Muzsika, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-09-01 / 9. szám - DALOS ANNA: Megénekelt történelem: Kodály-kórusművek felvételeiről
A Bartók Rádió híres Házimuzsika • Szeptember 4-től újra indul a népszerű sorozat; az élő, nyilvános koncertekre kéthetente kerül sor a Márványteremben. Először Szilvágyi Sándor gitárművész, 18-án Rigó Sándor szaxofonművész lesz a vendég. Kórushangversenyek a 6-os stúdióban • A sorozat a nyári szünet után szeptember 9-én kezdődik. 16.05-kor a Pannon Volán Bartók Béla férfikara énekel, Lakner Tamás vezetésével. Nemzetközi Liszt-Bartók Zongoraverseny • A nyitó- és a záróhangversenyt élőben közvetíti a Bartók Rádió, magáról a versenyről összefoglaló műsorok számolnak be. II. Mahler Ünnep, 2006 • A Budapesti Fesztiválzenekar rendezvényéhez kapcsolódva rádiós beszélgetések hangzanak el a Kossuthon: 4-én az eseményre új darabot komponáló zeneszerzőkkel, 9-én Gustav Mahler gépzongora-felvételeiről. A Fesztiválzenekar Mahler-koncertjét 12-én közvetíti a Bartók, előző nap délelőtt az 5. szimfóniáról szóló hét zeneműve előadása. Bartók Béla tiszteletére két emlékhangversenyt adnak a Művészetek Palotájában, illetve a Zeneakadémián a Magyar Rádió zenei együttesei. 26-án Fischer Ádám vezényli a Szimfonikus Zenekart, a fiatalkori Hegedűverseny és a Brácsaverseny szólistája Shlomo Mintz lesz. 28-án az Énekkart és a Gyermekkórust hallhatjuk, illetve részleteket láthatók a Gyökerek című filmből. Dmitrij Sosztakovics születésének centenáriuma • Az évforduló alkalmából a különleges 15. szimfóniát ismerteti szeptember 18-án A hét zeneműve előadása. A további napokban-hetekben az Eurorádió szerkesztésében, különböző európai országok koncertfelvételeiről Sosztakovics összes szimfóniája és vonósnégyese hangzik fel a Bartók hullámhosszán. Mozart-operák Salzburgból • Szeptember első két hetében folytatódik és befejeződik a Mozart összes operáját és operatöredékét bemutató délelőtti közvetítéssorozat. Elhangzik a felszabadított Betulia, a Scipio álma, a Mitridate, a Zaide - Chaya Czernowin kiegészítésével ősbemutatóként, az Apolló és Hyacinthus, az Idomeneo, valamint a Die Schuldigkeit des ersten Gebotes című „áhítatos daljáték". hanglemez Az irodalmi vegyeskarok azonban már 1936-ban utat nyitnak egy új hangvétel megszületésének is: a Liszt Ferenchez és A magyarokhoz már a romantika költészetéhez fordul, s minden irodalmiassága ellenére sajátos pátoszt hordoz. Ez a heroikus-patetikus hang - amely egyébként a legtöbb férfikarban is visszaköszön - lesz a modellje a negyvenes évek nemzetféltő kórusainak (Semmit ne bánkódjál, 1939; Balassi Bálint elfelejtett éneke, 1942; A székelyekhez, 1943; Csatadal, 1943; A magyar nemzet, 1947). Kodály nemzetnevelő attitűdje olyan alapélmény számunkra, magyarok számára, hogy eszünkbe sem jut: egyáltalán nem magától értődő, hogy a tárgyilagos 20. század egyik zeneszerzője magára veszi nemzete összes fájdalmát, s hazája prófétájaként veti papírra zenei gondolatait - akár egy romantikus költő, mondjuk a Kodály által oly előszeretettel megzenésített Petőfi. Az említett Kodály-kórusokban megjelenő toposzok a magyar nemzet karakterjegyeit írják le (magányosság, szerencsétlen múlt, lomhaság, önpusztítás stb.). Egy boldogabb nemzedék tagjaként persze szkeptikusan viszonyulok e toposzokhoz: vajon jót tett-e, jót tesz-e önértékelésünknek ezek gyakori felemlegetése? Vajon nem akadályozza-e a történeti tisztánlátást? Nem hamisítja-e meg önképünket? Kodály ez idő tájt komponált kórusainak nagy többsége a magyarság múltjával szembesíti az énekest és a hallgatót. Természetesen minden életmű sokrétű, s ennek köszönhetően nemcsak a 19. századi toposzok talán torzító tükrén keresztül szemléli a zeneszerző a magyar történelmet és a jelent. Miközben A székelyekhez vagy a Csatadal nemzeti összefogásra szólít fel, sőt előbbi -éppúgy, mint az alapvetően irodalmi, tehát szintén képi, impresszionista vonásokat hordozó Norvég leányok (1940), amely Norvégia német lerohanásakor, egyfajta szimpátiatüntetésként keletkezett - akár az Erdély visszacsatolását követő közvetlen politizálás dokumentumaként is értelmezhető, az Adventi ének (1943) és A 121. genfi zsoltár (1943) a zsidóság ellen elkövetett bűntények elutasításából születik meg. Kodály egy-egy művet szán a katolikus és a protestáns templomi együtteseknek, hogy általuk fejezze ki együttérzését. Ehhez a műcsoporthoz tartozik a Bodrogh Pál versére komponált költői kórus, a Sirató is (1947). Kodály tehát jelképes, szimbolikus szövegeket választ, mondandóját archaikus képletekbe burkolja. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Kodály individualista modernistaként kezdte pályáját, s habár a negyvenes években a romantika költőihez fordult, sőt a szintén individualista modernista Adyt is átheroizálta (Fölszállott a páva, 1937), művészetében a költői Én mindvégig középpontban maradt. Akár azt is mondhatnánk, hogy az ötven feletti Kodály nagy alkotói dilemmája éppen az volt, miként képes összeegyeztetni romantikus érzelmi habitusát intellektuális modernitásával. Az elmúlt évtizedekben ráadásul sok Kodály-kompozícióra rakódott rá szinte lekaparhatatlan rétegként egyfajta nemzeti-patetikus értelmezés. Számomra például a Jézus és a kufárok valódi főhőse nem a kereszténység megváltója, hanem az ő álruhájába bújt magányos művész (esetleg maga Kodály), aki felhábo- Erdei Péter 2006 SZEPTEMBER • muzsika 45