Az 5KOR képzőművészeti csoport jubileumi kiállítása (Kondor Béla Közösségi ház, 2010)
A LÉTEZÉS SZAKRÁLIS ÉRTELMEZÉSE Árvay Zolta alkotói pályájának lényegi jellemzője, hogy a valóság festészeti eszközökkel történő megismerésében és modellezésében döntően szakrális tartalma szerint kezeli az emberi létezést. Ennek a kérdéskörnek a jelenkori aktualitása, érvényességeinek a művészet eszközeivel történő hitelesítése tartósan foglalkoztatja őt mind a táblaképfestészet, mind az installáció-építés műfaji lehetőségei szerint. A természeti valóságnak, a klasszikus tájnak elemző, festészeti megközelítésével, majd bizonyos elemeinek új fizikai összefüggések szerinti egységbe rendezésével keresi azokat a szellemi tartalmakat, amelyek egy meghatározott látvány életidején túlmutatnak, különböző élettartamú látványokat egységbe fognak, azok értelmezési tartományát a végtelen felé táguló távlatokba helyezik. A táblakép műfaja szerint megengedett kompozíciós gondolkodás mellett a benne alakuló világkép érzékletes kifejezéséhez egyre hitelesebbnek találja a művészi installációépítés eszközeit. Ennek megvalósult példái: „In memoriam Assisi Szent Ferenc" című installáció-együttese, valamint a „Fent és Lent”, illetve a „Zengő érc vagy" című munkái. Ugyanezt a szellemiséget tükrözik a József Attila, Radnóti Miklós és Kodály Zoltán emlékére készített installációk, valamint Sári József: „A delfin útja" című zeneművének ihletésére felépült kiállítási egység. A tárlat jól érzékeltette Árvay Zolta alkotói világszemléletének összetettségét, rétegeinek összefüggéseit. Festői gesztusokból és geometrikus alakzatokból felépített kompozícióin az ismétlődő jelek módosult formációi a távolodás-visszatérés mozgásainak rendszerét, mint az ismeretek feltárulkozásának és értelmező rögzítésének egymásra épülő kapcsolatát jelenítik meg. A valóság érzéki tapasztalatokhoz kötött, a különböző őselemek, a föld, a tűz a víz vagy a levegő közegében elhelyezett delfin-test megközelítése után, egy másik festménysorozaton az ismeretszerzés és megértés elvont szellemi folyamatának képi modelljét építette fel. Az alkotó a kompozíció síkján, a plasztikai anyagszerűség minden kísértése nélkül képes megtenni azt a dimenzióváltást, amely a fizikai valóság határain túlra nyit távlatokat. A különböző érzékszervekkel szerzett tapasztalatok egymás közötti átjárhatóságának élménye természetesen vezeti el az alkotót az érzéki és a szellemi tapasztalatok közötti kapcsolat lehetőségeinek feltárásához, az érzékszerveink által képzett jeleknek, ismeretekkel telített fizikai vagy szellemi visszatérése a kibocsátóhoz, olyan jelensége