Az 5KOR képzőművészeti csoport jubileumi kiállítása (Kondor Béla Közösségi ház, 2010)

A LÉTEZÉS SZAKRÁLIS ÉRTELMEZÉSE Árvay Zolta alkotói pályájának lényegi jellem­zője, hogy a valóság festészeti eszközökkel történő megismerésében és modellezésé­ben döntően szakrális tartalma szerint kezeli az emberi létezést. Ennek a kérdéskörnek a jelenkori aktualitása, érvényességeinek a művészet eszközeivel történő hitelesítése tartósan foglalkoztatja őt mind a táblakép­festészet, mind az installáció-építés műfaji lehetőségei szerint. A természeti valóságnak, a klasszikus tájnak elemző, festészeti megközelítésével, majd bizonyos elemeinek új fizikai összefüggések szerinti egységbe rendezésével keresi azo­kat a szellemi tartalmakat, amelyek egy meg­határozott látvány életidején túlmutatnak, különböző élettartamú látványokat egység­be fognak, azok értelmezési tartományát a végtelen felé táguló távlatokba helyezik. A táblakép műfaja szerint megengedett kompozíciós gondolkodás mellett a benne alakuló világkép érzékletes kifejezéséhez egyre hitelesebbnek találja a művészi instal­lációépítés eszközeit. Ennek megvalósult példái: „In memoriam Assisi Szent Ferenc" című installáció-együt­tese, valamint a „Fent és Lent”, illetve a „Zengő érc vagy" című munkái. Ugyanezt a szellemiséget tükrözik a József Attila, Radnóti Miklós és Kodály Zoltán emlékére készített installációk, valamint Sári József: „A delfin útja" című zeneművének ihletésére felépült kiállítási egység. A tárlat jól érzékeltette Árvay Zolta alkotói világszemléletének összetettségét, rétege­inek összefüggéseit. Festői gesztusokból és geometrikus alakza­tokból felépített kompozícióin az ismétlődő jelek módosult formációi a távolodás-vissza­térés mozgásainak rendszerét, mint az is­meretek feltárulkozásának és értelmező rög­zítésének egymásra épülő kapcsolatát jelení­tik meg. A valóság érzéki tapasztalatokhoz kötött, a különböző őselemek, a föld, a tűz a víz vagy a levegő közegében elhelyezett delfin-test megközelítése után, egy másik festmény­sorozaton az ismeretszerzés és megértés elvont szellemi folyamatának képi modelljét építette fel. Az alkotó a kompozíció síkján, a plasztikai anyagszerűség minden kísértése nélkül képes megtenni azt a dimenzióváltást, amely a fizikai valóság határain túlra nyit távlatokat. A különböző érzékszervekkel szerzett tapasztalatok egymás közötti átjár­hatóságának élménye természetesen vezeti el az alkotót az érzéki és a szellemi tapaszta­latok közötti kapcsolat lehetőségeinek fel­tárásához, az érzékszerveink által képzett jeleknek, ismeretekkel telített fizikai vagy szellemi visszatérése a kibocsátóhoz, olyan jelensége

Next