Patak-Art (Patak Galéria, 2001)
A Patak Galériához ! Az utóbbi években egyre jobban szeretem azoknak a festőknek a munkáit, akik kisméretű, emberien őszinte, bensőséges hangulatú, és főleg jól megmunkált képeket készítenek ( mondjuk , amilyen festmények Nagy Balogh, vagy Morandi keze nyomán születtek), mint ahogy egyre fontosabbak számomra a jelentéktelennek tűnő kis dolgok, a halkszavú, emberi gesztusok. Mintha csak ezen az ezredfordulón - a szörnyű, hangoskodó, huszadik századi megalománia után-az ember szeretne hazatalálni az otthon melegébe. Mintha csak környezetünk tönkretétele, az ágáló forradalmi ideológiák nyomán elszabadult világmegváltó emberirtások, a monstruózus világbirodalmak és mindenható világszervezetek, a globalizált "világfalu" rémképe, a "felettes én" -ként működtetett technika és a média virtuális világa, a világunkat hálóba terelő Internet, a pénznek,mint a mennyiség hatalmának Moloch -ja, a bevásárlóközpontok és multiplex-mozik infantilizáló hatásai, vagy éppen a nemzetközi műkereskedelem horribilis árai mögé bújtatott ásító üresség sokkja után az ember némi meghitt csendre, együttgondolkodásra, netán együttérzésre vágyna... Üldögélni kellene Krúdy egyik kertvendéglőjében, vagy netán a Hamvas Béla által himnikus sorokba foglalt somlói szőlőlugasban néhány jóbaráttal és borozgatás közben csendesen ünnepelni ember voltunk nagyszerű szépségét! De hová tűntek a krúdys kertvendéglők? Vagy Hamvas Béla bukolikus, aranykori álmai? S nem utolsósorban: az áldozati italnak is alkalmas jó borok? És azok az igaz jó barátok,akik nem csupán azonos érdekeltségű üzlettársak, hanem szellemileg is életünk megtartó erői lehetnek? Hová tűnt a művészeket tisztelő, művészetszerető főpincér, akit Szinbád még"Vendelin fiam"-nak szólíthatott? Hová tűntek a becsületes kiskocsmák, a kis szatócsboltok,a cipészüzletek és a friss tejfölt áruló kofákkal teli piacok? Bizony, hiányát látjuk ennek az emberszabású és áttekinthető léptékű világnak, s amikor arról hallok, hogy egy vidéki kisvárosban városszépítő és ha-