéseket hordozó rekvizítum Prutkay leleményes ütköztetései, hol gyengéden ironikus, hol groteszk, hol meg maró gúnnyal árnyalt megidézései miatt gellert kap, megbillen, és a jelentés síkok, a jelentéskörök módosulnak, vagy hirtelen visszájukra fordulnak: a fülledten ünnepi unalmas és megszokott hétköznapivá, a szép giccsessé vagy csúffá, a dús tartalmú üresen közhelyszerűvé, a mélyen tragikus könnyed komikussá, az igaz hazugsággá alakul - és ezeket a katartikus befogadói élményeket adó műértelmező utakat természetesen visszafelé is meg kell tennünk. Vagyis: Prutkay Péter alkotásainak szellemterében olyan, abszurditásokra alapozott, abszurditásokból szerveződő világ dimenziói, körvonalai bontakoznak ki, amelynek abszurditásai vérbő, megkérdőjelezhetetlen, masszív realitások. Wehner Tibor