Iványi Ödön emlékkiállítás (Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján, 2003)
Iványi Ödön 1918. november 12-én született Leszenyén. Gyermek- és ifjúkorát Cserhátszentivánon töltötte. A Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula tanítványaként 1943-ban fejezte be. A második világháború után előbb Bajára, majd 1954-ben Nógrád megyébe, Salgótarjánba költözött. Három évtizedig -1985. június 8-án bekövetkezett haláláig - élt és dolgozott városunkban. Művészi munkássága mellett tevékenyen részt vett a fiatal város kulturális életében. Dolgozott a megyei könyvtár igazgatójaként, szerepet vállalt a Palócföld című kulturális folyóirat létrehozásában, tanított a Madách Imre Gimnáziumban. Fontos feladatának tekintette az amatőr képzőművészeti mozgalom szervezését és irányítását. 1955-től vezetett szakkört, először a salgótarjáni úttörőházban, majd 1958-tól a bányász képzőművészeti kör munkáját irányította. 1965-től a Megyei Képzőművészeti Stúdió munkáját szervezte. Több alkalommal vett részt művésztelepeken: Baján, Makón, Tokajban. Maga is vezetett alkotótábort Szirákon. Korai olajfestményeit, figurális kompozícióit a föld színei, sötétebb tónusok jellemzik. Az 1960-as, 70-es évek fordulójától vált kedvelt kifejező eszközévé az akvarell. Alkotásainak színvilága egyre inkább kivilágosodott. Kései tájképeit tisztaság, fénybe oldott színek jellemzik. Iványi Ödön számára ebben az időben a fény ragyogásának megragadása vált az elsődleges művészi feladattá, így vallott erről: "... valahogy elfelejtették a mai piktorok a fényt, pedig ezt mindig újra kell fogalmazni. Akvarellben, olajban újra szeretném fogalmazni a fényt. Nem az impresszionista, hanem a testes fényt, ami szerkezetileg belemegy a képbe, s amitől a kép belső világítást kap." Jelentős akvarellistaként Iványi Ödön állandó résztvevője volt az országos és regionális tárlatoknak, több pályázaton sikerrel szerepelt. Több alkalommal nyílt egyéni kiállítása - így a Műcsarnokban, Szécsényben, Makón, Salgótarjánban, Besztercebányán. 1970-ben Egerben a II. Országos Akvarell Biennálé első díját nyerte el. Művészi munkássága mellett barátai, tanítványai máig őrzik bölcs mosolyát, humánus személyiségének emlékét.