Muzsika, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám - STRÉM KÁLMÁN: "Jó szóval oktasd, játszani is engedd..."
itt folyó igen alapos kutatómunka olyan új eredményekhez vezetett, melyek sokban módosítják a magyar népzenérőlzenetörténetről eddig kialakított véleményünket. A sok évtizedes vizsgálódások alapján láthat napvilágot a Melodiarium Hungáriáe medii nevi címet viselő nagyszabású sorozat (I. Hymni et sequentiae 1956-ban jelent meg, II. Antifonale kötete pedig kiadás előtt áll). S ugyancsak az ő sokoldalú felkészültségét tükrözi a Magyar Zenetörténet Kézikönyve sorozat I. kötetének (Őstörténet, középkori zene) szerkesztése is. Ha pedig nemzetközi népzenei összehasonlítással kapcsolatban adódnak kérdéseink. Rajeczky professzorhoz bízvást fordulhatunk; annak idején ő kezdeményezte a szélesebb kitekintést szolgáló európai zenei katalógus rendszer felállítását. Köszönettel tartozunk neki azért is, mert elsőként indította el (jóval megelőzve a későbbi divatot) az autentikus forrásból származó népzenei hanglemezek kiadatásának ügyét is. Szerkesztésében eddig három ilyen lemez látott napvilágot (Hungarian Folk Music 1964., valamint a négy részre tervezett sorozatából kétszer négy lemez, Hungarian Folk Music — Magyar Népzene I—II. 1969., 1972.), s irányításával készült a jeles magyar zenetörténeti emlékeket felsorakoztató Magyar gregoriánum 1970. címen ismert hanglemez is. Középkori zenetörténeti kutatásai alapvető fontosságúak, s irányadók a tekintetben is, ahogyan feldolgozásuk során a szerző a középkori zenei emlékeket az élő néphagyománnyal, s a népzenét a praxissal összeveti (Többszólamú zenénk XV. századi emlékei 1950., Mittelalterliche ungarische Musikdenkmäler und das neue Volkslied 1962., Mittelalterliche Mehrstimmigkeit in Ungarn 1966. stb.). Rajeczky munkásságát nehéz objektív szárazsággal méltatni annak, aki környezetében valaha is megfordult. Ilyen nevezetes évforduló, mint a 75. születésnap óhatatlanul azt juttatja eszünkbe: szavakkal aligha tolmácsolhatjuk hálánkat és köszönetünket nevelői gondosságáért vagy hatalmas életművéért. Ezért csupán azt kívánjuk: alkosson még sokáig erőben, egészségben, s őrizze meg továbbra is magában azt a derűt, ami szeretett lényéből környezetére is bőven sugárzik. Tari Lujza teve „Jó szóval oktasd, játszani is engedd..." Czigány György műsorait milliók hallgatják érdeklődéssel, élvezettel. Magam is ehhez a milliós sereghez tartozom, olykor mégis aggódó fenntartással várom műfajokat vegyítő szerkesztői koncepciójának eredményeit (bár kiindulásunk és műveltségterjesztő szándékunk mindig azonos!). E sorokat a tévé új zenei műsora után, a ZENEI VILÁGNAP estéjén írom. A fenntartással várt produkció eldöntötte, hogy „ki nyert ma": a műsor készítői nyertek és mi nézők is, valamennyien. A szerkesztőket (Czigány György és Vecsernyés János), a rendezőt (Csenterics Ágnes) és az operatőrt (Szabados Tamás) egyaránt dicsérte a képek színes pergése, a virtuóz átkötések, számos ötlet, és az egész műsor gondos megformáltsága. A mindig újon gondolkodó Czigány György a nézőben is gondolatok sorát indítja el. Sokan kísérleteztek már azzal, hogy a zenei értékek hatásának körét a műfajok vegyítésével szélesítsék, s ezzel keltsék fel az érdeklődést. Fenntartásaim rossz tapasztalatokból erednek, a háttérben pedig fogalmi zűrzavar rejlik. Könnyű és komoly műfajról beszélünk, de mondhatjuk-e vajon, hogy egy népdal nem „könnyű", vagy megfelelő jelző-e például Haydn mester derűjére és tréfáira a „komoly"? A szórakozás fogalma is széles körben használatos, gyakran azonban gyanússá válik, ha a szétszóródás, a kikapcsolódás üressége, a játék felelőtlensége takarójául szánják. De vajon egy mai világunk komplexitását kifejező és éppen ezért nem is