Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám - VÁSÁRHELYI ZOLTÁN: Kecskeméten kezdődött

VÁ­S­Á­R­H­E­LYI Z­O­LTÁ N K ec s[r ch/1 uHe/1 kezd­őd­ött Kodály Zoltán hetvenötödik születésnapján meghatottan gondolok vissza arra az időre, amikor zseniális kórusművei születtek, arra az útra, amelyen át elterjedtek szerte az ország­hím és a világon, de különösen arra, amit ez a művészet számunkra jelent. Újfajta és mélyreható zenei művelődés in­dult meg a húszas évek végén egy-két vidéki városban, Kodály Zoltán szülővárosában, Kecs­keméten. 1926-ban lettem a zeneiskola hegedű­tanára és Kodály Zoltán rábeszélésére szervez­tem énekkart. Ez a munka meglepő és gyö­nyörű eredményeket hozott: a vidéki zenei élet sivatagában oázisok virultak fel. Kerényi György Győrött, Bárdos Lajos Pesten párhu­zamosan szolgálta ezt a zenei mozgalmat, mely­nek fő inspirálója Kodák­­ Zolté­n nagyszerű gyermekkórusai voltak. 1924-ben Budapesten mutatták be a Wesselényi utcai fiúk Borús F­ndre vezénylésével Kodály első nagy gyer­mekkorait, ehhez csatlakoztak 1929-ben Sztoja­novits Adrienne-ék és más pesti iskolák. Ezután Kecskeméten is megrendeztük a Villéi, a Pün­kösdölő, a Túrót cszil, a cigány és más művek bemutatóit a városi zeneiskola és egyéb isko­lák énekkaraival. S ezen a ponton megtört a vidéki közöny jégpáncélja. Kecskemét közön­sége, amely addig fanyalogva fogadta az új zenét, egyszerre megérlelte, mekkora ajándékot kapott Kodálytól. Következő lépésként kivittük a gyermek­karokat az utcára. A gyermeknapi utcai hang­verseny újabb híveket toborzott Kodály nagy­szerű muzsikájának. Kodály Zoltán ekkori le­velében világosan megjelölte az utat: „Nagyon örülök, hogy sikerült az utcai ének és hogy Kecskemété a kezdeményezés. Rendszeres zenei határjárásokká kellene fejleszteni, bizonyos ü­n­nepeken, arra való programmal. 'Térzene.' Ha­tása el nem maradhat, ha éveken át rendszere­sen visszatér." A kórusok a legkönnyebben hozzájutható hangszeren, az emberi hangon át terjedhetnek, így egyre több lehetőség nyílt terjedésükre. A vidéki , elsősorban győri és kecskeméti kezdeményezést olyan nagyszerű zenekritikus karolta fel, mint Tóth Aladár. Az ő teljes mel­léállásának is érdeme, hogy a vidék zenei ká­bultságát új korszak váltotta fel s a helyi kez­deményezések hatására az egész országban el­terjedtek az örökértékű kórusok. Kodály öt­venedik születésnapjára pedig már megszü­letett a tanúbizonyság: muzsikája az egész ma­gyar nép lelkében gyökeredzik. Itt el kell mondanom azt az­ érdekességet, hogy a jubileum alkalmából a szülőváros la­kossága kéréssel fordult Fáy István főispánhoz, választanák meg Kodályt a város díszpolgá­rává. Fáy igen művelt, lelkes ember volt, a ké­rést pártolta, de — 1932-ben vagyunk — ez csak úgy valósulhatott volna meg, ha Gömbös Gyulát is díszpolgárrá választják ... A Kodály­muzsikán és szellemén nevelkedett városi fa- Vásárhelyi Zoltán

Next