Oláh Szilveszter szobrainak kiállítása (Várkápolna, Szlovákia, 2002)
Oláh Szilveszter Szilveszter 1947- ben születtem Békéssámsomon. Művészeti tanulmányaimat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végeztem. Mesterem Pátzay Pál volt. A munkáimat viaszveszejtéses módszerrel készítem és öntöm bronzba, de szívesen dolgozom kővel, fával, agyaggal. A klasszikus köztéri szobrászfeladatok mellett kisplasztikákat is készítek, melyek témáját főleg a mítoszok világából merítem. 1993-ban megalapítottam a Szent Kristóf Art Alapítványt. Alapító tagja vagyok a Reneé Művészeti Társaságnak. Alapítója és elnöke vagyok az Olajág Keresztény Művészeti Társaságnak. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy bemutathatjuk a nagyközönségnek Oláh Szilveszter budapesti művész alkotásait. Hazánk területén több kiemelkedő munkájával is felhívta magára a figyelmet, mint például a kékkői vár udvarán található Balassi Bálint emlékét idéző domborművével, továbbá éremművészetével (Mikszáth Kálmán, Ján Amos Komensky képmásának ábrázolásával). Szklabonyán, a Mikszáth Kálmán-emlékház udvarán áll a Palóc Társaság felkérésére készített emlékműve. Magam is megismerhettem Oláh Szilveszter mester műtermét a Budapest melletti Káván, láthattam a kemencét, ahol felolvad a bronz, s a gondolat a plasztika zárt formájába ömlik. Megérintettem a mester művein hagyott kézjegyét. Oláh Szilveszter szobrászművészetét a gondolat és a megfogalmazás, alkotás szoros egysége jellemzi, mindenekelőtt a saját magához való hűség. A harmónia iránti vágy, a harmónia megteremtésére irányuló küzdelem a társadalomban és a művészeten belül - ez Oláh Szilveszter szobrászművész művészi hitvallása, mióta alkotásaival jelen van a képzőművészet színpadán. E küzdelem erkölcsi oldala minduntalan foglalkoztatja, s a társadalmi jólét és a művészet felvirágoztatása érdekében munkálkodók soraiba lépett. Alkotásainak kifejezőeszköze nyugodt, kiegyensúlyozott, a társadalom és a nemzet érdekeit tartja szem előtt a konkrét felkérésre, alkalomra készített szobrok, emlékművek, érmek és plakettek elkészítésénél. Gyakran szerepelnek művészetében szakrális témák - Szent István, Szent Erzsébet, kereszt ábrázolása. A szabad témaválasztásnál szárnyalni hagyja fantáziáját, szerepet kapnak az érzelmek és a szimbólumok. A kisplasztikában a modern európai plasztika gyökereiből táplálkozott, amint azt Rodin sokszínű művészetéből is ismerjük. Gazdagságával, meggyőződésével és alkotóerejével kortársai élvonalába került. Tehetségének mértéke leginkább a kisplasztikában nyilvánult meg, a szobrászaton belüli problémákat sajátos módon és mesteri szuverenitással oldotta meg. Mint minden művész, Oláh is átéli az eszme és az alkotás közti ellentét küzdelmét. Legjobb művei ennek a harcnak, alkotó küzdelemnek az eredményei. Ettől a művészi harctól válik Oláh Szilveszter művészete kiemelkedően modernné. Dr. Vladimír Sivácek, CSc. művészettörténész Kékkő 2002. szeptember 6. Részletek Jeleníts István piarista egyetemi tanár megnyitó beszédéből ...Minden jelen van itt. Az emberi lét nagy tényei: a természet, a fa gyökerei, amit nem Oláh Szilveszter faragott, hanem egyszerűen megtalált, s megihletődött tőlük, aztán tovább folytatta, építette őket bronzzal. Ebből a különös találkozásból adódik az anyagban megmutatkozó rengeteg ember alatti sejtelem és lelemény, ami bennünket mozgat, és a fantáziánkat sokféle irányba indítja. A művészet, amelyik ebből a sok kiindulásból merít, valami váratlan dolgot alkot, a beteljesült szépség s harmónia irányába mutat. Valahogy így teljes ez a kiállítás. Nem egyszerűen a véletlen, vagy a művész életművének a bemutatására irányuló törekvés rakta össze ezeket a képeket és szobrokat, hanem csakugyan ide illenek egy végvárba, egy költő hajdani lakóhelyére, egy olyan vár kápolnájába, amely fölött ott van a Kálvária, s amely alatt ott van a falu, a maga népével, emberek az álmaikkal, a félelmeikkel és reményeikkel. Igazi sűrűsödési ponttá válik ez a terem most, ezeknek a műalkotásoknak a jóvoltából. S amikor itt tájékozódunk, mondjunk köszönetet a művésznek. Esztendők munkáját, álmodozását, keresését, bukásainak az emlékét hozta ide, mint a kincseket, hogy bennük a saját életünk emlékeire, kockázataira, álmaira, félelmeire, reményeire ismerjünk.