Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám - KÁRPÁTI JÁNOS: Kurtág György 2.

26 Természetesnek érezzük, hogy bizo­nyos műfajok levethetetlenül hordoz­zák legjobb hagyományaik egy részét, így Kurtág első opusza, a Vonósnégyes is érthető módon támaszkodik legköz­vetlenebb műfaji előzményeire, a Bar­tók-vonósnégyesekre, ahogyan azok is közvetlen — bár időben távolibb — le­származottjai Beethoven kvartettjei­nek. Kurtág György zeneszerzői rang­ját — vagy mondjuk inkább így: egyé­niségének nagyságát — az mutatja a legjobban, hogy vonósnégyese nem úgy tűnik fel, mintha a „hetedik" Bartók­kvartett lenne és nyoma sincs benne annak a stilisztikai epigonizmusnak, mely a mai magyar zene nem is egy jelentős személyiségét e műfajban megkísértette. Kurtág vonósnégyesé­lyenként az „anyag" hasonlóságát is magával hozza, anélkül, hogy idézet­nek vagy akár reminiszcenciának tűn­nék. A vonósnégyes III. tételének sű­rű, imitáló szövésű hangfelülete pél­dául Bartók suhogó, villódzó hangvé­nek partitúráját szemlélve Tóth Aladár plasztikus jellemzése jut eszünkbe, me­lyet Bartók III. vonósnégyeséről írt: „. . .olyan ez a kis partitúra, mint vala­mi finoman szőtt dróthálózat, melyben a legmagasabb feszültségű villanyos­ság kering". Azt kívánjuk ezzel kifeje­zésre juttatni, hogy Kurtág itt nem bi­zonyos meghatározott melodikai és har­móniai szerkezeteket vett át Bartók­tól, hanem szövésmódot, a négy hang­szer együtt játszásának rendszerét, a kontrapunktikus és a homofon szer­kesztés olyan sajátos kombinációját, mely egy harmadik, új minőségként je­lenik meg előttünk. Állításunk igazolá­sára álljon itt egy idézet a partitúrá­ból, szinte találomra kiválasztva! A „szövet" hasonlósága azután ke­teleit juttatja eszünkbe a III. és IV. vo­nósnégyesből, bár azt sem szabad elfe­ledni, hogy ilyesféle részletekkel Berg Lírai szvitjében is találkozhattunk. A vonósnégyeshez hasonlóan a zon­gora műfaja is spontán hordozója bizo- Vivo Tempo arco

Next