Vass László gyűjtemény (Modern Képtár, Veszprém, 2003)
Ahogy az eső lefut a sziklák között és csillogó vízzel tölti meg a kövek közt a mélyedéseket, lassan úgy töltik ki a múzeumok a veszprémi Várhegy zugait. Kicsi és eldugott az a tér is, amelyik a Várkapu mellett nyílik. A meredek földút a Tűztoronyhoz vezetett. Szegényebb iparosok laktak itt valaha kis és dísztelen házakban: szitások, ácsok, csizmadiák. Most, amikor Turányi Gábor építész tervei szerint megújították őket, már látszik, hogy milyen szép a régiességük. Azért készültek el, hogy befogadják a modern művészet új veszprémi múzeumát, Vass László gyűjteményét. Vass László cipészmester több mint három évtizede gyűjti az absztrakt, nonfiguratív képeket, grafikákat és szobrokat. Az elegáns férficipők nagy mestere ő, aki a régi, nagy hagyományú cipőformákat újította fel és alakította apró változtatásokkal maivá. A férficipő kis szobor, alig észrevehető vonalak és formák különböztetik meg a tucatárut a különlegesen széptől. Ha a forma terve kész, akkor a bőr kiválasztása és kikészítése, a darabok szabása következik, majd a gondos varrás, a kézi munka, amely befejezett tárgyat formál az anyagból. A formaérzék és a pontos munka az, ami Vass Lászlót a nonfiguratív művészethez vonzotta. Azok a jelentős magyarországi gyűjtők, akik az elmúlt néhány évtizedében hozták létre gyűjteményüket, közel egy generációhoz tartoznak. Mindannyian tagjai egy hasonló kulturális légkörben formálódott nemzedéknek. A magyarországi gyűjtési kultúra sajátosan alakult, a specializálódás az egyes gyűjteményekben csak a közelmúltban indult meg. A Vass-gyűjteményben a magyar mesterek alkotásai az európai absztrakció legnagyobbjainak a szobraival, képeivel, rajzaival és sokszorosított grafikáival egészültek ki az elmúlt néhány év során. Az a vágykép lebegett a gyűjtő szeme előtt, hogy a művek egy része idővel majd ebbe a múzeumba kerül. Figyelt rá, hogy a gyűjtemény darabjaiból jól kiolvasható legyen a 20. századi művészet történetének néhány jelentős fejezete, elsősorban a konstruktivizmus és az absztrakció irányzataié. Törekedett arra, hogy az egyes életműveken belül lehetőség szerint több alkotói periódus is képviselve legyen, illetve a festményekkel, szobrokkal összefüggésben álló akvarellek, pasztellek és rajzok közül is jussanak be jelentős darabok a Vassgyűjteménybe, amely most már nem titkoltan a veszprémi gyűjtemény számára gyarapodik. Színesíti a képet, hogy a gyűjtő legújabban a gyűjtőkörébe tartozó mesterek portréfotói közül is többet megvásárolt. Vass László fiatalemberként ismerkedett meg Barcsay Jenővel, aki megtanította a képzőművészet elvont alapelemeire, a természeti kép elvonatkoztatásának módjaira, a konstrukció és a kompozíció viszonyára. Ez indította el Vass Lászlót a nonfiguratív művészet gyűjtése felé. Az idősebb nemzedékből Korniss Dezső, Gyarmathy Tihamér és Lossonczy Tamás képeit gyűjtötte, s érdeklődését ezzel kiterjesztette a szentendreiek szürrealista művészete, illetve a mikrokozmosz és makrokozmosz formaalakító titkait kifejező geometrikus absztrakció irányába is. A hatvanas évek a modern magyar művészet megújulásának időszaka volt. A kortársak közül Vass László hamarosan szép kollekciót állított össze a szentendrei festők téralakító hagyományait bábu alakzataival továbbépítő Deim Pál, s az új geometrikus Nádler István, Bak Imre és Hencze Tamás műveiből. Az elsők között volt, aki gyűjtötte a plasztikai struktúrákat nagy tudatossággal vizsgáló és szép tárgyakká formáló Csíky Tibor szobrait. A szép forma, Maurer Dóra Transit 2, No. 344, 1999 akril festék farostlemezen 100 X 70 cm s a technikai tökéletesség vonzotta Haraszty István kinetikus szobraihoz is. Vass László gyűjteménye követi a geometrikus absztrakció magyar művészeit a minimal-art és a szeriális művészet, a koncept és az „új szenzibilitás" útjain, s szinte teljes keresztmetszetet ad három évtized mozgalmairól és jelentős életműveiből. Legbelsőbb figyelemmel azonban a geometrikus-reduktív absztrakció művészeit kíséri, akik a nonfiguráció immár csaknem egy évszázados problémáihoz maradtak hűek: a síkon vonallal és elemi geometriai formákkal jelenítenek meg önálló világot, s a színek zárt formákban való hatását tanulmányozzák. Ezt erősítette meg Vass Lászlóban Barcsay Jenő is, aki élete utolsó éveiben Fekete képek címmel festett kisméretű, de nagyhatású műveket. Barcsay a képein homogén fekete alapon néhány színnel élénkített geometrikus formával drámai és játékos történeteket teremtett meg. A kevéssel többet mondás eleganciája ragadhatta meg Konok Tamás művészetében, akinek képei nem a magyar, hanem a svájci és francia festőművészet közegében születtek, s akinek művei a gyűjtő figyelmét az európai művészet geometrikus nonfiguratív ága felé fordították. Vass László néhány évvel ezelőtt kezdett külföldi festményeket, szobrokat és rajzokat gyűjteni. Az a vágy sarkallta múzeumának felállításakor, hogy ez a máris jelentős európai gyűjtemény méltó környezetbe kerüljön. Az újonnan tervezett kertben Pán Mártának, a Párizsban élő szobrásznőnek egy munkája fogadja a látogatót. Bridget Riley Bassacs, 1997 vinil papíron 67,7 X 87,2 cm Peter Halley Cím nélkül (kék cella) PHD 00-37 (7/6/99,3) 2000 akril festék lézernyomott papíron 33,5 X 33 cm