Muzsika, 1981 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám - SZÉKELY ANDRÁS: Régizene-tanulmányok Hollandiában
járva egészítettem ki. Itt egy-egy példányt őriznek, propagálnak és kölcsönöznek valamennyi (!) holland zeneszerző — alkotója által méltónak tartott — művéből. Egy széles körű kuratórium által legjelentősebbnek ítélt évi tucatnyi művet ki is nyomtatnak, hanglemezen is megjelentetnek. Kismonográfiákat adnak közre szinte valamennyi zeneszerzőről (fényképpel, műjegyzékekkel, bibliográfiával). Mindezt állami támogatással, az „ügyfelek" számára ingyenesen. A kéthetes tanulmányút alatt nemcsak intézményeknél fordultam meg, hanem a holland régizenélés néhány érdekes-jelentős személyiségénél is. Marijke Ferguson az amszterdami konzervatóriumban tanít furulyát és hárfát. A régizenélés idősebb generációjához tartozik; ma, és már jó néhány éve a Studio Laren nevű együttes élén elsősorban középkori muzsikát szólaltat meg (mint ilyen, élénken érdeklődött, amikor meghallotta, hogy a Hungaroton egykor hazánkban járt trubadúrok zenéjét adja ki hanglemezen). Egy próbát is hallottam a Studio készülő Canterbury mesék produkciójából, öt-hat fiatal lány és fiú veszi körül a munkát anyás szeretettel, de határozott szigorral vezető Ferguson asszonyt, ki hol tekerővel, hol furulyával működik közre a szcenírozott, kosztümmel színesített, jelzett díszletek között folyó zenés költői összeállítás megvalósításában. Stílusosan és tisztán szólaltak meg orgánum-tételek, gótikus motetták, s szinte észre sem vettem, hogy a középkori versek hol hollandul, hol archaikus németséggel, hol meg provengal nyelven hangzottak fel, oly átélt és szuggesztív volt a légkör már a próbán is (amit persze félbeszakított az elmaradhatatlan kávészünet, lehetőséget teremtve az együttes tagjaival, zömmel konzervatoristákkal folytatott beszélgetésre; így tudtam meg, hogy egyikük-másikuk éppoly elkötelezett modernzene előadó is, mint amilyen buzgalommal a régimuzsikát szólaltatja meg). A Studio — mint valamennyi színvonalas, életképes együttes — nem jelentéktelen minisztériumi támogatást élvez, melynek fejében meghatározott számú előadását kedvezményes honorárium ellenében játssza például vidéki színházakban vagy kultúrotthonokban. Olyan színt képvisel, mely hazánkban a színházi és régizenei palettáról is hiányzik. Kis létszámú, mobil együttes a Studio — érdemes lenne megismerni. Ugyancsak az idősebb generációhoz tartozik Cees Otten, aki most körülbelül 55 éves, és ötven éve furulyázik (!). Az elsők között tanult meg játszani a feledésből a 20-as évek végén újra előbukkant hangszeren, melynek nagyhatású előadóművésze és tanára lett (az ő növendéke volt valaha a furulyajáték nemzetközi rangelsője, az ugyancsak holland Frans Bruggen), öt konzervatóriumban tanított egy időben (Hollandia — mint említettem már — alig dunántúlnyi), mikor egy figyelmeztető szívroham hatására nyugdíjazását kérte, és visszavonult Amszterdamból a mai Ijssel-tó, a hajdani Zuiderzee partján fekvő csodálatos, festői és végtelenül nyugodt barokk kikötővárosban, Hoornban álló, mintegy hatvan hangszerrel, öreg bútorokkal, flamand és toszkán fajanszokkal, keleti szőnyegekkel és gazdag könyvtárral meseszerűen berendezett házába. Ma is tanít néhány növendéket, s (maga is játszva) vezeti a reneszánsz zenét műsorán tartó négytagú Syntagma Musicum együttest (melyet csak lemezről hallottam, de amelyik így is igazolja tekintélyes vezetőjének színvonalas irányító munkáját), ám leginkább hangszerkutatással, új játékmódok kikísérletezésével, régi furulyaművek közreadásával foglalkozik. Széles körű elméleti tudása tárházából egyre-másra bukkantak elő a Magyar-