Bukta Norbert (Budapest, Aulich Galéria, 2010)

A szabadság ritka rejtőzködő madár. Szerencsés, kiválasztott madarászok már láthatták törékeny alakját, magasan szállni. Röptének merész íve, szárnyának halk nesze, fénylő aranyfólia egy életre lenyűgöz, megbabonáz. Bukta Mihály: Édesapám Nem figyelek rád- mondja az Úr. Még a pálcát is eltöröm amellyel fenyíthetnélek — figyelmeztethetnélek. Az emberre való figyelem — szépség. Az odafigyelés igyekezete nélkül bolond szerszámmá válik a művészet; a szépség pálcája eltörik. Bukta Norbert festészetének lényege­­ értelme az a segítő, figyelmeztető szándék, amelynek mértéke­­ expressziója, szelleme minőségéből fakad. Megkötötte az egyes­­séget, a szépség szövetségét, olyan időkben, amikor sok „bolond pásztornak” az ér­­tékelhetetlenség lett érdeklődésük és értékelésük egyetlen tárgya. Bármikor bármit megmagyaráznak - -megideologizálnak. Önkényességük félelmet terjeszt és a félelem légkörében hatalmuk növekedik, a cinizmus, „kötekedő pimaszság”. „Semmi nem gyalázatosabb mint állítással és kijelentéssel vágni elébe a megismerésnek és az észlelésnek. „ /Montaigne/ Az ideologikus rendszerek megbuktak. Csődöt termeltek a gyárak. Népbolondító eszmék alapján népeket pusztítottak. Az ideologikus a kultúrába menekítette magát. Az értékek manipulálásával tartja fenn hatalmát. „Ha figyelmen kívül hagyjuk az érték kérdését s megelégszünk egy mű­­ egy történelmi­nek irányadóak. Ne fogadja el a kirekesztő őrületet, amely szerint: haladó, kreatív, progresszív, élenjáró csak akkor lehet, ha őrmesterek és ideológusok parancs szavá­ra csápol, menetel. Ha reggel felébred és kinyitja a szemét, első élménye legyen az a felismerés, hogy az életet élni is lehet, nem csak birtokolni — az életbe saját maga is beletartozik. Nem az élet abszurd. Az életet abszurddá lehet tenni. A festő azonban nem kívánhatja magának a kinyilatkoztatás jogát. A festőnek szem­lélődnie kell. Szemlélődésének tárgya a látható világ és a világ látható dolgaira rez­zenő lélek. Ezt a rezzenő érzést, ezt az időben és frekvenciájában is alig megfogható expressziót alakíthatja újra láthatóvá­­ világivá a festő, ha személyes állhatatossága készteti erre — ha tehetsége képessé teszi erre. A művész személyessége az a keskeny ösvény, amelyen haladnia kell. Nem azonosulhat, de nem is hízeleghet. Miközben az egész világot át kell áramoltatni a lelkén­y szelle­mén, önön magát köteles kivetítenie. Ez a kivetített személyes „én” a művész kapcso­lata „szövetsége” embertársaival. A kivetítés ereje, valamint a kapcsolatra törekvés szándékának intenzitása jelentik azt a lelkületet, amelyet aztán expresszionizmusnak A művészt, a festőt, csak hajlama­s alkata teheti alkalmassá arra, hogy kifejezés módja expresszív legyen. Az expresszionizmus nem valamilyen párt vagy egyesület ahova bárki beléphet — csatlakozhat, ha azoknak eszményeivel egyetért. Az expresszív művész az élet legkülönösebb ellentmondásaival foglalkozik: az ember­ben működő jóval, s a gonosszal. Ez a küzdelem eltorzíthatja az arcot. Az emberek gyakran csak ezt a torzulatot veszik észre. Résztvevő, segítő szándékok helyett, gono­szul hadonászó, görcsbe szorított öklöket látnak, s az így félreértett érzelmek és szenve­délyek hatása alá kerülve tiltakoznak. Az expresszió azonban mégsem vaskos indula­tok halmazata, nem is ellenőrizetlen áramlása gesztusoknak. Az expresszió megszólítás és kérés is egyben; a művész azt ajánlja embertársainak, hogy együttesen vessük le álarcainkat — egymásra tekintve oly sok mindenben hasonlíthatunk. Kössük meg újra a szövetséget, hogy a „szépség és egyezség pálcája”­­ összefor­­radjon. Az értékek megőrzésének és újrateremtésének szenvedélyes - expresszív ábrándja je­lenti Bukta Norbert festészetének szellemi erejét. Jorge Luis Borges szerint: „... A világ megtartása folytonos teremtés, s hogy a földön örök ellenségnek tartott megtartani és teremteni szavak a mennyben szinonimák.” „És verem egyik pálcámat, a szépséget, és eltöröm azt, hogy felbontsam az én szövet­ségemet amelyet az összes népekkel kötöttem." „És mondó az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szer­számot.” /Zakariás könyve 1­1,10-1­1,15/ Milan Kundera írja: ” Eszmék. Undor azok iránt, akik egy művet eszmére fokoznak le. Iszonyodás attól, hogy belerántanak abba amit „az eszmék viadalának” szoktak ne­vezni. Kétségbeesés az eszmék által elködösödött, a művek iránt közömbös korunktól” A félelem, következetes következetlenség. Fikcióknak és a valóságnak összemosása, korszak, egy kultúra stb. / tematikai, szociológiai, formalista leírásával, ha egyenlőség­jelet teszünk minden kultúra és minden kulturális tevékenység közé / Bach és a rock, a képregények és Proust közé/ ha a művészetkritika /az értékekről való elmélkedés /már nem talál helyet magának az önkifejezésre „a művészet történelmi fejlődése” összeomlik, értelme elködösödik, a művek hatalmas és abszurd halmazává válik.” /Milan Kundera/ Mit tehet a művész? Mit tehet az ember? Egyre élesebben intenzívebben igyekezzék észrevenni múló idejének minden pillanatát. Ne higgye el a szörnyű szándékot , ne higgye el azt az iszonyatot, hogy csak a csődület számára alkalmas eszmék lehet­Szent István Bazilika Örökimádás Kápolna (Megfoghatatlan Kápolnája). 2010 St. Stephan Basilica Akik meghívottak a kegyelemre I-IV, 2009, 200 x 100 cm Chapel of Eternal Worship (Chapel of the Inconceivable) The Ones Called for Mercy 1-4 is neveznek. Madárdombi Szent Pál Templom V nap vin. és ix. állomás (Fény Születésének Temploma) St. Paul Church on Madárdomb, Days, Stages 8-9 (The Church of the Light) „ Mindennek száz arca van, de nem lehet eldönteni, hogy melyik a tökéletes. Nincs is olyan hogy tökéletes... Csak a totalitásra lehet törekedni. A MINDENSÉGET MEG­FOGNI VALAHOGY! Akik meghívottak a kegyelemre - portré MIL, 2009, 100 x 70 cm The ones called for mercy-portrait 1-3 Sváby Lajos, festőművész­ ­ Szilágyi Lacos, festőművész

Next