Petrás Mária (Vármegye Galéria, Budapest, 2003)
Petrás Mária műveinek gazdagsága lebilincselő. Hitet, erőt, szeretet sugároznak munkái, mint ő maga is. Messziről hozta ezt a tisztaságot, a romániai Moldvából, a csángó közösség ősrégi kultúrájából. A Bákó megyei Diószénben született, Romániában, 1957-ben. Iskoláit Diószénben kezdte. Ott elvégezve a tíz osztályt, Hétfalu szakmunkás képzőjében elektroműszerészként kitüntetéssel végzett, majd munkába állt, és mellette a brassói népfőiskolán, a grafika szakon Klement Béla osztályában tanult. Esti tagozaton végezte el a gimnáziumot, dekoratőrként dolgozott. 1990 nyarán jött először Magyarországra egy csángó küldöttség tagjaként, Domokos Pál Péter születésnapi köszöntésére. 1991 szeptemberében már a Magyar Iparművészeti Egyetem hallgatója volt kerámia szakon. 1995-ben jelesen diplomázott Csekovszky Árpád növendékeként. 1997-ben volt az első önálló kiállítása, amelyet eddig több mint 100 követett a fővárosban és szerte az országban, Olaszországban, Franciaországban, Kanadában. Budapesten négy, vidéken, határon belül és túl tíz köztéri munkája áll. 1990 óta aktívan vesz részt a csángó ügyeket szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek munkájában. Kulcsár Edit galériavezető Erdélyországon, s a nagy hegyeken is túl, ott, ahol Napunk kel, a régi Etelköz nyugati felén, ahol áldott Napunk szentül, a Szeret, és Száraz Szeret partján, idegen tenger fullasztó szorításában él egy nép, a magyar nemzet része, drága testvéreink. Mikor ottjártamkor megkérdeztem: - Maguk mióta élnek itt? — Egy öreg azt mondotta: — A hunok ivadékai vagyunk, Attila urunk rendelt minket e tájra, itt élünk, itt születtünk, itt éltek, haltak apukáink, itt fogunk élni ezután is... Közülük jött közénk, hozzánk Petrás Mária, aki munkáiban ezt az üzenetet tolmácsolja. Bennük érzem ennek a földnek, ennek a népnek a lelkét. A sokszorosan beteg, kábítós, diszkós világban, az élet sok nehézségén átment asszonynak van itt és most bátorsága mindezt vállalva megmutatni, nekünk ezt az üzenetet átadni. Az ő művei előtt állunk, induló művész, aki a művészet sok virága közül az iparművészetet választotta magának. Keramikus, de nem kancsókat, tálakat korongol, hanem a szobrászathoz közelítve, a robbiakhoz hasonló módon kompozíciókat, figurális alkotásokat készít nagy méretekben is. Színezése kifinomult, nemes patinával átitatott, s mondanivalója a szülőföldből táplálkozó, mély vallásosság és tiszta emberség. Piéták, madonnák, változatok a csángó hitvilágra és életre. Milyen csodálatos egy művész indulása! Előtte az egész élet, minden küzdelmével, művészi harcával, de szépségével is. Kívánom, hogy ebben a harcban tiszta, érintetlen tehetségével helyt tudjon állni. Isten s a Boldogságos Szűz Mária, kiben oly nagyon hisz, áldja meg és segítse őt és népét, amelyből vétetett. Szervátiusz Tibor (részlet, Petrás Mária kiállításának megnyitójára, Pápa, 1997. május 6.)