Szilcz Marianna (Szerbtemplom, Balassagyarmat, 2006)
Szilcz Mariannánál minden együtt van. A szépség, a harmónia és a fenség, de a kétségbeesés, az aggodalom és a disszonáns ütközés is. Ez maga az élet. Ebből teremtődik bennünk, a befogadókban a tárgyak leendő birtokosaiban egy olyan atmoszféra, ami talán a művész szándéka szerint gondolkodásunkat, cselekedeteinket jobb irányba viszi. Szilcz Mariann munkái erős lelki tettek, amelyek poétikájának lényegét megfogalmazni nem könnyű. Egyszer olyan úton halad, és ez nekem személyesen nagyon szimpatikus, ahol elveszi a tárgyak funkcióit, használati értékeit, egyéniséget ad nekik, a harmónia, a szépség, a dekorativitás kap hangsúlyt. Lehelet halk opálos csipkézetek, visszafogott érintések, fénytitkok, a befelé fordulás, önmaga megismerésének nagyon személyes suttogó, messziről csak a szellőkkel közlekedő varázslatai ezek. Elmélyült és végtelen időkben létező örömök kristályosodnak, fénylenek fel, halkulnak és érnek partot, merengő, kisimuló hullámokba csendesedve. Egyidejűleg torlódik össze a gondolat, a kéz intelligenciája, a lélek megtisztulásával és lesz igaz most és mindörökké. Egyszer olyan úton halad, ami kissé megrémít és talán nevetséges is, de... és ez a lényeg, komoly dolog. Madarak parttalan eklektikaként vannak jelen munkáiban, játékosak, kedvesek, de végtelenül szomorúak és elesettek is. Ott vannak felelőtlennek tűnő fantáziálásként a társművészetek specifikus jegyeinek használatában rejlő ellentmondásokkal. Minden számomra negatívumot, azonban átértelmez egy mélyen érzelmi, filozófiai elemekkel átszőtt, a felelősség terheit viselő és vállaló magatartás. Mi marad meg a természetből? Mi marad meg emberségünkből? Mi marad meg felelősség vállalásainkból? Kérdések ezek? Szilcz Mariann nem válaszol kérdésekre, árad belőle féktelenül a kinyilatkoztatás, demonstrációs táblákat felmutatva. „Higgyetek nekem, vagy nevessetek” erre szántam minden munkámat. Mert a fajtó hallgatásnál nincs rosszabb. Ugyanígy áraszt el mindent az anyagok sokféleségével festészeti és szobrászati hatásmechanizmusok tanult, ideák, rögzült szokások egymásra hatásának fonákságaival, de közben gyűjti a fényt és árnyékos helyekre világít. Képzelete egyszerre vonz, és kételyeket ébreszt. Totális kitárulkozás ez. Ami azonban úgy felül van írva szeretettel, áradó érzelemmel, játékossággal, keresetlen bájjal, a kreativitás mindent elsöprő sodrásával, hogy nem is vitás, művészeti értékük, egyediségük, fontosságuk és nekünk valóságok. Azért mert mai életünkről szólnak, tükröt tartva elénk. (Hefter László Ferencz- díjas üvegművész megnyitó szövegéből 2004. március 13-án) SZERB TEMPLOM (Balassagyarmat, Szerb utca 5.) 2006. december 1-től 2007. január 25-ig SZILCZ MARIANNA