Aknay János, festőművész (Zalaegerszeg, 2007)
Angyal-, ikon- és városkép-szubsztanciák ezeregy változatban Aknay János festőművész szentendreiségéről Bár már több hosszabb és rövidebb írást szenteltem Aknay János művészetének, amelyekben több-kevesebb sikerrel elemeztem alkotószemélyiségét, pályaszakaszait, ábrázoló módszereit, ikonográfiai jelrendszerének alakulását, szentendrei közegbe történő illeszkedését, közéleti tevékenységét, műveinek alaphangulatait és alapirányultságait, s két könyvet is szerkesztettem eddigi életművéről, részemről az igazi, a valódi, tárgyilagos megközelítés, a tudományos igényű feldolgozás máig elmaradt. Nyilván ez a „rárepülési" kísérlet se töltheti be azt a kellően „kontextualizált szerepet, amit már elvárna az ember, s ez is csak amolyan átmeneti megközelítés lehet, mint a többi. (De a lassan beérő lehetőség majd bizonyosan meglátogat, mert ami ma még távoli feladatnak tűnik, valószínű, már gyors tempóban közeleg. Ha egyetlen bővített mondatba szeretném sűríteni eddigi életművének legfőbb sajátosságát, akkor a következőket kell megállapítanom. Aknay János rendkívül következetes, színes és változatos, a tisztán elvont és az emblematikusan vagy ikonikusan figurális megjelenítés skáláján mozgó művészete két nagy témacsoport, a városképek és az angyalok köré szerveződik, mindkettőt Szentendre inspirálta! Valamikor a múlt század '20-as '30-as éveiben kialakult a szentendrei művészet fogalma, amelynek egy szőkébb rétegét az úgynevezett konstriktív szürrealizmus máig hatoló stílusvonulata adta és adja. Ebbe a Vajda Lajos, Korniss Dezső, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Deim Pál és Balogh László által kialakított szubsztanciális formai és tartalmi jellegbe (hogy csak a legfontosabb neveket említsük) illeszkedik Aknay önálló szubsztanciával bíró művészete is. Ennek a nagy önfeltáró és öngerjesztő szubsztanciális egésznek a belső mozgását és állandó átalakulási képességét tehát anélkül, hogy a jelenség legbelsőbb lényege elveszne (!), vagy önfelszámoló módon megváltozna, megszűnne - éppen ezek a sajátos utakon járó, egyéni E., 1998. Szétgomló üveggolyókban..., VLS K. E., 2004. mitológiákat szülő meghitt személyességben, az érzékfeletti húrokat pengető valóságon túliságban vagy álomszerűségben, valamint a képnek tulajdonított szakrális és mágikus funkcióban, szerepben, működésben találjuk meg. A szentendrei konstruktív szürrealizmus tehát sohasem nevezhető hideg, tárgyilagos, hűvös és profán, pusztán dekoratív absztrakciónak, ez az irány napjainkig megőrizte antropomorfizáló, átlelkesített, istenes jellegét (még akkor is, ha olykor frivolabb, világiasabb témákat feszeget). Aknay János tehát az utóbbi néhány évben már csak erre a két nagy témára koncentrál! Azzal a megszorítással vagy inkább bővítéssel, hogy angyalfigurái (az absztrakt emblematikus vagy alakábrázoló jellegzetességeken túl) gyakran költöznek ikon- vagy ikonszerű formába, sőt olykor a két szubsztancia személyes attribúciói (jel- és jegysajátosságai) finoman egymásba olvadnak Azután ezek az angyalok, angyalikonok vagy bábu- és ikonféleségek titokzatos élet- és lakóterükké teszik a művészi világának másik végpontján elhelyezkedő, szigorú fogalmazású, puritán szerkezetességű, mégis lírai hangulatú, puhán vagy feszesebben konstruktív szentendrei városrészleteket, hogy színes és megszentelt festményintarziákká, sík konstruktív költői kulisszák néma csendtörténeteivé alakítsák azokat. A metafizikus hangulatokat sem nélkülöző festményeinek helyszínei, lélekszínházának absztrakt és félabsztrakt angyal-ikon szereplői, megkomponált, dramatizált szimbólum-történetei - bár egyugyanazon város szülöttei - elképesztő képzeletgazdagságban variálódnak önálló kép-egészekké, alakulnak szürreáliasan villódzó önhiírásos öntörténetekké, a korán elhunyt családtagok és barátok emlékműveivé, s állnak össze egy folytatásos képregénnyé. Mert Aknay János valószínűleg létezésének minden pillanatában fest és dolgozik. Agya és fantáziája, mint egy örökmozgó, leállíthatatlanul működik, akkor is, ha történetesen nincs ecset és festék a kezében. Leány-, festő- és őr- vagy városvédő angyalikonjait, illetve szerkezetes városkulisszáit látva egyszerűen az az érzésünk támad, hogy nincs, nem is volt és nem is lesz hiányzó elem ebben a közösségivé avatott, szubjektív képi Mengyelejev-táblázatban, ebben a megszentelődött, szentendrei ikonosztázban. AKNAY JÁNOS (Nyíregyháza, 1949. február 28.) TANULMÁNYOK: 1959-1963: Képzőművészeti szakkör, Debrecen, tanára: Veress Géza 1963-1967: Képző- és Iparművészeti Gimnázium, Budapest tanára: Sebestény Ferenc 1972- A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió alapító tagja díjak (válogatás) 1978 VLS Kísérleti Műhely, Fiatal Művészek Stúdiójának díja 1989 Neufeld Anna-díj 1996 Pro Urbe Szentendre 1996 Pest Megyei Művészetért díj 2000 A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje 2002 Munkácsy-díj 2003 Siklósi Szalon díja 2004 Frajdaböszörményi Nemzetközi Művésztelep, Káplár József díj 2005 Szekszárd, Magyar Képzőművészek Szövetség fődíja 2006 Szigetszentmiklós, Patak Díj KÖZGYŰJTEMÉNYBEN ŐRZÖTT MŰVEK: Baász Imre Művészeti Alapítvány, Sepsiszentgyörgy Ferenczy Múzeum, Szentendre Kortárs Gyűjtemény, Salzburg Kortárs Magyar Gyűjtemény, Dunaszerdahely Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK (VÁLOGATÁS): 1972 József Attila Művelődési Központ, Szentendre 1989 Szentendrei Képtár Szentendre 1993 Horváth & Lukács Galéria, Nagycenk 1995 Barcsay Iskola Galéria, Szentendre 1997 Kultúrpalota, Marosvásárhely 2000 Szent Mihály kápolna, Budapest 2004 Y Galéria, Szentendre 2006 Abigél Galéria, Budapest 2006 Múzsák temploma, Sárospatak 2006 Belvárosi Galéria, Debrecen 2007 Érd, Keve Galéria 2007 Újlipótvárosi Klub-Galéria Aknay János - Monografikus szándékú szöveggyűjtemény A. J. festőművész pályaképének követéséhez, VLS K. E., Szentendre, 2000, 220 p.; Aknay János - Angyalos könyv, VLS K. E., Szentendre, 2004, 176 p. Továbbá két önálló kötetemben található több írás Aknay Jánosról: Pontos időrendben..., VLS K. életművek adják, biztosítják. De mi az az általános törvényszerűségeket megmutató legbelsőbb lényeg amire Szentendre esetében még mindig felkapjuk a fejünket? A két fő stíluskategórián túl konstruktív és szürreális -, amikor is a kielemzett és elvonatkoztatott várostörténeti és városszerkezeti valóságelemek és motívumok racionális és irracionális összeszerkesztését, egybe és egymásra építését tapasztaljuk, ezt leginkább az egyéni Novotny Tihamér (Holdas Györggyel, Matyófalvi Gáborral és ef Zámbó Istvánnal) KÖZTÉRI MUNKÁK: 1995 „Angyal" (fa-fém, fa, fém, festett műgyanta, aranyfüst) a Fő Posta előtti tér, Szentendre 2003 „Városvédő Angyal" (triptichon, akril, merített papír, fa) A Szentendrei Skanzen belső fogadótere