Király-Erdei-Műhely rendezvényei (Erdei Éva Galéria, 2003)

,,A világ mindenütt központ, és minden fáradozásunk, a legkisebb is a legfontosabb. ” Teilhard de Chardin A KIRÁLY-ERDEI-MŰHELY: CSÉPE JULI, ERDEI ÉVA, KVASZNAY GULYÁS MARGIT, PÉTERFFY GULYÁS MÁRIA KIÁLLÍTÁSA 2003. május 2-án a család jelen­létében nyílt meg. Gitáron játszott és énekelt Menyhért Judit. „A CSEPELI ALKOTÓ FÓRUM NÉGYÉVES” CÍMŰ KIÁLLÍTÁST 2003. május 4-én P. Papp Zoltán költő, a Csepeli Alkotó Fórum irodal­mi szekciójának vezetője nyitotta meg. Citerán játszott Dr. Dégi István. A NÉGY EMLÉKFA ÜLTETÉSÉNÉL Csordás Anett az Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója mondta el gondolatait PROKOP PÉTER: „AZ ÉG ÉS FÖLD TELE ÜZENETEKKEL” CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁT 2003. június 27-én Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg. Fuvolán játszott Farkas Anna. Az alábbi verset Prokop Péter kiál­lításának megnyitóján megtapasztalt, különleges és meghitt élmények alapján írtam. Ha valamit sikerült visszaadnom ab­ból a semmihez sem hasonlítható at­moszférából, akkor talán érdemes volt megírnom. Szeretettel Filip Tamás F­ilip Tamás: A meghívottak Prokop Péternek Félkörben ültek mind, a meghívottak, volt köztük gyerek, ifjú, felnőtt, s olyan is, ki az élet­úton már messzire jutott. Afféle ókori tanítóhelynek láttam a kertet, Mit a harmadik szem szinte ligetté tágított, melyben lágy szellők segítenek lélegezni. Az atya kicsinyke fa árnyékát választotta. Jó meleg van - mondaná, míg az új könyvét dedikálja, pedig a vállára terített zöld kardigánt eszébe sincs magáról levenni. A képei már a helyükön vannak: 16 morzsa abból a nagy kenyérből, ami egy várost elég lenne jóllakatni. Aztán elcsendesült mindenki, s megérkezett csónakján Debussy. A Mestert köszöntő szavak egy szép fehér bajusz alól, majd váratlan ajándékként válaszbeszéd, beleszőve egy régen élt ifjú, ki először készített kagylókból nyakláncot kedvesének. Nemsokára magamban ujjongok csöndben, mert érteni vélem hogyan juthatott eszébe éppen ez: a lány, ki az imént fuvolázott lehetne Gauguin festette szépség! És még nincs vége az örömnek - mindent végigjárunk megint. Bent, a tárlat főhelyén egy ifjú furulyát fúj a hatalmas napkorong előtt. Kint megint a lány kezd zenélni. És se kinn, se benn, a nap nem akar lemenni többé, mintha azt szeretné, hogy eztán legyünk a világosság gyermekei mi mind, boldog meghívottak, e délutáni kertben.

Next