Kósa János kiállítás (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2007)
Sándor Hornyik: The Dangerous Art of Remembering táj asszociatív logikájára világít rá, de bevezet az optikai tudattalan birodalmába is. Kosa talán már a robotok fura, oda nem illően aprólékos kidolgozásával is a zsánerfestészet „eredeti" illuzionizmusa ellen dolgozott, hiszen nem lehet tökéletes egy olyan árkádiai táj, ahol robotok sürögnek-forognak. Később odáig fajult a helyzet, hogy egyik Claude Lorrain modorában megfestett tájképen az 1960-70-es évek Java építőjátékának kétségbeejtően kék elemei bukkantak fel. A 2003-as Aranykor kiállítás (acb Galéria) képei pedig talán a „cerebrális” bevezetőt is indokolják némiképp, mivel az ironikus címekkel ellátott (pl. Aranylelőhely) 17. századi, klasszikus tájakon fura, festett repedéshálózatok tűntek fel. (Ezek egy tágabb kontextusban az illúzió megsértése, felsértése felé mutatnak, és egyúttal láthatóvá is teszik magát az illúziót.) A 2005-ös Zichysorozat egyik darabján pedig kifejezetten a Nagy üveg repedései jelentek meg. Mintha Duchamp Nagy üvegén keresztül szemlélnénk az ember és a festészet tragédiáját!3 A „véletlen repedései” ráadásul Duchamp szerint a mű lényeges részét képezik, hiszen a szállítási hiba hozzájárult ahhoz, hogy a retinális művészet és az illuzionizmus Duchamp-i kritikája ne csak cerebrálisan, de retinálisan is megvalósuljon. A 2005-ös Zichy-sorozatot Zichy Mihály Madáchillusztrációi ihlették, amelyeket az Ember tragédiájához készített. Összegző műről van szó, amely tematikájában 3 A Nagy üveg (1913-25) néven is ismert főműnek Duchamp az Agglegényei vetkőztetik a menyaszszonyt, sőt címet adta. A mű kimerítő leírásához lásd: Jean Luquel Miroir de la Mariée. Flammarion, Paris, 1974. Jelen esetben nem csupán a főmű „illuzionista" értelmezése fontos, de az is, amely a valóság különböző síkjaihoz és dimenzióihoz, illetve ezek természettudományos és metafizikus leírásához köti Duchamp projektjét. Erről Bővebben: Lynda Dalrymple Henderson: Duchamp in Context. Science and Technology in the Large Glass and Related Works. Princeton University Press. Princeton, 1998. 4 A művész korábban több munkájában konkrétan is megidézte az avantgárd művészet paradigmatikus alakját. Az egyik az art-strike mozgalom inspirálta 1992-es parafrázis, amely a Das Schweigen von Stewart Home ist nicht zu Überbewerten (Stewart Home hallgatását nem lehet túlértékelni) címet vi selte és Joseph Beuys írását precízen „lefestve" utalt vissza arra az 1964-es akcióra, melynek során Beuys a következő szöveget írta fel egy papírra: „Das Schweigen von Marcel Duchamp wird Überbewertet." (Marcel Duchamp hallgatását túlértékelik). Egy másik az Én téged című festmény, amely Duchamp 1918-as Te engem című munkájának egyik fontos motívumát, a címfestő által festett jobbra mutató kezet teremtette újra és írta át (a tükörképét festette meg egy címerfestővel). Ez a motívum amúgy - bűvészdoboz formájában megkettőződve - a Zichy-sorozaton és a legújabb képek egyikén, a Provincián is megjelenik. Egy harmadik pedig az Infravékony réteg közelében, amely a negyedik dimenzió titkait fürkésző Duchamp előtt tiszteleg, the associative logic of the visual but introduces us into the unconscious realm of the optical.-1 Kosa might have worked against the “original” illusionism of genre painting by strangely working out the robots in great detail since no Arcadian landscape can be perfect where robots are bustling about. Later the dreadful blue elements of the Java building blocks of the 6o’s and 70’s appeared in one of his landscapes painted in the manner of Claude Lorrain. And the pictures of the exhibition Golden Age (Aranykor) in 2003 (acb Galéria) may in a way account for the “cerebral" introduction, as well since in the 17''' century classic landscapes assigned with ironic titles (eg. Gold-diggings «Aranylelőhely»), there appeared a strange painted network of cracks. (In a wider context, they present the break of illusion and make the illusion visible at the same time.) And on one of the pieces of the Zichy Series (2005) there explicitly appeared the cracks of the Large Glass. As if we were looking at the tragedy of man and painting through Duchamp's Large GlassI3 What’s more, according to Duchamp the “cracks of chance" constituted the elemental part of the work since the injury in transit contributed to the fact that Duchamp’s criticism of the retinal art and illusionism was realized not only in a cerebral but a retinal way, as well.4 The Zichy Series of 2005 were inspired by Mihály Zichy’s illustrations of Madách's drama. The Tragedy of Man. As a summing up it marks an epoch both 2 It is a term coined by Walter Benjamin which, following Fredric Jameson, Rosalind Krauss adopted for her book about Surrealism and Dada. Cp.; Rosalind Krauss: The Optical Unconscious. MIT Press, Boston, 1994. 3 Duchamp entitled his chief work known as Large Glass (1913-25) The Unde Stripped Pare by Her Bachelors. Even. For detailed description see: Jean Suquet: Mimic de la \lariée. Flammarion, Paris, 1974. In this case, apart from the '■illusionist" interpretation of the chief work it Is also important what links Duchamp’s project w ith the various plains and dimensions of reality, and their scientific and metaphysical description. See: Lynda Dalrymple Henderson; Duchamp in Context. Science and ! ethnology in the Large Glass and Related Works. Princeton University Press. Princeton. 1998 4 Kosa conjured up the paradigmatic figure of the avant-garde art several times in his earlier works. One of them, a paraphrase (1992) was inspired by the art-strike movement and entitled Das Schweigen von Stewart Home ist nicht zu I herbewerien. It referred to the 1964 action of Joseph Beuys by fully "reproducing" his words - "Das Schweigen von Marcel Duchamp wird Überbewertet" - which he Inscribed on a sheet of paper. On the painting Je t' (Én téged), Kosa reproduced one of the central motifs of Duchamp’s work Tu hi' (1918): a right-pointing hand painted by the emblazoner (in such a way that he had its reflection painted by an emblazoner). The same motif appeared on the Zichy Series (Zichy-sorozat) and one of the latest paintings called Province (Provincia), too. in the form of a magic box. doubled. On Near the Infra-thin I nger (Infravékony réteg közelében). Rosalaid homage to Duchamp by presenting him as the revealer of 2 Walter Benjamin kifejezése, amelyet Fredric Jameson után Rosalind Krauss is magáévá tett a szürrealizmust és a dadát is elemző könyvében. V.ö.: Rosalind Krauss-- The Optical Unconscious. MIT Press, Boston, 1994.