Mészáros László képzőművészeti Egyesület (2005)
A Mészáros László Képzőművészeti Egyesület harminc évvel ezelőtt alakult Budafokon. Ez ma már történelem. Az alapítók látták, hogy egyre több művész és sok művészetet szerető ember él itt a főváros XXII. kerületében, akiknek érdeklődése és befogadói attitűde determinálta a kezdetben formális majd egyre inkább informális művészeti közösség létrejöttét. Az elmúlt három évtizedben az alapító Janzer Frigyes szobrászművész és a kör többi tanára és tagja sok fontos dolgot megélt együtt. A társadalmi változások és a közművelődés valamint a művészet korábbitól eltérő megítélése miatt a kör egy idő után egyesületté szerveződött. Az állandó és az újabb tagokkal és művésztanárokkal azóta is folyamatosan működik a mindenkori önkormányzat segítségével. Többek nem kevés munkájával született meg ez az alkotó közösség. A három évtized alatt számtalan élmény, az önkifejezés útkeresése, az alkotás és az önmegvalósítás, megismételhetetlen csodája, az értékek iránti elkötelezettség, tisztelet és a közösségi összetartozás öröme volt a csoport összetartó ereje. Tanáraik soha nem alkalmaztak stíluskényszert, mindenki megélhette az alkotás örömét. A műfaji és technikai sokszínűség, az alkotói szabadság csak színesítette a palettát. A műhelyjellegű alkotás, a stúdiumok és a kortárs vizuális szemlélet jól megfértek egymással a műhelyben, a műteremben és a kollektív kiállításokon. A tanárok az élmények világa és a műalkotás létrejötte közötti utat akarták nyomon követni, és szakavatottan segíteni a belső determináció , a vizuális műveltség és a vizuális látás közös kapcsolat kiteljesedését, és közösségformáló erejét. Bebizonyosodott, hogy nem az azonos műfaj, stílus, magatartás, hasonló gondolkozás vagy akár a kortárs szellemiség az, ami az alkotókat közös munkára serkenti, közös kiállításra ösztönzi. Lehet, hogy fontosabb az, hogy kedveljék, becsüljék és vállalni tudják egymást, hogy jól érezzék magukat egymással és egymás mellett a műteremben és a kiállítóteremben. Ennek az eredménye a szűkebb lakóhely, Budafok és a tágabb szakmai közeg (korábban a Magyar Művelődési Intézet és az SZKIOSZ, jelenleg az Országos Képző és Iparművészeti Társaság, amelynek tagja ) folyamatos elismerése, amelyet számos rangos közösségi és egyéni díj bizonyít. Az elmúlt évtizedekben a művészet szerepe kétségkívül megváltozott. Megszűnt a korábbi éles megkülönböztetés az autodidakta és a hivatásos alkotók között. A nem-hivatásos alkotók nagyobb kiállítási szabadságot és lehetőséget kaptak, de ezzel együtt megnőtt a felelősségük is. Megítélésük szociológiai háttere és a szakmai közvélemény korábbitól eltérő hozzáállása kötelez. Az alkotói szabadság, az önkifejezés ereje és a felkészültség foka lehetővé teszi, hogy bárki előtanulmányaitól és szociológiai státusától függetlenül belső alkotói vágyának megfelelően alkothasson és esztétikai értéket teremthessen. Ami a tárgyat (grafikát, festményt, kerámiát, textilt, szobrot stb.) műtárggyá teszi, az a tehetség, amely önfegyelmet, folyamatos tanulást és munkát, lemondást és olykor kemény erőfeszítést követel. Az alkotó embernek az elmúlt évtizedekben nagyon sok kihívással kellett szembenéznie, minden megváltozott, a művészet szakmai megítélése, gazdasági és társadalmi helyzete is.