Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám - GÁCH MARIANNE: Egy óra a 75 éves Kodály Zoltánnál

T"De sokan kérdezték már, hogy mi a titka Kodály örök­ fiatalságának! A munka? A torna." A gyermekekkel, a fiatalokkal való folytonos törődés? Amikor én is ezt emlegetem, Kodály Zoltán egy bőrkötéses, öreg könyvet lapoz fel. Erasmus C­olloquia-ját olvasgatja mostanában latinul fa lábjegyzetek legapróbb belh­it is szemüveg nélkül.) Erasmms szavaival válaszol kérdésemre. Dióhéjban ezt: — Egy fiatal pár lakodalmán a Múzsa azt magyarázza ,,collocutorjának", vagyis beszél­gető társának, Alipiusnak, a gráciáknak az a dolguk, hogy a házasokat elválaszthatatlanul egymáshoz fűzzék, hogy a feleség ne halljon mást férjétől, mint "anea lux­" — én fényem —, a férj pedig feleségétől: „anima mi", — én Lelkem. — Alipius megjegyzi, hogy az ilyen­fajta boldogságot az öregség sem sorvasztja el, sőt inkább még gyarapítja. A Múzsa erre így szól: igen, ezek a házastársak, akik így élnek­­együtt, nem vénülnek meg, sorsul; nem az öregség lesz, hanem az érettség. Ódály Zoltánnak ez a költői példálózása Emma asszony feje köré von dicsfényt. Az ő legendás házasságukról van szó. A nyár derekán utaztak a Galyatetőre és ett töltötték az őszt is. Kodály Zoltánné, a modern magyar zenetörténet Em­ma asszonya három évvel ezelőtt a Szabadsághegyen, virágszedés közben elcsúszott és utána nem bírt felállni. Eltört a lába. Akkor mind a ketten beköltöz­tek a Kútvölgyi úti kórházba. Kodály Zoltán csak egy-egy órára hagyta ott feleségét, külön­ben éjjel-nappal ápolta, gyógyította, indította. Emma asszony pedig betegségének legsúlyo­sabb idejében csakúgy, mint sok év­tizedes há­zasságuk alatt mindig, új és nagy művek alko­tására ihlette férjét. Betegágyában, ahonnan Emma asszony olt­hatatlan érdeklődéssel figyelte az élet kis és nagy eseményeit, versesnaplót írt, elragadó rí­meket faragott és urát minden születésnapján egy-egy legépelt verseskötettel lepte meg. Most készült el a negyedik kötet. Fedele vászonból v­aló és rajta a népi hímzés pontosan olyan, mint amilyen Kodály vonósnégyesének azt a példányát díszítette, amelyet­­1 évvel ezelőtt Emma asszonynak ajánlott és ajándékozott. V­i­szont Emma asszony versesköteteinek első ol­dalán ez a megható mottó olvasható. ..Nem magamnak. Neked írtam. Nem magamnak. Ne­ked éltem.'' Téli madáretetés a Galyatetőn Gáeri Martianné [elv.)

Next