Varga Miklós szobrászművész gyűjteményes kiállítása (Miskolc Papszer 1., 2005)

Varga Miklós szobrászművész 1928. május 16-án született Mezőtúron. Első komolyabb rajzi felkészítését Várady Lajostól, a nagy tekintélyű református gimnázium tanárától kapta. Az 1945-ös társadalmi fordulat után lehetőség adódott számára, hogy a képzőművészettel, mint egy leendő hivatással behatóan foglalkoz­zék. 1946-ban Budapestre került a Beck András szobrászművész által életre hívott Derkovits Gyula Népi Kollégiumba. Generációja alkotja a „Fényes szelek nemzedékét”. 1948-1953 között a Képzőművészeti Főiskola szobrász növendéke volt. Beck András, Pátzay Pál valamint Medgyessy Ferenc volt a mestere. Első műveiben saját élményeit és érzelmeit alkotja köztéri szoborrá. Fiatal családja inspirálja az Anya szobrot, majd az Anya gyermekkel címűt, s kicsit később a Fésülködő nő-t (Budapest, Kaposvár). 1957-1960 között a Művelődési Minisztérium ösztöndíjával a Kecskeméti Művésztelepen élt és dolgozott feleségével, Nagy Gy. Margit gobelinművésszel együtt. Ekkor már több köztéri szobra volt a fővárosban (Gárdonyi portré, Anya), s mint érdekességet megem­lítjük, hogy Miskolcra egy azóta is meglévő Argyélus királyfi című egész alakos, nagy méretű figurája került (1955, MÁV Óvoda). Országos megbízásoknak tett eleget. 1960-ban telepedett le családjával Miskolcon. Azóta is mindketten itt élnek és dolgoznak a Szinyei Merse Pál utcában felépített műteremhá­zak egyikében. Mondhatjuk kis túlzással, Varga Miklós neve a szobrászat terén összeforrt városunkkal. A korai akt szoborciklusában már fölsejlik sajátos művészi attitűdje. Kislány akt (1959), Korsós lány (1966), Vízbelépő (1967) címmel (Budapest, X. ker., Diósgyőr, Miskolc-Tapolca) születnek a máig kedvelt és idejét nem múlt figurális parkszobrai. A mozdulat nagyon egyszerűvé redukálódik, a plaszticitás pedig igen komoly szobrászi gondolkodásmódról vall. Esztétikai értéküket valójában nem befolyásolja hátrányosan még az sem, hogy azok a kevésbé nemes anyagból, alumíniumból kerültek kiöntésre. (A drága bronz csupán a politikai indíttatású emlékműveknek járt.) Számos portréja közül az áll hozzá a legközelebb, amit természet után mintázott Kocsis Pál (1958, 1968) szőlő­nemesítőről. Az ihletett mű Kecskemét szoborparkjában áll, s benne nem csupán a tudósnak, hanem a művészetet szerető embernek is sikerült maradandó emléket állítani. Elkészítette: Bláthy Ottó (1975), Janáky István (1976), Vándor Sándor (1985), Gálfy Ignác (1986), Berzeviczy Gergely (1988) portrédomborműveit, s ugyancsak miskolci felkérésre a Geleji Sándor emléket (1971) és a Palóczi László bronz mellszobrot ( 1988), ami rövid idő után sajnálatosan a Népkertből tűnt el. A műterem zárt világában pedig folyamatos kísérletezés folyt. A térnek mindennemű szobrászi megragadásán dolgozott. A témát tekintve vissza-vissza nyúl az egykori paraszti közösség adta természet közeli élményekhez, gémekből (Kazincbarcika), őzekből, de még tölcsérgombákból is Család­ot mintáz (szökőkút-terv Miskolcra), s gyermekeknek­­játszó állatszobrokat” farag (1976). Ezek eredetileg városi parkokat tettek még szerethetőbbé. Ma is hasonló feladatot töltenek be, de már bölcsődék, óvodák udvarán (Bocsok, Racka, Puli, Vaddisznó, Pingvin). Egy határozott formai megújulás iránti igény érződik a Cirkusz világa című sorozatból (1973—76). Az arasznyi munkák a mélylélektani érzések feltárulkozásáról vallanak (Síró bohóc, Flegma bohóc, Műlovarnő, Trombitás, Cirkuszi ló, Szamaras s a Don Quijote is e sorba illeszkedik). Az expresszivitás felé mutató művek a manézs mellett gyakran a szeretett ló szenvedését mutatják. A Mosakodó lány (Hajmosó) az előbbiektől eltérő, új geometrikus redukciós felfogás kezdetét jelzi, s mint ilyen átvezet majd a nagy, monumentális plasztikákba (1975, egykor Kazinczy utcában, ma Egyetemváros?) A témát következetesen kiérlelte, annak ötlet­variánsai magas művészi leleményről árulkodnak. A drámai erejű művek, mint a Sebesült ló, Agresszor, Feszültség egy hosszabb nyugat-európai utazás művészi hozadékai. Varga Miklós vallomása szerint a chartres-i székesegyház műalkotásai gyakoroltak rá elementáris hatást. Sok modern klasszikust, így művészünket is maradandóan érintette meg a középkori francia kultúra. A már-már csak jelekké egyszerűsödött „gótika” hatására született a Bohóc, a nyúlánk Emberpár, a Mártír, a Lovas című szobra. Komak embere szívesen veszi e redukciót, s csak sajnálhatjuk, hogy ezek közül csak a Mártír készült el köztéri emlékműként (1978, Mezőtúr). A város művészeti életéből fontos feladatot vállalt, amikor két évtizedig vezette a vasas szobrászok körét. A Képzőművészeti Szövetség Területi Szervezetének felváltva városi, illetve megyei titkára, s ma is igényt tartanak értékelésére. Pályája során rendszere­sen szerepelt a nagy, hazai seregszemléken a Műcsarnokban, képviselte hazánkat jelentős külföldi kiállításokon (Svájc, Spanyolország, Olaszország, Szlovákia, India), s feleségével folyamatosan rendeznek tárlatokat nemcsak a Miskolci Galériában ( 1975,1981 ), de az ország számos városába is meghívják őket. Ezekre a megmutatkozási alkalmakra nemcsak új kollekcióval készül, hanem szinte teljesen új szobrászi feladatokat tűz ki a maga számára. Az utóbbi évtizedekben folyamatosan foglalkoztatják a térplasztikák, s talán ebben teljesedett ki a legmaradandóbban. Az Áttört forma variációi (1-V, bronz) lenyűgöznek ötletességükkel, szép anyagkeze­lésükkel. A Kibontakozás-sorozat (1-V, márvány) a magba sűrített élet kiszabadulásának himnusza, a Halak (I-IV, márvány), Madarak (I-VIII, márvány, bronz) valamint a Torzók (I-V, márvány, bronz) mind a szobrászi átírás új meg új ötletét hordozzák, s ugyanakkor előkészítik a Totem című nagy térplasztikáját, amit 1973-ban Kassán a Nemzetközi Fémplasztikai Szimpózium ideje alatt alkotott és állított fel a testvérvárosban. A 100 éves Budapestet méltóképpen köszönteni kívánó megye egy köztéri emlékmű megalkotására Varga Miklóst kérte fel. Olyan művet kívántak, ami akár anyagában, akár kivitelezésében a borsodi iparvidékre, a diósgyőri gyárakra utal. A kassai Totem-et érlelte tovább Újpalotai emlékmű-tervekké, majd kialakult a 8 m magas végleges kompozíció Jubileumi plasztika ( 1972—1974, Budapest, XV. ker., Újpalota, krómacél) címmel. Tulajdonképpen átgondolt egyszerűségével éri el a hatást. A különálló három települést egy-egy magasba törő pillér szimbolizálja, melyek szobrászi súlypontjaikban találkoznak a tökéletes gömb-egésszel. A geometrikus modernizmus szerencsés összhangot képez a házgyári elemekből épült környezettel. Bátran állítható, ami a plasztikai emlékműveket illeti ez az 1970-es évtized egyik legjobb hazai köztéri alkotása. Talán azért is, mert mérete nem törpül el a tíz emeletes épületek között. E művéért Varga Miklós méltán kapta meg Budapest centenáriumi emlékplakettjét. A jelentős művészi teljesítmény elismeréseként egy újabb feladat lehetőségével tisztelte meg Miskolc (Emberpár 1975, Győri kapu). Mára már teljesen feledésbe merült, hogy e szabad művészi felfogást mutató kompozíció eredetileg a felszabadulás ünnepére készült (30. évforduló). A vasgyár és a gépgyár adta a technikai hátteret, s így a művészi absztrahálás szinte korlátlan lehetett. A hetvenes években nagy áttörést jelentett, hogy térplasztikai jellegű alkotás készült hivatalos ünnepre. De ez volt az, amiért kiállta a mű az idő próbáját, az 1989-es rendszerváltást, nem úgy, mint akár városunk más köztéri emlékműve. Ez már önmagában nagy erény, de mindaz a jó is mellette szól, amit a Jubileumi plasztikáról elmondtunk! Varga Miklóst e művéért Miskolc város Pro Urbe arany fokozatával jutalmazta. A művész számára igen kedves a Lendület című, nagyméretű vörösréz plasztikája. Ez a Volán Vállalat felkérésére készült, és 1980-ban került a székház előterének falára. A lemezcsíkok a száguldást érzékeltetik. A nyugodt, meg nem munkált részek és a mozgalmasságot imitáló felületek ritmusa teszi esztétikussá és élvezetessé a kompozíciót. Folyamatosan foglalkozik az éremművészettel. Szinte teljesnek mondható a Magyar várak sorozata és a képzőművész elődöknek emléket állító plakettjei. A katalógus szövege a gazdag életútból a művész Miskolchoz kötődő szerepét próbálta kiemelni. 15 műről kellene értékelést adni, ami hely hiányában most nem lehetséges. Az országban Varga Miklós összesen 40 műve került felállításra, s ez a hazai viszonylatban komoly tiszteletet parancsoló teljesítmény! Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a nagy vidéki múzeumokban, így a mi gyűjtemé­nyünkben is. Kiemelkedő köztéri alkotásait a kortárs szobrászattal foglalkozó kötetek mint jeles hazai teljesítményt értékelik. Jelenleg a Balaton varázsának bűvöletében él. Festményeiből is a művészet fontosságába vetett rendíthetetlen hit sugárzik.

Next