Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám - GÁCH MARIANNE: Egy óra a 75 éves Kodály Zoltánnál

áka A 75 ÉVES KODÁLY ZOLTÁNNAL ,a köd lassan-lassan felszáll, s foszlányain­­ átdereng a halványan vöröslő napsu­gár. Az erdei ólon magános férfi sétál tréning­ruhában és ballonmellényben. Elgondolkozón róla lépteit. Csönd van, és nyugalom. Ilyenkor késő ősszel még itt, a Galyatetőn is a legtöbb ember behúzódik a négy fal közé. Valahol a fák között v­áratlan gyermekcsix­­telés hangzik Iskolás kirándulók jöttek át tanítójukkal a szomszéd faluból. Nézegetnek, mutogatnak, ta­nácskoznak, majd négy kisfiú, alighanem ha­todikos, a sétáló férfi elé kerül. — Kodály bácsi kérem — szólítják meg és egy kis papírdarabkát tartanak elé —, írja ide a nevét. Kodály Zoltán arcán mosolyféle suhan­ás, már-már írja, de előbb megkérdi: — Tudtok-e szolmizálni? A gyerekek összenéznek, hallgatnak, aztán bevallják, hogy a hírét sem hallották ennek. — Hát dalolni tudtok-e? — teszi fel Kodály Zoltán az újabb kérdést, de ezt is némaság követi. Aztán egyikük, egy kislány óvatosan, ügyetlenül, silabizálva egy óvodás dalba kezd. „A kassai szőlőhegyen . . . énekelgeti, de há­rom verssor után megakad. Végetért a tudo­mánya. — Van-e énekeskönyvetek? — szólal meg ismét Kodály Zoltán. — Az egyik lánynak van — feleli a gyer­mekek közül valamelyik —, s abból úgy ta­nulunk, hogy a tanító bácsi elkéri tőle és énekel belőle nekünk. Kodály Zoltán elkomolyodik: — Minek írjam nektek a papirosra a neve­met, ha nem tudtok egyetlenegy dalt sem. — A tanító bácsi kéri az aláírást — jegyzi meg az egyik élelmes kisfiú. — Majd kap tőlem aláírást — hangzik a fe­lelet —. Iin többre-jobbra tanít titeket. Úgy buzdítja, neveli Kodák még erdei séta­­ közben is az ország népét. Legyen a zene mindenkié — és mindenütt, ahol magyar él, a kis faluban, Galyatető körül csakúgy, mint a városban. Ennek az eszmének szentelte életét­pályáját, amióta zenére eszmélt, és ma, 75 éves korában is ez minden öröme-gondja. Szerte az országban, népünk apraja-nagyja forrón ünnepli születésnapját. Ő pedig mit csi­nál ezekben a napokban? Dolgozik-e? Szüle­tik-e új műve? Megajándékozza-e vele a vilá­got? Mintha nem is hallaná a kérdést. Most fel s alá járkál a galyatetői szobában, ahol beszél­getünk. Haja kétoldalt fülére omlik, napbarní­tott arcából csillogón kéklik a szeme. Egész jé­ Kodály Zoltán legújabb fényképe a Galyatetőn (Gách Marianne felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents