Muzsika, 2003 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám - TÓTH PÉTER: Borral és bor nélkül: Vántus István Kortárs Zenei Napok
Dulics Tímea HUSZÁR LAJOS évek óta a fiókban fekvő A csend című operájának Tündéráriáját adta elő felejthetetlenül. Nem vagyok a millenniumi operapályázaton harmadik díjat HUNGAROTONARCHÍVUM nyert Huszár-opusz ügynöke, ezért csak halkan jegyzem meg, hogy gazdag az az ország, ahol ilyen művek porosodnak az asztalfiókban. A nagy ívű ária a szerző zongorakíséretével méltán aratott sikert. HOLLÓS MÁTÉ első pillanatban rejtélyesnek tűnő 4-2-1 című alkotása négy kezet, két előadót és egy közös (zenei) lelket takar. A kompozíció szervezőeleme a játékosság. Szó sincs a nyolc oktáv folyamatos hangorkánjáról, sokkal inkább a szólamok fogócskájáról, a szólamvezetés rafinériájáról. A kézről kézre vándorló szólamok és ellenszólamok könnyed, légies végeredményt produkálnak. Mindig nehéz szerkesztői feladat egy alapvetően tanulmányi célokat szolgáló zenemű elhelyezése a műsorban. TOGOBICKIJ VIKTOR fuvola gitár-duói így aztán kissé kilógtak a sorból. Mondom ezt akkor is, ha szakszerűségükhöz, a kitűzött cél sikeres teljesítéséhez nem férhet kétség. Hozzá kell tennem, hogy a jobb sorsra érdemes hallgató ekkor már régen feladta azt a hiúnak bizonyult reményt, hogy majd a szünetben egy kis levegőhöz juthat. Az egy főre jutó műsorszámok nagy mennyisége és az ugyanezen főkre jutó oxigénmolekulák már-már kritikusan alacsony száma erősen befolyásolta a koncert hátralévő részének élvezetét. Úgy gondolom, hogy DURKÓ ZSOLT Tűzzenéje még ideális körülmények közt is komoly koncentrációt és teljes nyitottságot igényel a befogadótól. Itt és most nem kedveztek a körülmények. Más a helyzet DUBROVAY LÁSZLÓ A váltságdíj című operájából azonos címmel szvitté formált fúvószenekari művével. A kortárs előadói technikákat a hagyományos fúvószenekari szerkesztésmóddal ötvöző zenei anyagról gyakran az a hallgató érzése, hogy egy klasszikus módon megírt zene utólagos modernizációjáról van szó, ahol a disszonancia biztosítja a „kortárs" jelleget. Új, tökéletesen adekvát helyszínnel bővült a Vántus Napok kínálata. Az EAR együttes a Gran Café vetítőjében rendezte meg hangversenyét. Az elektronikus, illetve elektroakusztikus zene kínálja a legtöbb teret a zenei szélhámosságra. Könnyű és csábító dolog beleveszni a szintetizátorok, hangmodulok, a számítógép nyújtotta milliónyi beavatkozási lehetőség világába, s valódi zene helyett alibikompozíciókat létrehozni. A nyolc elhangzott darab között volt természethangokat szintetizátorokkal és élő cimbalomhanggal ötvöző - SUGÁR MIKLÓS: Vihar után -; állathangokat transzformáló és fagottszólóval kiegészítő - SZIGETI ISTVÁN: F. OttoRG; egy, a clavinova (az egyszerűség kedvéért: digitális zongora) lehetőségeit kutató és sequencer programját használó - HOLLÓS MÁTÉ: Clavinovafantázia no. 2 ., és szoprán szólóra meg cimbalomra illetve szintetizátorra és basszusgitárra komponált, repetitív eszközökkel élő FARAGÓ BÉLA: Árnyének - kompozíció. Verdi szerint a közönség becsábításának legjobb módja, ha sört mérnek az Operában. Ha sört nem is, boros poharat annál többet láttam a szünet után visszatérő, s többnyire fiatalokból álló közönség kezében. Ha csak ezen múlik, van-e közönsége egy hangversenynek, én Verdivel értek egyet. A második félidőt minden bizonnyal DECSÉNYI JÁNOS hangszalagra, énekhangra és versmondóra komponált kis remeke, a Korf órája nyerte. Morgenstern szatíráját könnyű kézzel és nagyon szellemesen fejlesztette tovább. Sokkal inkább kiszámítható és éppen ezért kevésbé izgalmas kompozíció volt MADARÁSZ IVÁN Csillagokra, ahol pontosan azt kaptuk, amit az ismertetőben olvashattunk. Aritmetikai rendben sűrűsödő, illetve ritkuló „szférikus" hangokat. SÁRY LÁSZLÓ műve, a Nagymama tánca olyan fagott-marimba-duó, melyben a marimba szólamát most hangszalagról hallhattuk. Ily módon talán túlzás elektronikus zenének nevezni, viszont kétségkívül jól szólt. A Kotyogó kő egy korsóban címmel elhíresült „alapműhöz" hasonló szerkezetű darab így is komoly kihívást jelent a „kamarapartnernek". Recenzens belátja saját korlátait. OLSVAY ENDRE Transzplantációiva nem tudtam mit kezdeni. Vántus István halálának 10. évfordulójára méltó módon emlékezett a fesztivál. Az alaphangot a Szecsődi Ferenc briliáns előadásában felhangzó szólóhegedű-szvit adta meg. Mű és előadó tökéletes összhangjának lehettünk fültanúi. Szecsődi nemcsak tud, de szokott is kortárs zenét játszani. Úgy gondolom, a szerzők és a közönség legnagyobb megelégedésére. Különös hangszer-összeállítású kamaradarab következett a műsorban. A Rézdomborítás Ady Endre emlékére két trombitát, két harsonát és ütőhangszereket foglalkoztató Huszár Lajos Meskó Ilona