Tóth Sándor életmű kiállítása (Miskolci Galéria, 2000)

és a litván Klaipedában hoztak létre hasonló művésztelepet. A sóstói alkotótelep tapasztalataira építve idővel éremművészeti és kisplasztikai művésztelepek alakultak Csehországban, a Szovjetunióban, Bulgáriában, Németországban és Finnországban is. Köztéri szobrai külföldön és az ország több pontján nemesítik, gazdagítják környeze­tünket. Kisplasztikái és híresen míves érmei világszerte köz- és magángyűjtemények féltett darabjai közé tartoznak. E művészi produktumok számbavétele és értékelése, valamint elkészülésük körülményeinek feltárása illő kötelességünk. A Miskolcon 1933­ március 19-én született Tóth Sándor, gömöri és szepességi iparos felmenőkre tekinthet vissza. Korán elvesztett édesapja Diósgyőrött, a magyar kohászat fellegvárában dolgozott lakatosként. Érdemes felfigyelni arra, hogy a magyar művészet nagy alakjai közül Szentpétery József, Ferenczy István, Fadrusz János, Stróbl Alajos rendelkezett lakatos felmenővel, vagy kezdte pályáját lakatosként. A többféle tehetséggel megáldott Tóth Sándor indulásánál ez a tényező érdekes módon csak idővel éreztette hatását. A későbbi szobrászművész ugyanis eredetileg freskófestőnek jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára. Pályaválasztásában fontos szerepet játszott, hogy Hincz Gyula meglátogatva a miskolci szabadiskolát felfigyelt Meilinger Dezső és Imreh Zsigmond tehetséges növendékére,­­ Tóth Sándorra - akinek a képzőművészeti főiskolán való továbbtanulást javasolta. A felvételi vizsgán jól szerepelt és így 1951-től a főiskola Általános Főtanszakán rajzot kezdett tanulni. Első mesterei Hincz Gyula, majd a másod évben a Bauhaust megjárt Pap Gyula, valamint Barcsay Jenő voltak. A művész a főiskolán eltöltött két év után - mikor szakosodni kellett - a szobrászat mellett döntött. Pátzay Pál vette fel a szobrász tanszakra. A tehetséges növendék előbb a fiatalon elhunyt Gyenes Tamás keze alatt, majd 5 éven át Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványaként vált szobrásszá. „ ... Strobl mester osztályának egyik legkiválóbb növendéke volt Tóth Sándor. Szorgalom, kitartás és elmélyültség jellemezte tanulmányait... emlékezett vissza a művész tanulóéveire egykori tanára Végvári Lajos professzor. Tóth Sándor évekig a Strobl osztály demonstrátoraként tevékenykedett. 1956 októberében a főiskola választott ifjúsági vezetője, a forradalmi bizottság tagja volt. Pátzay Pál javaslatára 1959-ben részt vett a művészeti főiskolák növendékei számára rendezett Tanácsköztársasági kiállításon, melynek nagydíját Zászlóbontó fiú című szobrával megnyerte. A nyílt tekintetű, jobbjában zászlót tartó, balját felemelő, erőtől duzzadó fiatalembert ábrázoló plasztika monumentalitása, tetszetős megfogalmazása, eltalált arányrendje és dinamikája ellenére a politikai indulat áldozatává vált és megsem­misült. Diplomamunkájául e tapasztalatok alapján munkásábrázolást választott, melynek kisplasztikai megfogalmazását a Fővárosi Tanács vette meg. E művére hasonlóan a Zászlóbontó ifjú című munkájához a világos, lendületes megfogalmazás a jellem­ző. A baljával lámpást felemelő, jobbjával csákányt tartó bányászatak megjelenítése meggyőzően hiteles. A jól sikerült Bányász gipszszobor nem lett bronzba öntve, de az ilyen állapotban is hatásos művet a Miskolc melletti Pereces bányásztelep vájáris­kolájában a belső tér díszítésére használják. Tóth Sándor a nyarakat 1954 óta rendszeresen a Képzőművészeti Főiskola Szabó Iván vezetése alatt álló hódmezővásárhelyi művésztelepén töltötte. Tanulmányai befejeztével ebbe a művészetéről híres alföldi városba tért vissza a Művészeti Alap egy éves ösztöndíjával. A sors úgy hozta, hogy délalföldi működése további egy éves Hódmezővásárhelyi tartózkodással, majd 13 szegedi évvel egészült ki. Hamarosan összebarátkozott a térség akkor egyedül jegyzett szobrászművészével Tápai Antallal, akivel szakmai kapcsolata egyre inkább elmélyült. Jó kapcsolatot épített ki az ekkor

Next