Manamana (Cipó Galéria, Műcsarnok, Budapest, 2002)
SZEPTEMBER 11. UTÁN be, illetve konstruálunk, aki a háttérből a ‘szálakat mozgatja’. Pontosan ez valósul meg a ‘terror elleni háborúban’, ahol a terrorista Ellenség figurája egyben két ellentétes alakzat, a reakciós fundamentalista és a baloldali ellenálló kondenzátuma. Bruce Barcottnak a New York Times Magazinban április 7-én megjelent cikkének címe ’ A faölelgetőtől a terroristáig’ (‘From Tree-Hugger to Terrorist’) - ezt ki is mondja: a valódi veszélyt nem az oklahomai bombatámadásért és valószínűleg az anthrax-esetekért is felelős jobboldali fundamentalisták jelentik, hanem a zöldek, akik soha nem öltek meg senkit. A mindezen jelenségek mögött álló fenyegető folyamat a ‘terror’ szóalak metaforikus "egyetemlegesülése”. A legújabb amerikai drogellenes tévés reklámhadjárat üzenete: ‘Mikor drogot veszel, pénzt adsz a terroristáknak!’ A ‘terror’ tehát valamennyi sötét társadalmi erő rejtett megfelelési pontjává emelkedett. Hogyan törhetünk ki tehát ebből szörnyű helyzetből? Korszakos jelentőségű esemény helyszíne volt Izrael idén január-februárban: több száz tartalékos tagadta meg a Megszállt Területeken történő szolgálatteljesítést. Ezek a szolgálatmegtagadók nem egyszerű ‘pacifisták’: közleményeikben hangsúlyozzák, hogy megtették a kötelességüket az Izrael és az arab államok közötti háborúk harcosaiként, némelyikük magas katonai kitüntetéseket is kapott. A szolgálatot azért tagadják meg, mert nem hajlandóak a tevékenységükkelegy teljes nép leigázása, kiüldözése, kiéheztetése és megaláztatása céljait szolgálni. Kijelentéseiket az Izraeli Védelmi Erők által elkövetett atrocitások részletes dokumentációja támasztja alá, gyermekek legyilkolásától a palesztin tulajdon lerombolásáig.... A lényeg nem a Megszállt Területeken élő palesztinokkal szembeni durva és önkényes bánásmód, hanem a tény, hogy ezek az emberek a homo sacer, a nem teljes értékű polgárok státuszára vannak leszállítva, mint büntetőintézkedések és/vagy ráadásul humanitárius segélyek célcsoportja. És amit a szolgálatmegtagadók elértek, az a palesztinok ‘újraértelmezése’ homo sacerből ‘felebaráttá’ (az angolban ‘neighbour’ - szomszéd), nem egyszerűen ‘teljes értékű állampolgárokként', de felebarátként kezelik a palesztinokat, a szó szigorú judeo-keresztény értelmében. És ebben áll az izraeliek nehéz erkölcsi vizsgája: ‘Szeresd felebarátodat’ annyit jelent, ’Szeresd a palesztint’, vagy nem jelent az égvilágon semmit. Ez, a vezető média által egyébként jelentősen alábecsült fontosságú szolgálatmegtagadás, autentikus erkölcsi tett. Ezek azok a tettek, melyekben - ahogy Pál mondta volna - nincsenek többé zsidók vagy palesztinok, az államszervezet teljes értékű tagjai és homines sacri. Lehetnénk szemérmetlenül plátóiak is: ez a ‘nem’ azt a csodálatos pillanatot jelenti, melyben az örök igazság hirtelen megjelenik a mindennapi realitás körében. Az ilyen pillanatok tudatosítása volna a legjobb ellenmérge az izraeli politika kritikusai körében gyakran világosan tetten érhető antiszemita kísértésnek. Robert Fisk AFGANISZTÁN, EGY ÉVVEL KÉSŐBB George Bush elnök ‘terror elleni háborúja’ május 22-én, éjfélkor érte el Hajbirgit sivatagi falut. Haji Birgit Khan, a szakállas, 85 éves pástún faluvezető, 12000 helyi törzsi család főnöke kint feküdt egy kis kaszálón a háza közelében. Faqir Mohamed a kecskéi és a birkái között aludt a földjén, a falu déli részén, mikor‘nagy repülőgépeket’ hallott ‘mozogni az égen’. A hőség még éjszaka is olyan elviselhetetlen, hogy sok falubeli még a sötétség óráit a szabadban tölti, bár Mohamedin és családja például vályogházukban voltak. Hajbirgitben 105 család tartózkodott május 22-én, és mindannyian a helikoptermotorok dübörgésére, légcsavarok csattogására és amerikaiak rikoltozására ébredtek. Haji Birgit Khant látták, amint a nehézkesen szalad a földjéről a fehérre meszelt mecset, a négyszögletes cementépület felé, melynek berendezése mindössze egyetlen hangszóróból és néhány kopott szőnyegből áll. Jónéhány fegyveres rohant a nyomában. Hakim, az egyik pásztor látta az embereket a helikopterekről, amint bekergetik az öreget a mecsetbe, és hallott egy rövid puskalövést. „Mikor a mieink megtalálták, már halott volt, a fején érte egy golyó”, mondja a föld felé meredve. A mecset betonaljzatán egyetlen golyó ütötte luk, mellette alvadt vérfolt. „A falon megtaláltuk az agya darabjait”. Az egész faluban éles robbanások hallatszottak a kertekből és a házak bejárata felől. „Az amerikaiak riasztó tölteteket és füstbombákat dobáltak ránk”, emlékszik Mohamedin. „Több tucatnyit dobtak ránk és egész idő alatt üvöltöztek és lövöldöztek. Nem értettük a nyelvüket, de voltak velük afgán fegyveresek is, feketére mázolt arcú afgánok. Többen közülük elkezdték megkötözni az asszonyokat - a mi asszonyainkat,és az amerikaiak felemelték a hurkájukat, hogy lássák az arcukat. Ekkor láttak meg egy kislányt elszaladni". Abdul Satar azt mondja, három éves volt, sikoltozva menekült otthonról, Zaragunának hívták és Abdul-Shakour lánya volt - sok afgánnak csak egy neve van -, és hogy valaki látta, amint belezuhan a falu 18 méteres ciszternájába a mecset háta mögött. Az éjszaka során fulladhatott meg, egyedül, a zuhanás miatt törött gerinccel. A többi falusi gyerek találta meg a holtestét másnap reggel. Az amerikaiak nem törődtek vele. Ruházatuk alapján, melyről a falusiak adtak leírást, valószínűleg voltak köztük a Speciális Erőkhöz tartozó egységek, és brutális, fegyelmezetlen afgán speciális egységek is az egykori kabuli Khad titkosrendőrség állományából. Volt még 150 katona a 101 -es ejtőernyős hadosztályból, a Kentuckybeli Fort Campbellből. Fort Campbell azonban nagyon távol van Hajibirgittől, mely az ország délnyugati részén lévő Kandahar várostól mintegy 50 mérföldre, a sivatagban található. És az amerikaiaknak csakis egy dolog járt a fejben: hogy a faluban tálib vezetők, és Osama bin Laden al-Qaida szervezetének vezetői rejtőzködnek. Amerika egyik koalíciós partnere egyik speciális egységének valamikori tagja az alábbi magyarázatot adta az amerikaiak viselkedésére, mikor néhány nappal később találkoztunk: „Mikor bevonulunk egy faluba, és látunk egy szakállas parasztot, akkor egy szakállas afgán parasztot látunk. Mikor az amerikaiak vonulnak be egy faluba, és látnak egy szakállas parasztot, ők Osama bin Ladenn látják.” Elrendelték, hogy az összes nő és gyerek gyűljön össze Hajbirgit egyik végén. „Kiráncigáltak bennünket a házainkból”, mondja Mohamedin. Néhány afgán fegyveres sértéseket kiáltott felénk. Közben egyfolytában dobálták a gránátokat a házainkra. Az a néhány paraszt, akiknek sikerült elmenekülnie, másnap a gyerekek segítségével összegyűjtötte a patronokat. Több tucatnyi van belőlük, ezekből a kis, hengeres, zöld tégelyekből, különböző nevekkel és számokkal az egyik oldalukon. Az egyik így szól: „7 robbanás, Késleltetés: 1,5 mp. NIC-01/06-07", a másik így: „1 robbanás: 170 dB, Késleltetés: 1,5 mp”. Megint egy másikon ez áll: Késleltetés - Verzagerung ca. 1,5 s.” Ezek voltak azok a patronok, melyek megrémítették Zargunát, majd végül a halálát okozták. Az USA Speciális Erők rendszeresített felszereléséhez tartoznak, a hamburgi NICOPyrotechnik gyártja őket, innen a „NIC” felirat több gránáton is. A dB decibelt jelent. Számos dátumbélyegző arról tanúskodik, hogy a gránátokat nem régebben, mint tavaly márciusban gyártották. A német vállalat hivatalosan „40mm x 46mm-es hang -és fényhatással operáló kábítótöltet”-nek nevezi őket. Az amerikaiak azonban igazi töltényekkel is lőttek. Jónéhány golyó lyuggatott át például egy ócska autót, melyben a taxisofőr, Abdullah aludt. Súlyosan megsebesült. Csakúgy, mint Haji Birgit Khan fia. Egy USA katonai szóvivő később majd azt nyilatkozta, hogy az amerikaiak „tűz alatt” hatoltak be a faluba, megöltek egy férfit, és megsebesítettek két „feltételezett tálib vagy al-Qaida vezetőt". Amit ez sugall - hogy t.i. a 85 éves Haji Birgit Khan lett volna a fegyveres, tökéletes értelmetlenség. A két sebesült valószínűleg Khan fia és Abdullah, a taxisofőr voltak. Az USA állítás, miszerint tálib, vagy al-Quaida vezetők lettek volna, átlátszó hazugság, miután mindkettejüket szabadon engedték a későbbiekben. „Néhány afgán, akiket az amerikaiak magukkal vittek, azt kiáltotta a síró gyerekeknek, hogy fogják be a pofájukat”, emlékszik Faquir Mohamed. „Lefektettek minket és bilincset raktak a csuklónkra, ilyen műanyag bilincset. Minél jobban feszegettük őket, annál szorosabbak lettek, és annál jobban fájt. Aztán bekötötték a szemünket. Azután a repülőgépek felé kezdtek lökdösni minket, és menet közben oda-odaütöttek.” Az amerikaiak összesen 55 megkötözött, bekötött szemű parasztot tereltek be a helikopterekbe. Mohamedin köztük volt. Meg Abdul-Shakour is, aki akkor még nem tudta, hogy a lánya a ciszternában haldoklik. Az ötvenhatodik afgán fogoly, aki a helikopterre kellett tenni, már halott volt: az amerikaiak úgy döntöttek, hogy a 85 éves Haji Birgit Khan tetemét magukkal viszik. Mikor a helikopterek leszálltak a kandahári repülőtéren — a 101 -es ejtőernyős egység afganisztáni bázisán —, a parasztokat, saját bevallásuk szerint, egy konténerbe terelték. Azután megkötözték a lábukat is, és a kézbilincsüknél meg az egyik lábbilincsüknél fogva hozzákötöztek külön minden rabot a konténer alapzatába rögzített rudakhoz. Vastag zsákokat húztak a fejükre. Abdul Satar az elsők között volt, akiket kivittek ebből a kis, izzó börtönből. „Két amerikai jött be, és letépték a ruhámat”, mondja. „Ha nem szakadtak, elvágták őket ollóval. Meztelenül kivittek, hogy levágják a szakállamat és lefényképezzenek. Miért vágták le a szakállamat? Egész életemben szakállas voltam." Mohamedint, miután őt is megborotválták, meztelenül vezették a sátorba, ahol a kihallgatást tartották, és ahol levették a szeméről a kötést. ,Volt egy afgán tolmács a helyiségben, egy pástán férfi, kandahári akcentussal, amerikai katonákkal, férfi és női katonákkal együtt", mondja. „Meztelenül és megkötözött kézzel álltam előttük. Néhányan álltak, mások padokon ültek. ‘Mit csinálsz?’, kérdezték. 'Pásztor vagyok - miért nem a katonáitól kérdezi meg, hogy mit csináltam?’ Mondd meg te', mondták. ‘Milyen fegyvert használtál?’ Mondtam, hogy nem használtam semmiféle fegyvert.” “Egyikük megkérdezte: 'használtál fegyvert az orosz megszállás alatt, a polgárháborúban, vagy a tálib időszak alatt?’ Mondtam nekik, hogy az idő nagy részében menekült voltam.” A parasztok vallomásai alapján lehetetlen megállapítani, hogy milyen amerikai egységek vettek részt a kihallgatáson. Néhány 3■ ■■a va ■>■■■ ο vi