Kő Pál szobrászművész retrospektív kiállítása (Tihanyi Bencés Apátság, 2001)

KO­PÁL SZOBRÁSZMŰVÉSZ TIHANYI KIÁLLÍTÁSA ELÉ Farag követ és fát, önt bronzot, megformál és éget terrakottát, felhasznál szokatlan matériákat, ötvöz különféle anyagokat, beépít kompozíciójába talált tárgyakat, műveinek plaszticitását és dekorativitását esetenként élénk színű fes­téssel fokozza, egy-egy alakját valódi ruhadarabokkal öltözteti fel. Hasonlóképpen változatos műveinek, körplasztikái­nak és domborműveinek, érmeinek, rajzainak tematikai tára: parasztalakok, történelmi személyiségek, királyok és utcaseprők, költők, szentek, művész-kortársak, népmesei alakok öltenek testet önállóan vagy balladisztikus, meseszerű, nosztalgikus atmoszférát sugárzó jelenetek szereplőiként. Kiemelései révén beszédessé válik egy-egy tárgy. Munkái hol a nehézkes középkori kőfaragványok világát idézik, hol a népi kézművességgel, tárgyformálással és díszítőművészettel állíthatók párhuzamba, míg máskor kompozícióiban a szürrealizmus álomittassága és látomásossága pulzál, vagy műveinek szemlélőit a valóságelemek köznapi, közvetlen felvonultatásával, a művi és a való határvonalát összemosó megjelenítésével bizonytalanítja el, hökkenti meg. Kisplasztika, portré, emlékszobor, portréemlékmű, emlékmű, emlékérem, alkalmi érem - e hagyományos plasztikai kategóriákba úgy sorolhatók Kő Pál munkái, hogy a műnemek klasszikus szabályait mindig megsértik, a kereteket kitágítják, új és új elemekkel bővítik, gazdagítják: a térbehelyezés szabálytalan módozataival, az anyagalkalmazás és anyagmegmunkálás nóvumaival, a tömegalakítás, a formaképzés várat­lan, a kifejezés erejével áthatott megoldásaival. Törékenyek, esendők, olykor védtelenek és kiszolgáltatottak, de méltóságukat mindenkor őrzők a Kő Pál-teremtette alakok és megszemélyesített tárgyak, és az alakok és tárgyak által megtestesített gondolatok és jelentések. Áradó mesélőkedvvel és villámcsapásszerű sűrítéssel súlyos tragédiák, hősiességek és elbukások, tudottságok és hitek, történel­mi múlt-metszetek és jelenkori abszurditások, legendák és játékos tréfák kavarognak e művek jelentés- és jelen­ségvilágában, közegeiben és hatóköreiben - mindenkor dús érzelmekkel telítetten, lágy lírával átszínezetten. KŐ PÁL szobrászművész retrospektív kiállítása a Tihanyi Bencés Apátság Kőtárában 2001. szeptember 16-október 31., Dr. Korzenszky Richárd­ OSB tihanyi perjelsége idején. Kiállítás: Nagy Károly, Kő Pál Katalógus: Györdeák György, Nagy Károly, Kő Pál, Antall István Fotó: Kovács László Péter (Kovi) Jóllehet számos kiállítást is rendezett - az első jelentései 1972-ben, a budapesti Műcsarnokban és a pályaképet pil­lanatnyilag záró utolsót 2001. júniusában, Párizsban - Kő Pál szobrászművész munkássága elsősorban a megbízásra készült, az állandóság igényével közösségi térben elhelyezett, maradandó anyagban megvalósított “monumentális” alkotások révén vált a XX. század harmadik harmadát és az ezredfordulót átfogva a kortárs magyar szobrászat egyik leg­fontosabb fejezetévé és jelenségévé. Az idézőjelbe fogott léptékmeghatározással az jeleztetik, hogy a harsányságok és túlméretezettségek, a mindent elsöprő ürességek és a semmitmondások korszakában Kő Pál munkái megőrizték az emberléptékűséget, a monumentalitás bensőségességét. Természetesen a mű hitele nem csak a nagyság, az elementáris kifejezés miatt foszlik a semmibe, és nem csupán a kicsinység által teremtődik meg. E szobrász kisplasztikái, kiállítóter­­mi közegben bemutatott, belső, intim terekben elhelyezett művei kicsinységükben is monumentálissá emelkednek, és a viszonylagos nagy emlékmű-méreteket is semlegesíti az a furcsa egyensúlyhelyzetekre, tömeg-ritmusképletekre és a már­­már az esetlegességekbe forduló törékenységre hangolt formarend, amelynek indokoltságát a figurákat, a tárgyakat meg­jelenítő kompozíciók tartalmi mélyrétegeiben lelhetjük meg. Mindezekkel együtt és mindezeken túlmenően Kő Pál munkáit a korba ágyazódón és a korszellemmel szembeszegülve hitelesíti - mind a megrendelőtől, a megbízástól, mind az önálló szobrászi programtól függetlenül - az a mindig megszólaló, jelenlevő emberi hang, amely alkotásainak egyik legfontosabb, lényegi sajátja. A Kő Pál sokoldalú működését reprezentáló együttes műveire különösképpen, átfogón érvényes a Ferenczy Béni által megfogalmazott tétel, amely kimondja, hogy monumentális alkotás az, ami értékében nagy. Amiként e Párizsból hazatért kiállítási kollekció műtárgyjegyzéke pontosan regisztrálja, ez a kisplasztikákból, érmek­ből és rajzokból, dokumentumfotókból válogatott műegyüttes a hatvanas évektől csaknem napjainkig ívelőn megrajzol­ja Kő Pál három és fél, vagy immár négy évtizedes alkotóútját. Az életműben nagy fordulatokra, váltásokra, egymástól élesen elváló szakaszokra vagy korszakokra nem bukkanhatunk, de ugyanakkor az egységesítő vonások, az összefűző kapcsolatok megragadása is roppant nehéz, mert minden mű önálló világ. Az pontosan meghatározható, hogy a neo­­avantgarde kezdeményezések magyarországi feléledésének korszakában induló, majd térhódításának időszakában munkásságát kibontakoztató művész­­ ugyanis az alkotásai által körvonalazódó szemlélet, szellemiség következetesen és töretlenül egységes - elkötelezett hittel a tradícióra szavazott, azonban sem a továbbélő klasszicizáló, sem az oly erőtel­jessé váló expresszív kifejezés és formálás áramlata nem érintette meg. A figurativitás, a megidézett emberalakok és a tárgyak világában - plebejus indíttatásától determináltan, attitűdjéből eredeztetetten, számos alkotói énjén átszűrt elem­ből, hatásból építkezve, a kor által felvetett, korántsem könnyű dilemmákra szellemesen reflektálva - alkotásaival egy különálló, autonóm szobrászati terrénumot jelölt ki. “Mondhatjuk akár, hogy a puszták gyermeke voltam, miközben tény­leg hatott rám a pop art, a szürrealizmus.” - fogalmazta meg a művész a közelmúltban egy beszélgetésben. Wehner Tibor HUNOK PÁRIZSBAN El kell menni ahhoz, hogy haza lehessen jönni. Párizsból Tihanyba. Ide a f e­ szigetre, amely önmagában is egy egész világ. Innen e bensőséges tájból, Pannónia fókuszából látszik igazán a teljesség. A végtelen tükrök, az ég és a víz, a hegymagasság, a páros torony más kilátást, új perspektívát kínál. Helyére kerülhet egy - természete szerint - egészében alig látható életmű, egymás mellé sorakoznak a rég nem látott művek, újból összetalálkoznak a művészi érdeklődés, az alkotói tájékozódás, és a színes személyiség szertefutó útjai. Kő Pál szobrászművész életművének javát, a magyar múzeumok gyűjteményeiből válogatva elvitte Párizsba, hogy hazahozhassa Tihanyba. Fárasztó, fullasztó és felkavaró feladat előbabrálni a poros raktárak, fakó kartotékok, műteremzugok világából, kérvényeket és listákat körmölve, előtelefonálni önzetlen magángyűjtők lakásából a műveket. És minden sérülés egy-egy seb. A kiállítás előtti helyreállítás, a felújítás, az átfestés, egyben újragondolás is. A csomagolás és a rakodás már egy másik nagy műfaja a művészeteknek. Az utazás, az ünneplés, az ismerkedés, a beszélgetések csak szelíd próbatétel, de Párizs, az Párizs! Rákóczi, s vele Mikes Kelemen járt erre, itt telepedett le Batsányi, Petőfi ide készült. Hamvába holt összesküvések, bukott forradalmak és szabadságharcok után ide lehetett emigrálni. Ady, Kassák, Radnóti és Illyés el is jutott oda. (Hogy hazajőve Tihanyban találja meg a harmóniát, Déri Tibor és Németh László közelében.) Kő Pál életművét nem a történelem forgószele, hanem az enyhültebb idők, a Francia - Magyar Kulturális Évad nyitánya vitte Párizsba. Illesse köszönet Szabó Magdát, a Párizsi Magyar Intézet igazgatóhelyettesét, aki mindent megtett a párizsi sikerért. A Pl szobor és kisplasztika, 56 érem, 18 önálló grafikai lap értékű egyedi rajz és 16 fénykép a Bonaparte utcai szép épület két termében talált helyet. Kiemelve a munkákat a végletekig megosztott, “mindenre választ adó”, égig érő elméletek által szabdalt, esztétikai, módszertani és közéleti elképzelések által sáncolt, ellenséges szekértáborokra szakadt magyar képzőművészeti életből, esélye támadt az elfogulatlanságnak. Kő Pál művei ebben a környezetben sem viselkedtek másként, csak az előítéletek maradtak otthon. A meggyőző hatvan év, a tehetség, a mindent elsöprő életkedv Párizsba utazott. A kétely és a bizonytalanság itthon maradt. Utazott az eredetiség, a remekül működő ösztön, a finom rafinéria, ment a szakma, a műben szervesülő esetlegesség és a vele kézen fogva járó tudatosság. Kő Pál győzött Párizsban. Meggyőzött. Ahogy bizton megnyer majd mindenkit 2001. október 6-án a Loire Atlanti óceáni torkolatával szemben “horgonyzó” Noirmoutier szigetén is, ahová, a Fekete Kolostor falára fölkerül Kuncz Aladár dombormívű portréja. Föl, földobott kő... Kő Pál kedvére való a műveiben is mindig jelen lévő játék, ám a szavak is visszahullnak. Kell Párizs, és kell Tihany. Kell, hogy Kő Pál munkái itt és ebben a teljességben hozzáférhetőek legyenek. Illesse köszönet Nagy Károlyt, aki itt a félszigeten és Magyarországon végleges szétszaladásuk előtt újrahonosítja az életmű több­nyire illegalitásban élő felét. Kell ez az áttekintés azoknak, akiket nem zökkentett ki magabiztos ízlésük nyugalmából az elmúlt évtized számtalan divatja, a számos naprakész aktualizáló, utánmondó művész, szellemi agresszor, az örökös mozgó­ és álló ízlésháború. Kell azoknak, akik nem vegytiszta dogmákban, megkérdőjelezhetetlen tételekben, nem szűkítő skatu­lyákban és nem címkékben, hanem értékben és művekben gondolkodnak. Akik nem akarják visszafelé is megkérdőjelezni, átértékelni, átfogalmazni a mögöttünk maradt huszadik század klasszikus teljesítményeit. Kell ez a kiállítás az újszülöt­teknek, a fiataloknak, akiket tán még nem mérgezett meg jóvátehetetlenül ez az újkori magyar sznobéria. És nem utolsó­sorban kell a Mesternek, az életművével hivatástudattal foglalkozóknak, s azoknak akik emberi ágon rokonai e művészetnek. Budapest, 2001. szeptember 5. hajnalán . .. T 1 K ’ Antall István SZENT ISTVÁN A GELLÉRT HEGY LÁBÁNÁL Szemem különös fehérségre téved. Mintha egy világító felhő­alak töltené be a kékséget a Gellért-hegy fái és sziklái között. S ahogy a szomszédságból naponta arra járok, megszokom, helyet foglal bennem is, már nem felhőjelenés, hanem lovas szobor. Szent István mása, még nem szentként, nem is királyként áll lova mellett az ifjú, a koronás fejedelem. Úgy érzem, mintha előtte lenne minden, ami megtörtént, az államalapítás, a kereszténység fölvétele. Békességgel közelít s fogad. Hátáról leszállt gazdájára néz vissza a ló, a nyaka föléivel, szelíd emberszemében ragaszkodó mosoly, angyali szépség. Mennyei légiesség sugárzik az ifjúra, míg törzse, akár a bástya óvja, védi, mint a nehéz föld. Takarója egészen befedi, rétek vadvirágaival teleszirmozza, nyerge is a teremtés idejéből való, ha a nyeregkápa marokba fogható ragadozó madárfej. S a ket­tős alakzat a glóbusz részeként maga is gömbszerűvé törekszik. Egyetemesen személyes, kezében templom-ajándék. Tekintete azt a pillanatot mutatja esdeklően és megbocsátóan, mikor még nem dőlt el, mi következik. Magyarország történelmének legfontosabb pillantása réved ránk, de a történelem már legendába, népmesébe szépül. Van abban valami gyermeki, amint a karácsonyi betlehemmel, Isten házacskájával érkezik a legkisebb királyfi. Mintha teljes valóságával a földön állna, de lábfeje lecsüng a talapzat peremén, egyszerre föntebb a mi világunknál, ugyanakkor mégis csak közöttünk való. A hegyből kialakított tér másik felén nyílik a sziklakápolna, melyet egy sötét rendszer évtizedekre befalazott. Még a legenda kisbojtársa sem fedezhette föl elkóborolt bárányát keresve azt a különös társaságot, az alvó száz lovas katonát, s a hatalmas kőasztalt szakállával beterítő Szent István királyt, hogy fölébressze őket megvédeni a visszatérő pogányságtól. Kő Pál szo­brászművésznek jutott a bojtár szerencséje, ő ébresztette föl az alvó királyt, s fiatallá változtatva jelenítette közénk. Ezentúl, akik közelébe kerülünk, mi is tagjai leszünk a szobornak, élő résztvevők, akár a reggeliző otthontalanok, a hátizsákos diák, a szerelmespár, még az a kutyasétáltató férfi is. Megváltódunk valamiképpen a szelíd, fehér sugárzás­ban. Ágh István Kő Pál szobrászművész kiállításának műtárgyjegyzéke Tihanyi Bencés Apátság 2001. szeptember. Szobrok, kisplasztikák Édesapám - szobor, portré / terrakotta, festett, posztósapka, / vegyes technika / 36 cm / 1963 / fa alapon / A művész tulajdona / Epreskert, Budapest Van Gogh - kisplasztika / bronz / 24 cm / 1964 / A művész tulajdona Nagyméretű szobor változat Lengyelországban / Epreskert, Budapest Betlehemes IL - kisplasztika / fa, bazaltkocka /vegyes technika / 26 cm / 1986 / Több variációja van / a Művész tulajdona / Epreskert, Budapest Asszony fekete órával - kisplasztika / ébenfa / 24 cm / 1970 / 1981-es vásárlás Magyar Nemzeti Galéria, Mai Magyar Gyűjtemény / Budavári palota, Budapest Ünnep II.­­ Család - kisplasztika / fa, rézszegekkel díszítve / 36 cm / 1970 / (70-74 között, az MNG szerint) 1975-ös vásárlás / Magyar Nemzeti Galéria, Mai Magyar Gyűjtemény / Budavári palota, Budapest Nagy Balogh János - szobor, portré / szilfa / 35 cm / 1969 / 1975-ös vásárlás Magyar Nemzeti Galéria, Mai Magyar Gyűjtemény / Budavári palota, Budapest Swierkiewicz Róbert - szobor, portré / 28 cm / 1969 / 1981-es vásárlás / Magyar Nemzeti Galéria, Mai Magyar Gyűjtemény / A másodpéldány a művész tulajdona, / Epreskert, Budapest Dr Cristopher - szobor, portré, színezett / terrakotta / 26 cm / 1970 / fehérre festett fakockán, lila apró mintás kendővel / A művész tulajdona, / Epreskert, Budapest Kislány arany fülbevalóval - szobor / diófa, arany fülbevaló, rézlemez / vegyes technika / 98 cm / 1971 /1980-as vásárlás / Magyar Nemzeti Galéria, Mai Magyar Gyűjtemény / Budavári palota / Budapest Kodály Zoltán - kisplasztika, egész alakos / bronz / 34,5 cm / 1971 / 1974-es vásárlás / Magyar Nemzeti Galéria, Mai magyar Gyűjtemény Utcaseprő - szobor / fa, festett, fémlapát / vegyes technika / 103 cm / 1971 / 54 cm átmérőjű alapon / A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat tulajdona, Rippl-Rónai utcai székház, Budapest Chagall és én - szobor / körtefa, bronzlapon / 69 cm / 1972 / 1981-es vásárlás. / Magyar Nemzeti Galéria, Mai Magyar Gyűjtemény / Budavári palota, Budapest Árpád házi Szent Margit - dombormű / mészkő / 55 x 83 cm / 1973 / A művész tulajdona / Eötvös Középiskola, Heves J. István - Kisplasztika, köztéri / bronz / 59 cm /1973 / 26 x 30 x 60 cm-es márvány alapon / felállították 2000. nyarán / Lukácsháza, Győr-Sopron megye / eredeti példány Epreskert, Budapest Kossuth - szobor / diófa, textil / vegyes technika / 107 cm / 1973 / 1981-es vásárlás / Magyar Nemzeti Galéria, Mai Magyar Gyűjtemény / Budavári palota, Budapest Anyám könyvei - szobor / fa, fém / vegyes technika / 90 x 46 x 50 cm / 1975 / 1981-es vásárlás / Magyar Nemzeti Galéria, Mai Magyar Gyűjtemény / Budavári palota, Budapest Nagy- kék madár - kisplasztika / körtefa, fém, textil / vegyes technika / 62 cm / 1975 / 1980-as vásárlás / Magyar Nemzeti Galéria, Mai Magyar Gyűjtemény / Budavári palota, Budapest Szárnykészítő - kisplasztika - térplasztika fafaragás, csirkecsontok, madárkalitka, spárga, huzalok / vegyes technika / 40 x 40 x 28 cm / 1975 / Felújítva 2000-ben / A művész tulajdona / Epreskert, Budapest Delikt - szobor / szilfa, női haj / vegyes technika / 134 cm / 1975 / kézen álló női akt / Péterfy Gizella tulajdona / Bajcsy Zsilinszky utca, Balatonkenese Magyar Messiás - kisplasztika / festett fa, fém / 79 x 50 x 80 cm / 1977 / Művészet című folyóirat bontóján,1982 június / Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona / Károlyi palota, Budapest. Tanú - Melocco Miklós - szobor, portré / bronz / 25 cm / 1980 / 5 cm magas márványlapon / A művész tulajdona / Epreskert, Budapest. Kakasos fiú - szobor, köztéri / festett fa, bronzlábakon / 210 cm / 1984 / 80 cm talapzat, 130 cm plasztika / Egy bécsi bank után a Magyar Nemzeti Bank tulajdona / Vadász utcai székház, Budapest Petőfi Sándor Sajtószabadság díj - plakett, nyeles, talpas / 27 cm / 1992 / bronz függőkkel / A Magyar Újságírók Közössége megrendelésére / A díjazottak, és a művész tulajdona / Epreskert, Budapest Színésznő - szobor, / homokkő, színezve / 53 cm / Az Erzsébet téri Nemzeti Színház terére tervezett szobor / A művész tulajdona / Epreskert, Budapest Jankovics Marcell - szobor, portré mellszobor / terrakotta / 43 cm / A Károly Róbert királyszobor előtanulmánya / Jankovics Marcell tulajdona / Jankovics lakás Budapest Bartók Béla - kisplasztika / bronz / 32 cm / madáron lovagló figura Bán Ferenc építész tulajdona / Bán lakás, Nyíregyháza Szarvassá változott fiú - kisplasztika, húros / bronz / 56 cm / 19­ szeptember / Antall István újságíró tulajdona / Jurisich Miklós utca, Budapt Mátyás király - szobor / bronz, tardosi vörösmárvány / 110 cm / 1990 Visegrádi Mátyás Király Múzeum tulajdona Szerelem kapu - szobor / bronz, ezüst, gránit / 78 cm / 1999 / a műve tulajdona Ik­on - szobor / bronz / 18 cm / 1981 / a művész tulajdona Csontváry - szobor / bronz / 17 cm / 1982 / a művész tulajdona Zászló - szobor / fa, textil / 250 cm / 1979 / a művész tulajdona Erdély - szobor / fehér márvány, vas, fa / 30 cm / 1970 / Péterfy Lajos tul­­dona Vetési Albert püspök - szobor / süttői mészkő / 220 cm / 1988 / felú­lítva a Veszprémi Vetési Albert Gimnáziumban Rókafáraó - szobor / csirkecsont / 25 cm / 1969 / Melocco Miklós tul­­dona Pajzsos - szobor / diófa / 100 cm / 1975 / Melocco Miklós tulajdona Dobozos - szobor / körtefa / 40 cm / 1974 Holdfényben (Kondor Béla emlékének! - táblakép festett tölgyfa 40 x 60 cm / 1976 / a művész tulajdona Hárfa és madár - szobor / vegyes technika / 80 x 30 70 cm / a műve tulajdona Auer Lipót - dombormű / bronz / 97 cm / 1996 / elhelyezve Veszprém Rákóczi utca Kuti József - szobor / festett terakotta / 35 cm / 1971 / a Kuti család tulajdon Kölcsey Ferenc - szobor / bronz / 190 cm / 1979 / felállítva Kölcsey Ferer Gimnázium Budapest látomás - szobor / festett körtefa / 95 cm / 1965 / a művész tulajdona Corpus - szobor / fa, bronz, kő / 95 cm / 1977 / a művész tulajdona Fiú kakassal - szobor / bronz / 50 cm / 1992 Kukás - szobor / fa / 18 cm / 1977 Történelem könyv ( Antall József emlékmű tervi - fa, rézlemez / 36 50 cm / 1997 / a művész tulajdona Érmek Pro Űrbe. Heves - érem / bronz / 10,5 cm / ? / a művész tulajdona Epreskert, Budapest Pro Űrbe. Heves I. érem / bronz / 7,5 cm / ? / a művész tulajdona Epreskert, Budapest Vésztő - érem / bronz / 6,5 cm / 1988 / A művész tulajdona / Epreskert Budapest Dualitas - érem / bronz / 5,0 cm / ? / A művész tulajdona / Epreske Budapest Éljenek a Bajaiak! - érem / bronz, ezüst bevonat / 6,0 cm / 1985 / művész tulajdona / Epreskert, Budapest Csongrádi tavasz- érem / bronz / 11,0 cm / 1998 / A művész tulajdona Epreskert, Budapest / Jó reggelt Csongrád ! - érem, bronz / 10,5 cm / 1998 / A művész tul­­dona / Epreskert, Budapest Nagyanyám emlékére - érem / bronz / 8,0 cm / ? / A művész tulajdona Epreskert, Budapest Sámán konferencia - érem / bronz, ezüstbevonat / 6,0 x 7,5 cm / ? / művész tulajdona / Epreskert, Budapest Gr. Széchenyi István - érem / bronz / 9 cm / ? / A művész tulajdona Epreskert, Budapest Gruber Béla a festő - érem / bronz / 10,0 cm / ? / A művész tulajdona Epreskert, Budapest Nemzetközi szőttesfesztivál - érem / bronz / 10,0 cm / ? / A műve tulajdona / Epreskert, Budapest Országos szőttesfesztivál - érem / bronz / 10,0 cm / ? / A művész túl;­dona / Epreskert, Budapest Művésztelep. Heves - érem / bronz, ezüstbevonat / 10,0 cm / 1987 / művész tulajdona / Epreskert, Budapest Nógrádi Pedagógiai díj - érem / bronz / 11,0 cm / ? / a művész túl;­dona / Epreskert, Budapest

Next