Egervártól Gödig. A katonai képzőművészeti alkotótábor története (2007)

­ Mundérban ecsettel Hazánkban több évszázados hagyományra tekint vissza a hadsereg és a művészetek kapcsolata. Történelmi fejlődésünk sajátossága, hogy sok esetben a békés katonaéletet, a hadi tetteket, nem egy esetben a ki­emelkedő hadvezéreket olyan költők, írók vagy éppen képzőművészek örökítették meg, akik maguk is viselték a mundért akár közkatonaként, vagy éppen ugyancsak hadvezérként. Wathay Ferenc, aki 1602-ben székesfehérvári vicekapitányként szol­gált, török hadifogságba esve, a börtönben vízfestményeken örökítette meg raboskodása eseményeit. A hivatásos festők nagy szolgálatot tet­tek a késői utókornak, amikor megörökítettek nevezetes csatákat, ki­emelkedő történelmi személyiségeket. Megemlíthetjük itt Mányoki Ádám, vagy Dorfmeisster István nevét. Nem kívánunk hosszas törté­nelmi fejtegetésbe bocsátkozni, csupán tárgyalt témánk - a honvédség idén 35 éves amatőr képzőművészeti alkotótábora történetének felele­venítése kapcsán - jelezzük, hogy műkedvelő katonaalkotók a XIX. század elején katonai hivatásuk gyakorlása mellett maradandó festményeket, met­szeteket készítettek. Az 1800-as évek elejéről ismert Petrich András tábornok neve, aki Pest-Buda látképének megfestése mellett több ké­pen jelenített meg egy-egy jellegzetes magyar tájat. A honvédelem és képzőművészet kapcsolata különösen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején bontakozott ki Than Mór, Orlay Petries Soma és mások munkásságával. Az első világháborúban hivatá­sos festőkből sajátos haditudósító intézményt szerveztek. Ennek tagjai - Mednyánszky László, Egry József, Nagy István, Moholy Nagy László és sokan mások - nemegyszer a frontvonalakon készítették vázlataikat, melyeket utólag dolgoztak fel maradandó festményeiken. A második világháborúban már nem sorolták a haditudósítók közé a képzőművészeket, viszont a háború után, az ötvenes évek elején már

Next