Temesvári Képzőművész (Budapest, 2003)
A korszerűség őrhelye A mintegy 400.000 lakosú Temesvárnak, a Bánság közigazgatási, gazdasági és szellemi központjának, röpke félévszázad leforgása alatt sikerült Románia egyik legrangosabb képzőművészeti központjává fejlődnie. A falai között az utóbbi évtizedekben megtelepedett tehetséges és dolgos alkotóművészek folyamatosan növekvő létszáma valamint céltudatos, eredményes munkálkodása, kiemelkedő megvalósításai által érdemelte ki a Béga-parti város kivételes hírnevét és tekintélyét. A képző- és iparművészet különböző műfajai és szakágazatai képviseletében jelenleg másfél száz tagot számlál és tömörít a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezete. Gazdag és veretes képzőművészeti örökséggel, mély és erős gyökerű hagyományokkal nem büszkélkedhet a Temesköz legjelentősebb települése, amelyet 1171 -től említenek és tartanak számon az oklevelek, a történelmi dokumentumok. A história mostohasága, a peremre szorultság megnehezítette, hosszú évszázadokon át folyamatosan meggátolta szép- és díszítőművészetek meghonosodását, kilombosodását a Bánság szívében. Habár Brocky Károly bölcsője Temesvárott ringott, Munkácsy Mihály meg Buziásfürdőn gazdagította mestere, Szamossy Elek irányításával művészeti alapismereteit, szerves és folyamatos képzőművészeti élet hosszú időn át nem alakult ki a Maros és a Duna közötti tájegységen. Kereken egy évszázaddal ezelőtt, 1903-ban telepedett le Temesvárott Ferenczy József festőművész, aki áldásos alkotói és szervezői tevékenységével gyakorlatilag megvetette az organikus, a szervezett művészeti élet alapjait a 20. század elején látványos fejlődésnek és gyarapodásnak lendült alföldi nagyvárosban. Nyolcvan esztendeje, 1923-ban alakult meg a Bánsági Képzőművészek Egyesülete, amelyik nemzetiségi különbség nélkül a vidék valamennyi jelentős képző- és iparművészét soraiba verbuválta. A Temesvárott élő és alkotó, de Erdély-szerte is elismert és megbecsült művészek sorába a két világháború közötti időszakban immár olyan kimagasló tehetségek tartoztak, mint a szobrász Gallas Nándor, a festőművész Varga Albert, Emmet János, Litteczky Endre, Ion Isac és Szuhanek Oszkár, a grafikus Podlipny Gyula és Lausch Gyula, a díszítőművész Sinkovich Dezső, Schlosser Jenő és Szohátzky László. Erőteljesen megélénkült, felpezsdült és megizmosodott Temesvár képzőművészeti élete az 1933-as esztendőt követően, amikor is Kolozsvárról a Bánság fővárosába helyezték át tanári karával és diákseregével egyetemben a Szépművészeti Főiskolát. Neves alkotóművészek oktattak a főiskolán, amelynek az élén igazgatóként Alexandru Popp festőművész állott. Didaktikai feladataik példás ellátása mellett a szobrász Romul Ladea, a grafikus Podlipny Gyula, a festő Aurel Ciupe, Catul Bogdan és Athanasie Demian nagyon intenzív és gyümölcsöző alkotó tevékenységet is kibontakoztatott. A művészpedagógusok sorából többen is a két világháború közötti évtizedek korszerű, újító szellemű és formanyelvű képzőművészeti törekvéseinek s irányzatainak kötelezték el maguk. Románia 20. századi képzőművészete jó néhány neves kiválósága, megbecsült klasszikusa Temesvárott tanított vagy tanult az 1930-as években. Napjainkban többjük nevét immár terek és utcák viselik a Béga-parti városban, a hajdani Temesköz szívében, de Románia más településein is. A második világégés nehéz éveiben a tanintézetet középfokú iparművészeti iskolává alakították át, fokozták le, majd az 1948-as romániai tanügyi reformot követően teljesen felszámolták. A művésztanárok döntő hányada Bukarestbe, Kolozsvárra s Románia más városaiba költözött, települt át. Pár esztendeig egy létszámában erősen megfogyatkozott csapat igyekezett fenntartani példás erőfeszítések árán a képzőművészeti élet folytonosságát. Háromnégy szabályt erősítő kivételtől eltekintve a bánsági festők, szobrászok, grafikusok és iparművészek többsége is sietett megfelelni a hivatalos kultúrpolitika elvárásainak, a „szocialista realizmus" fantáziasorvasztó, merev és lelketlen kívánalmainak. Gyökeres fordulatot hozott Temesvár képzőművészeti életének kibontakozásában a művészeti középiskola átszervezése és megerősítése, a Tanárképző Főiskola, majd a Temesvári Tudományegyetem keretében létesített rajztanárképző kar beindítása, fokozatos felfejlesztése, amelyek értelemszerűen a fiatal, pályakezdő művészek egymást követő rajait vonzották a Bégaparti városba. Az 1950-as évek végén valamint az 1960-as évek során nagyon sok tehetséges, szakmailag alaposan felkészült s a friss művészeti áramlatokra fogékony, ifjú festőt, grafikust és szobrászt helyeztek Temesvárra. Jelentős hányaduk meg is telepedett, gyökeret vert Románia nemcsak földrajzi fekvése, hanem szellemisége, pallérozottsága és nyitottsága okán is legnyugatibbnak számító városában. A tettre kész, fiatal művészek indulása, temesvári