Békéstáji Művészeti Társaság (Békéscsaba, 2002)
Cs. Tóth János: Vannak tartalékai az alkotói energiának A Békéstáji Művészeti Társaság, 1991. május 29-én Békéscsabán a Megyei Könyvtárban. Az első tagok az Alap soraiból verbuválódtak, de nem minden tag csatlakozott, néhány nevesebb (díjakat begyűjtő) alkotó az önérvényesítés más módját választotta, úgynevezett kijáró típusú művészek maradtak máig. A művészeti élet sokarcúságát mutatja, hogy volt olyan alkotó, aki egyszerre más képzőművészeti egyesületben is tag lett, ilyen pl. a MASE. Ebben az egyesületben tevékeny szerepet vállalt Baji Miklós Zoltán aki Pósteleken, majd később tanyáján művészeti megnyilvánulások sorát rendezte fél évtizeden át Csalánleves címmel. A BMT tagjai nem egy elit értelmiségi kör belső szakmai fórumának képzelték el közös munkálkodásukat, hanem jóval tágabb körben a vizuális kultúra mozgalmaként tervezték el működésüket. Az alapítók - összegyűjtve a szellem, a művészet kiváló megyei képviselőit, azt tűzték ki célul, hogy mozgósítják az emberi kultúra forrásait, megértetni mindenkivel a képzőművészet világának összefüggéseit. Úgy gondolták, a művészetből sugárzó esztétikum és az értelem segítségével az emberi szolidaritás és a természet iránti felelősségérzetünk, empátiánk erősödhet. Kiemelt figyelmet kapott a társaság alapító okiratában a felnövekvő nemzedék képi kultúrájának ügye, abból a meggondolásból, ha a gyerek összekeveri a művészkedést az igazi művészettel, soha nem jut el oda, hogy megsejtse, milyen katartikus hatalma lehet a valódi remekműnek. Jeles képzőművészeti évfordulók, rendezvénysorozatok, elfelejtett, nívós helyi alkotók bemutatását tervezték el a Békésben élő alkotók. Az országos szakmai körökben ismert, s már jelentékeny életművet épített alkotók együttesen is vállalták egymást. Volt némi előzménye a közösségi művészeti életnek. A negyvenes éveikbe lépő alkotók - akik a derékhadat adták -, 1978-tól aktívan vettek részt a megyeszékhelyen alakult FAK-ban (Fiatal Alkotók Köre). Ez a művészi csoportosulás túlnőtt az ifjúsági mozgalom keretein, politikailag szabályozhatatlanná vált, olyannyira, hogy a nyolcvanas évek elejére lehetetlenné tették a működését. Az 1991-ben alakult társaság adott arra, hogy mutatkozzék meg az a szellemi-művészi energia, amit képviselnek. A művészi közízlés fejlesztése, a művészi ismeretterjesztés, elsősorban a Körösök vidékén, tehát a megyében, illetve a szokásos és elvárt szakmai tevékenység, tárlatok szervezése, kortárs galéria létesítése, érdekvédelmi, önsegélyező feladatok ellátása, táborok szervezése, műalkotások forgalmazása, kapcsolattartás hazai és nemzetközi szakmai szervezetekkel stb. szerepelt a kitűzött feladatok között. Ezeknek a céloknak a megvalósulását kell most, tíz év elmúltával értékelni. Az alakuló közgyűlés elnöknek Széri-Varga Géza szobrászművészt, alelnököknek Banner Zoltán, valamint Cs. Tóth János művészeti írókat választotta Békéscsabáról. Banner Zoltán néhány hónap után lemondott tisztségéről, és kilépett a Társaságból, mert két tag (BMZ és Váradi Z.) a sajtóban támadást intézett az Egyesület ellen. Vezetőségi tag lett Gyuláról Koszta Rozália, a megyeszékhelyről Lonovics László és Szereday Ilona grafikusművész, valamint Vágréti János festőművész. Alapító tagok Békésről: Baji Miklós Zoltán és Csuta György festőművész, Kállai Júlia grafikus, Szabó Mária keramikus és Diószegi Eszter iparművész. Gyuláról Oroján István, illetve Székelyhídi Attila festőművészek csatlakoztak. Szarvasról Ruzicskay György és Zsáky István festőművész lépett be. Békésszentandrásról Lóránt János, Kétegyházáról Kalcsó József és Budapestről Tóth Ernő festőművészek kapcsolódtak még a kör munkájába. Orosházáról Fülöp Ilona grafikus, Gyomaendrődről Florányiné Sáfár Éva iparművész, Kötegyánból pedig Szőke Sándor szobrászművész volt alapító. A legtöbben Békéscsabáról vettek részt a Társaság munkájában, így Gubis Mihály festő és grafikus, Molnár Antal és Várkonyi János festőművészek, valamint udvardi Anikó szobrász, Szabadosné Szászfalvi Ilona belsőépítész és Váradi Zoltán fotóművész. A későbbi évek során nyertek felvételt Békésről Püski Sándor és Görgényi Tamás festők, Csabáról Lenkefi Konrád bábművész, Slezák Lajos, E. Szabó Zoltán, Pataj Pál festőművészek, Barabás Ferenc és Gnandt János grafikusok, valamint Szilágyi András művészeti író. Szarvasról Fabó Éva restaurátor, Hevesi-Nagy Anikó festő, és Gyuláról Nyisztor János grafikusművész. A társulat működésének lendületét jelzi azoknak a tárlatoknak a sora, amely fórumot adott az egyesület tagjainak, és a közösséggé formálást is szolgálta. Magától értetődik, hogy a publikummal való kapcsolattartás ugyanilyen súlyú volt. Évente legalább egy tárlata mindig volt a Társaságnak. Eleinte különösebb tematikai megjelölés nélkül a rendezők - vagyis az elnökség - annyit kértek a művészektől, küldjenek be egy-két alkotást a megadott mérethatárok között. Bármit. Szinte mindenki küldött, vagy más módon töltötte ki a teret, mint az egyik performance-ot produkáló képzőművész, a gyulai Dürer Teremben rendezett tárlaton 1993-ban. A kiállítók általában friss anyagot prezentáltak, ritka volt, hogy régi munkát adott be egy-egy tag. Ez utóbbi kiállítást a me- 2