Miksa Bálint (Budapest, 2005)
1 m2-es képeim sorával elsősorban formanyelvi kísérletezésbe fogtam. Négyzetes képekben gondolkodtam, mert kifutó témáimnak, az energia-esszenciává olvadó tárgyiasságnak ez a semleges formátumú kivágás felelt meg. Nem terveztem hosszabb távon előre, nem gondoltam sorozatra, csak az egyedi játék, kísérlet, kaland érdekelt, csak magammal foglalkoztam, korlátáimmal küzdöttem. Megpróbáltam a fehér fényt újszerű módon bontani, erős érzelmi telítettségű látványélményeimet egy-egy nagy képi erővé sűríteni. Kísérleteztem akaratom minden energiámat felemésztő összeszedésével és az önfeledtségig menő elengedésével, a teljesen egybeolvadóan rétegzett strukturális festéssel, centrális kompozíciók centrumának képen kívül helyezésével. Megfigyeltem, hogy bizonyos bonyolult geometriai rendszerek miként szerveződnek teljesen organikus egységgé. E képsor további eredménye egyrészt koncentrációs technikáim jelentős fejlődése, ami lehetővé tette, hogy kezem alatt a kép belső épülésem valóságos terepasztalává válhatott, másrészt az általam kozmikusnak elnevezett alapozási és képépítési módszer, ami teljes teremtésként, átgondolt, illetve átélten értelmezett világmodellként engedte felfogni a képteremtést. With this set of paintings measuring 1 sq m each I primarily embarked on experimenting with a particular form of expression. I was thinking in square paintings because this formally neutral enclosure somehow matched my long-standing themes by which I was trying to grasp objectivity dissolving in an energy essence. I did not anticipate any long-term project, or series - I was only interested in the individual possibilities for play, experimenting or adventure offered by the relevant painting, dealt only with myself, and struggled with my limits. I was trying to break up white light in a novel way, to condense my emotionally saturated visual experiences into visual power in each painting. These experiments involved a concentration of my will that consumed all my energies, a relaxation verging on ecstasy, a structural method of painting producing layers that completely merged into one another, and locating the centre of central compositions outside the painting. I observed how certain complicated geometrical structures were organised into completely integral wholes. Further results of this set of paintings were a significant improvement of my concentration techniques, which made it possible that in my hands the painting I was working on became a terrain for my internal edification, as well as a method - that I have come to call cosmic - of grounding and building images that allowed me to comprehend the process of painting as a real creation, a well-considered and at the same time deeply experienced world model.