Művészeti Szalon, 1928 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11-12. szám
Dossena és a hamisítás művészete A mi erdélyi sajtónk megannyi világesemény regisztrálása mellett könnyedén csúszott el az olasz szoborhamisítási botrány felett. Pedig megérdemelte volna, hogy bővebben foglalkozzanak vele. Mert amit Aleco Dossena csinált, olyan bravúrteljesítmény, amelyre csak igazán művészember képes. Dossena antik szobrokkal árasztotta el a világ összes műgyűjteményeit és öt kontinens összes antikváriusai, műgyűjtői most lázasan kutatnak gyűjteményeik között, hogy nem-e tévedt beléjük egy Dossena-hamisítvány. Dossena ma világhíresség. A lapok hasábokat írnak róla, munkatársaikat küldik ki Florencbe, felkeresik műhelyében, érdeklődnek pályafutásáról, arcképeit köztik és oly propagandát fejtenek ki személye körül, hogy nem csodálkozhatnánk, ha a végén „hamisítványai“ is époly értékesek lesznek, mint néhány neves contemporain eredeti. Tulajdonképen nem is lehet haragudni reá Egyetlen bűne, hogy illuzóriussá és nevetségessé tette a szakértők tudományát, akik stílustörténeti kérdésekben oly csalhatatlanoknak hiszik magukat Dossena hamisítványait ugyanis a földkerekség legnevesebb műtörténészei tartották originálisnak, tanulmányokat írtak róla és igaza van az ötvenéves Dossena gúnyos mosolyának: mundus vult decipi, ergo decipiatur. Ez a Dossena, aki Cremonából, a híres hegedűsök hazájából került ki, mindazt megcsinálta, amire csak kérték. Jött hozzá egy antikvárius, kedves mester, nekem szükségem van pont olyan oltárra, mint amilyen Perugiában van ebben és ebben a templomban. — Ahá, ön az 1450. évi Madonnaszobrot akarja? Egy hét múlva meglesz! — Kedves mester, nekem szükségem van Mino da Fiasole szarkofágjára. — Kérem, mi sem könnyebb annál! Dossena, századának e rendkívüli alkimistája, műhelyében elkészített mindent, kezdve a cremonai hegedűktől, végezve az abruzzói templomig. A hamisítás művészetének minden titkát elsajátította és jól hamisítani, hogy a vonzódék észre ne vegye, nagy dolog — sőt a beavatottak tanát még tovább fejlesztette is , találta ki az elektromos szobrászvésőt, egy egész sereg új öntési és sajtolási eljárást, többek között azt az antikizáló módszert, hogy hogyan lehet a márványnak, a bronznak, sőt még a fának is oly patinát adni, amelynek tulajdonképeni állaga és színe még nagyítóüveggel sem ismerhető fel. Ha már e kérdésnél tartunk, említsük fel, hogy a hamisítás művészete csaknem oly régi, mint maga a művészet. Nemrégiben egy rendkívül érdekes könyv jelent meg a könyvpiacon dr. Neuburger tollából. „Echt oder Fälschung“ — ez a könyv címe és a tudós szerző kimutatja, hogy már a renaissance idejében pompásan hamisították az antikot. A nápolyi múzeumban vannak állítólag Pompejiből kiásott márványkútak, amelyek reliefje Dürer Albert skiccei után készült. Igen fejlett a hamisítás művészete a plasztika területén. De nagy előszeretettel hamisítottak a régiek bútort, terrakottát, márványt A bútorhamisításról egy egész kis könyvtár beszél, különösen korunkban űzik nagy előszeretettel, amikor az antikvitások iránti hajlamot titkos antikbátorgyárak százai elégítik ki. Nemrégiben előfordult, hogy egy gazdag amatőr megvásárolta II. Ramzes életnagyságú szobrát bazaltból. A szoborral kapcsolatosan azt állították, hogy Thebe romjai alól került ki. Később megállapítást nyert, hogy a szobor közönséges hamisítvány, Páris egyik külvárosában gyártották, előállítási költsége legfeljebb tízezer frank. De a nagylelkű mecénás százezer frankot fizetett ki érte és még örült is a jelentős vásárnak Dossena persze nem keresett ennyit, mert közte és a A Dr. MÁTYÁS-FÉLE PARK FÜRDŐ, CLUJ-KOLOZSVÁR, MONOSTORI ÚT 62. 15