Magyar Festők Társsága - Hartung Sándor festőművész (Budapest, 2009)
Ajánlás 2010. évi Munkácsy Mihály díjra Hartung Sándor festőművész E sorok írója abban a személyes helyzetben van, hogy szinte pályája kezdete óta kisebb-nagyobb intenzitással követi Hartung Sándor művészi pályáját, sőt már - ezt megelőzően - bepillantása volt a Képzőművészeti Főiskolán töltött évek tevékenységébe. E benyomások, tapasztalatok, az immár több mint húsz éves művészi pálya sikerei, eredményei alapján Hartung Sándor egyértelműen várományosa a Munkácsy díjnak. A művész most 47 éves, 1986-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tagozatán. Mesterei Nagy Gábor, Dienes Gábor és Kokas Ignác voltak. Tanulmányaiban azonban fontos, az ezt megelőzően a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában folytatott középiskolai tanulmányok ideje, amely rajzi felkészültségét rendkívül erőteljesen megalapozta. Festészetére azóta is jellemző a rajz kitüntetett központi szerepe, mely alapjaiban jelöli ki kompozíciói szerkezetét, mélységét. Erre épül egészen egyéni látomásossága, melyre jellemző, hogy minden rossz és jó álmot, gondolatot és ideát konkrét képekben képes megjeleníteni. Ugyancsak jellemzője festészetének, hogy mintegy horror vacus szándék vezérli, amely abban nyilvánul meg és manifesztálódik, hogy képmezőjének szinte minden négyzetcentiméterén festői gondolat kifejezésére törekszik. A festői konkrétság azonban távol áll mindenféle naturalizmustól. Képei természeti hűségű motívumaiból igazi szimbolisztikus erejű festészet áll előttünk, mely szürrealisztikus képi világot tár elénk. Látomásos festészetére a szinte kivételes képzeletgazdagság jellemző, melynek egyéni karaktert sajátos szimultaneitása ad, s amely esetében azt jelenti, hogy egy festői pillanatba merevítve „ad elő” történéseket, melynek az „előttje” és az „utánja” is képen érzékelődik. Ez leginkább azon képeinél nyilvánvaló, amelyeket Madách Az ember tragédiája című nagyszabású drámája inspirációja alapján készített el a művész. Hartung Sándor képi világa telített és sűrű, ezáltal gondolati és vizuális mondandója is mindig koncentrált. Alkotói személyiségében, képeiben mindig érzékelünk egy rá jellemző racionalitást, amely azonban munkái végső értékeit illetően irracionális terrénumokat is feltár. Egész alkotói habitusára jellemző egy összművészetiség iránti vonzalom, mely kifejeződik a tánc, a színház, a film iránti affinitásban. Művészi látásmódját ez a habitus összetettebbé teszi, s ez érződik festményei képzettársításai befogadásának folyamatában. Hartung Sándor változatos, magas szakmai igényességű táblakép festészetéhez kapcsolódik, hogy a közelmúltban pályázat alapján elnyerte a Pesterzsébeti Uszoda belső főfalára elhelyezendő murális mű elkészítésének lehetőségét.