Muzsika, 1962 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám - BREUER JÁNOS: Kodály és a színpad
„Odafülelünk — egészen csinosan hangzik, a gondolatok logikusan követik egymást, lendület van a kompozícióban, tehetséget árul el. Belepillantok a műsorba: (D-moll) Nyitány, komponálta K . . . Zoltán 4-ik [helyesen: 6-ik] osztályos diák ... A Nyitány véget ér, a színházon végigzúg a taps és kiáltva hívják a szerzőt" — írja Schwede a Hestungarischer Grenzbote című pozsonyi lap 1898. február 25-i számában. Az egyetemi, zeneakadémiai tanulmányok évei alatt Kodály, az Eötvös-kollégium tagja, a kollégistáik vidám farsangi játékaihoz komponál zenét, így keletkezett 1902-ben a Notre Dames toronyőr című kabaré, 1903-ban a C'id-paródia, majd pedig A nagybácsi című színdarab kísérőzenéje. Most egy időre megszakadnak Kodály kapcsolatai a színpaddal. Balázs Béla ugyan Bartóknak és Kodálynak közösen ajánlotta A kékszakállú herceg vára szövegkönyvét, ezt azonban Bartók zenésítette meg. Az elhatározó jelentőségű népdalgyűjtő utak következtek ezután, tudományos publikációk, a zeneszerző Kodály pedig a kamarazenére és a dalra összpontosul. A dalokkal, a népi szövegekre írt Énekszóval, s még inkább a Berzsenyi, Kölcsey és Csokonai verseit feldolgozó Megkésett melódiákkal azonban Kodály segíti a valóban magyar opera létrejöttét. Ezekben a dalokban — s a többi énekben — minden magyar zeneszerző annak enciklopédiáját kapja, miként egyeztesse össze a vers és a muzsika lejtését. 1917-ben Kodály ismét találkozik a színpaddal: az ország első színháza, a Nemzeti Színház kéri fel, írjon kísérőzenét Móricz Zsigmond Pacsirtaszó című színművéhez. Kodály a darab népi mulatságához folklórelemekből, cigányzenekarra ír kísérőzenét, s egy ugyancsak cigányzenekar-kíséretes dalbetétet. Ez utóbbi, a Fáj a szívem, a Ségy dal elnevezésű ciklus utolsó darabjaként, ének-zongora letétben vált közismertté. A sajtó egy része figyelemre, említésre sem méltatja, más része azonban lelkesen fogadja a kísérőzenét. Molnár Antal, a aki Kodály művészetének kezdettől fogva egyik leglelkesebb propagátora, így ír a Zenei Szemlében: „Kodálynak dicséretére válik, hogy nagy művészetét ennyire stílusosan alá tudta rendelni az író céljainak... a szép és mélyérzésű dal a zenés második felvonás dísze, Kodály lírájának egyik jellemző terméke . . ."2 Kodály Zoltán népdal-lejegyzéseiből 1 Legány Dezső: A magyar zene krónikája. 1962. 435. 1. 1 Eősze László: Kodály Zoltán élete és munkássága 1956. 47. 1.