Albert Ádám: Identify yourself (Veszprém, 2005)
___Egy másik kultúrában e tekintetben a legnehezebb otthonosan mozogni, felismerni hogy az egyes gesztusok, mozdulatok - például a kalapemelés mint köszönés (Panofsky) , zenék vagy szavak a tényleges jelentésükön túl milyen szimbolikus jelentőséget képviselnek, amit a szemiotikusok másodlagos jelrendszernek neveznek Az elsődleges jelrendszer - mint például a nyelv, szimbólumok, jelzőtáblák - az, amit többé-kevésbé meg lehet tanulni ._De térjünk vissza a piktogramokra, melyek szintén eleve kommunikációs céllal jöttek létre. A grafikai jelek többnyire vagy ikonikusak, azaz képszerűek, vagy bizonyos fogalmakat szimbolizáló képek, ezek az ideogrammák A piktogram vizuálisan többnyire stilizált vagy geometrikus jellegű, absztrakt jel. Pierce különbséget tesz az általános jelek s csak a speciális esetekben, például műtárgyaknál, jelként funkcionáló eszközök között; ez utóbbit egyszeri jeleknek nevezi. Máshol ezeket képként definiálja, ellentétben az ábrákkal, melyek a viszonyokat és arányokat dokumentálják .A kortárs képzőművészet egyrészt reflektál a digitális médiát és mindennapjainkat behálózó piktogram dömpingre, másrészt a művészek pszeudopiktogramokat hoznak létre vagy valós, használt jelek kombinációjából generálnak egyéni hangú műveket, mint például Rácmolnár Sándor. A nemzetközi művészeti életben legkarakteresebben Julian Opie alkalmaz ikonokat és piktogramokat, nálunk Rácmolnár Sándor mellett még Eperjesi Ágnes dolgozik piktogramokkal Ő általában a tipikus női, pontosabban háziasszonyi tevékenységeket jeleníti meg képsorozataiban, reflektálva a sztereotip elvárásokra. _Albert Ádám ábrái csak látszólag piktogramok, mivel igazából jelként önmagukban nem értelmezhetők. Csak szimulálják a jel létet, valójában a nála látható jelek inkább szimbólumok, ugyanis az egész műből hiányzik a piktogramok legjellemzőbbje: az egyszerűség, az azonnali információközlés, a könnyen értelmezhetőség. Sokkal inkább a többértelműség, a mind funkciójában, mind értelmében bizonytalanságban hagyás a fő jellemzője. Tehát inkább szimbólumoknak nevezhetnénk Albert Ádám ábráit, mivel az információ tömény sűrítésben jelenik meg, jelentése is nehezebben körülírható fogalmakat, asszociációkat, érzéseket próbál egy-egy képbe tömöríteni _Úgy tűnik, hogy a hármasság mintegy meghatározó eleme a műveinek. Piktogramjait alapvetően három csoportba lehetne sorolni: fiktív utcatáblák, tűzhelyfedők, festmények. __Az utcára kihelyezett utcatáblával a fluxus egyes művészeinél, például Tót Endrénél találkozhattunk, aki szombathelyi akciói során OOO, illetve a Tót Endre feliratú utcatáblákkal zavarta meg Szombathely lakosságát __Albert Ádámnál a fiktív utcatáblák még csak Photoshopban kerültek utcatábla funkcióba, mindenesetre a fantáziaképek azt szimulálják, mintha tényleg abban a közegben lettek volna láta.