Wolsky András Munkák 1995-2000 (Budapest, 2000)

A szépség helyzete Wolsky András immár évek óta tartó következetes munkája a véletlennel arra csábít, hogy eljátszunk a gondolattal: hátha ezek a festmények, rajzok és tárgyak nem is véletlenszerűen jöttek létre, hanem esetlegesen, vagy éppen nagyon is tudatosan. A látszólag "ártatlan" nonfiguratív képek többsége ugyanis bevallottan aleatórikus (kockadobásos) módszerrel készült. De készülhetett volna másképpen is - a képhez utólag mellékelt információ nélkül a néző nem tudja bizonyítani, coincidencia vagy akcidencia, kompozíció vagy dekompozíció, (konstrukció vagy destrukció vagy dekonstrukció?) eredményét látja-e. Ha egy papírlapon elengedjük a közkedvelt "marokkó"-játék marokra (!) fogott pálcikáit, ezek elhelyezkedése a síkon meglehetősen esetleges lesz. Ha előre megállapodunk a feltételekben, pl. 4 egymás utáni dobás eredményét rögzítjük, minden dobás önmagában esetleges lesz továbbra is, de a 4 eset között kialakul egy fajta (aleatórikus) összefüggés. Ez még mindig a vélet­lenszerűségen alapuló stratégia. És végül (?) utánozhatjuk vagy szimulálhatjuk is, teljesen tudatosan, önkényesen, a várható - esetleges - helyzetet. Előfordulhat persze az is, hogy pálcikák teljesen szabályos alakzatba rendeződnek, de ennek a valószínűsége igen cse­kély. Voltaképpen ugyanaz a probléma merül fel újra és újra Wolsky minden alkotásában, melyik az az állapot a teljes szabá­lyosságtól a teljes káoszig, sőt azon túl a teljes kiüresedésig vezető skálán, amelyet a néző szubjektív pszichológiai alapon még képes képként (!) elfogadni. Ezáltal a művész a hagyományos módszerhez képest fordított gondolatmenethez folyamodik. Nem az üres vászonra épít fel szisztematikusan egy mind bonyolultabb konstrukciót, hanem a bonyolultból indul el az egyszerűbb felé. Wolsky már a diplomamunkájában, valamint az utána készült kusza vonalhálós műveiben is felvetette az alapkérdést. Véletlen és szándékolt volt a címe festménysorozatának. Egymást metsző színes vonalak sötét alapon, ahol lehetetlen volt különbséget tenni az esetlegesen kijelölt, a véletlenül "épp oda került", a megtervezett véletlen segítségével irányított és a gon­dosan kiszámított vonalak között. Ami máskülönben minden műalkotás "örök titka" is egyben. Leonardo vagy Cézanne kompozícióin sem dönthető el, hogyan (miért éppen így) jöttek létre az egyes vonalak vagy ecsetvonások, csak annyit tudunk és/vagy érzünk, hogy így kellett létrejön­niük. Wolsky András művein hasonlóan alakult a vonalak helyzete, művészetével ez a helyzet (!). Műveit ilyen alapon szépnek vagy érdekesnek ítéljük. Beke László U.1. A szövegben három, többé-kevésbé véletlenül létrejött szójáték található. Ezeket (!)-lel jelöltem.

Next