Segesdi György kiállítása (Schöffer Múzeum, Kalocsa, 2002)
Segesdi és a neokonstruktivizmus ábián László Ma talán már senki nem tudja, az első absztrakt köztéri szobor alkotója Magyarországon Segesdi György. Pályájának alakulásából pedig ez logikusan következett, hiszen igencsak hamar eljutott az új anyagok (plexi, krómacél) és új technológiák (hegesztés, plexiragasztás) megismeréséhez, mi több, a bennük rejlő plasztikai lehetőségek fölismeréséhez. Mindez új plasztikai gondolkodást, megváltozott formaépítést követelt az alkotótól, és már hegesztett figurális szobrairól (Eger, Daidalosz) leolvashatók efféle törekvések. A tatabányai megbízatásnál már szakított is a figuralitással (azidőtt még kötelező dogma), a krómlemez szépségében ismerte föl egy sajátos szimbolika esélyeit. A virtuális mozgástól viszont csupán egyetlen lépés volt a mobil szobor készítése. (Nem szabad szótlanul elmennünk amellett sem, hogy országos tárlaton bemutatott filozofikus értelmű Stabil mobilját a „marxista” kritika mély ellenszenvvel fogadta, holott akkor is látni lehetett, korszakos műről van szó.) A rádió óvodájába készített ugyancsak krómacél mobilt. Nem fogadta nagyobb megértés plexi-kompozícióit sem, jóllehet, ismét csak általa és általuk kezdődött el valami a huszadik századi magyar szobrászatban. Valami, ami egészen más volt, mint amit addig megszokhatott a magyar érdeklődő, valami, ami nemzetközi mércével volt mérhető, jóllehet, ez a mérce akkoriban nem sokat jelentett a hivatalos értékelésben. Mindenesetre Segesdi gondolkodásmódja, anyagismerete mesterségbeli fölkészültsége alkalmas volt nagy köztéri feladatok újszerű megoldására, ő pedig élni tudott ezekkel a lehetőségekkel. A legjelentősebbek a Brazíliába a magyar követség elé készült krómacél-tulipán vagy a szegedi árvízemlékmű ugyancsak ebből az anyagból tanúskodnak mellette. Muráliái, reliefjei szintúgy másik utat jelölnek ki, mint amit a magyar hagyomány — akár a legjobbak által is fölvetni képes. A gondolkodásmód, a szemlélet, a kifejezés más alapvetően az ő munkásságában, ugyanakkor művészi-alkotói egyénisége markánsabb, mint pályatársaié, akik közül többen is az ő példájára nyúlnak plexihez, krómacélhoz, hegesztéshez, elemsoroláshoz, és újítják meg magukat. A rendszerváltoztatás - úgy tetszik — legkivált a lobbiknak, klientúráknak kedvezett; azok rangsorolták át a magyar művészeti életet — naná, hogy a maguk érdekei szerint. Osztottak díjakat, munkákat, miként várható volt. Segesdi György, a korszerű magyar plasztika elindítója ebből kimaradt. Egyszerűbben szólva: nincs a helyén. Holott pályájának újabb termésével ismerkedve megint az a gyanú merülhet föl: tőle érkezik,érkezhet frissítés szobrászatunk szellemiségébe. Tőle, aki mindenkor kikerülte az ideológiai útvesztőket, csapdákat, ment és megy rendületlenül és magabiztos ízléssel, nem fogyatkozó tehetséggel elképzelései után. Portré: Féner TamásF