Gyémánt László Folytatott álom (2001)
Folytatott álom Gyermekkoromban jó okom volt a félénkségre, kis termetű vékonyka voltam és csendes. Szüleim válása után anyai nagyszüleim neveltek, de leginkább kényeztettek, mint egy kis herceget. Tudatosították bennem a többitől való különbözőségemet, sulykolták, hogy úri gyerek vagyok, s ahogy az illett kényeskedő voltam és modoros. Ebből természetesen következett, hogy nem akart játszani velem senki, bántottak és gúnyoltak, s én elbújtam a zongora alá kedvenc játékaimmal, papírjaimmal és ceruzáimmal. Nemigen bánkódtam, nem nyomasztott a magány. Felnőtté válásomat hatéves koromra datálom, akkor határoztam úgy, hogy művész leszek, miután első múzeumi sétámat tettem nagypapám gardírozása mellett. Csodálattal néztem a képeket és egyre jobban éreztem, hogy nekem is ilyen szépeket kell majd festeni, ha nagy leszek. Ez a vágy nem múlt el soha, szólhattak szirénák, hullhattak bombák, megverhettek, megbuktathattak, megalázhattak, rajzolva és festve mindent túléltem. Rendületlenül dacolok minden igazságtalansággal ami ér. Nem tudom, hogy milyen okosnak lenni, sohasem voltam az, de szerelmes lettem virtuális lényekbe, például Walt Disney Hófehérkéjébe, aztán Judy Garlandot öleltem álmomban. A Művészeti Gimnáziumban rajzoltam először aktot modellről, sajnos kiábrándító élmény volt. A valóság látványa túlságosan is távol állt attól a csodától amit a ruhátlan női testről, mint eszményi jelenségről képzeletben előre megalkottam. Ki mit tart szépnek az lehetne magánügy, bár nehéz elképzelni, hogy a Myloi Vénusz tekintetében megoszlanának a vélemények. A világ persze változik, divatok cserélődnek szüntelen és a művészet megnyilvánulása is lehet nehezen érthető, vagy az érthetetlenségig elvont, „mély gondolatokat” rejtő kiöntött sóder, szemétből guberált Ready Made. Sajnos eljárt felettem az idő és egyre gyakrabban jut eszembe, hogy valamikor régen hatévesen azért akartam felnőni,... miért is? - egyszerűen mert szépeket akartam festeni. Hogy a szép mitől az, természetesen definiálhatatlan, ha elég bátor vagyok sem állíthatnék többet, mint hogy én mit tartok annak; ilyen lehet egy gesztus, egy mozdulat, arányok és formák lágy harmóniája. Adott esetben sem akartam többet, mint megkísérelni a szépség szavakban kifejezhetetlen jelentését képekké formálni és csak remélni tudom, hogy ez helyenként sikerült is. Gyémánt László