Kovács Vilmos tervezőgrafikus művész (Budapest, 2004)
1929 január 10-én Porcsalmán születtem. Öthat éves koromtól rendszeresen rajzoltam, de ezekből a próbálkozásokból csak a rajzolás iránti szeretetem maradt meg. Sikeres felvételi vizsga után 1944-ben lettem az Országos Magyar Iparművészeti Iskolának a növendéke. Az iskola az Iparművészeti Múzeum Kinizsi utcai szárnyában volt. Szerettem idejárni, mert egy gyönyörű épületben és jó légkörben tanulhattam, de sajnos nem sokáig, mert megkezdődtek a bombázások és Budapest ostroma. A háború után a régi tanárok közül kevesen maradtak az iskolában és jelentősen megváltozott az oktatás módszere is, mert a legjelesebb művészeket hívták meg a különböző szakok vezetésére. Átszervezés után az iskolát főiskolai rangra emelték, de megengedték nekünk - akik még nem végeztünk -, hogy befejezhessük tanulmányainkat. Ezután 1948-1949-ben továbbtanultam a Főiskolán. Szerencsésnek érzem magam, hogy Konecsni György, Köpeczi Boócz István és Hincz Gyula tanítványa lehettem. Sok szeretettel és tisztelettel gondolok rájuk, mert nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon sokat tanulhattam tőlük. Az első munkámat Köpeczi tanár úr mellett végeztem mint kivitelező az Újító Kiállításon. Egy évig a Tankönyvkiadó Vállalatnál dolgoztam, és innen vonultam be katonának, ahol mint dekoratőr rengeteg portrét és ünnepi dekorációt festhettem. 1954-ben már kaptam néhány megbízást a Magyar Hirdetőtől, a Művészeti Alaptól, és kezdett beindulni a pályám. Egy barátom és kollégám 1955- ben bevitt a MOKÉP-hez és az akkor alakult Derkovits Gyula Alkotóközösségbe. Mindkét hely nagyot lendített a művészi pályám és egzisztenciám kialakításában. Munkásságomban a Mokép nagyon fontos szerepet töltött be, mert plakátjaim 90%-át a megbízásuk alapján készítettem. Szívesen foglalkoztam a tervezőgrafika más területeivel is. Így kiállítási és vásári grafikákkal, asztali és fali naptárak készítésével, város- és községcímerek tervezésével, illetve múzeumi látványtervekkel. H Hosszú évekig dolgoztam a Hungexponak, az Oméknak, a Magyar Füirdetőnek, a Képzőművészeti Alap Kiadónak és még sok más cégnek. Munkáim kapcsán sokszor utaztam külföldre, ami abban az időben nagy szó volt ! Szerencsés voltam, mert sok országot, népet és kultúrát ismerhettem meg bővítve látókörömet. 1954-től tagja vagyok a Művészeti Alapnak, illetve jogutódjának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1968-tól pedig a Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének. Több évtizeden át vettem részt a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, illetve a Művészeti Alap bírálati munkájában. A Derkovits Gyula Alkotóközösségnek 1956-tól 1990-ig voltam tagja és közel 20 évig a művészeti vezetője. Tagságunk a szakma legjobbjaiból került ki. Jó hangulatot, légkört teremtettünk és számos tanulmányi utat tettünk közösen a világ különböző országaiba. 1955-től rendszeres kiállítója voltam a Magyar Plakát Kiállításoknak, részt vettem 1968-ban, 70-ben és 72-ben a Varsói Biennálén, valamint 1968-ban a Karlovy Vary Filmfesztivál plakát bemutatóján. 1969- től 71-ig voltam tagja a Magyar Hirdető kiállítási csoportjának . 1978-ban kiállítottam az első Békéscsabai Biennálén. Szerepeltem számos külföldön rendezett Magyar Plakát Kiállításon is, majd 1995-től a Magyar Plakátért Alapítvány kiállításain. 1996-tól tagja vagyok az Alapítvány Kuratóriumának. Közel harminc éve, hogy nyáron Szentendrén, télen pedig Budapesten lakunk. Szentendrén megtaláltam a nyugalmat, a kertet, a fákat, virágokat és a tiszta levegőt, néhány jó barátot és kollégát, Budapesten pedig a munkát, a kapcsolatokat és a szakmai közéletet. Sokat köszönhetek feleségemnek Bodnár Júliának, aki megteremtette számomra a nyugalmas otthont és a jó alkotói légkört. 1996. Magyar alkotóművészek Országos Egyesülete Tervezőgrafikai Díja 2002. Konecsni Díj.