Muzsika, 2008 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2008-07-01 / 7. szám - ITTZÉS MIHÁLY: Kodály Zoltán és tanítványai

A 2007-es „Kodály-év" mennyiségé­ben szerény, de tartalmában fon­tos, s részben hézagpótló könyv­termést hozott. Az e sorok írója számára ismertté vált munkák közül négy minden­képpen kiemelendő tartalma és terjedelme okán. A Zeneműkiadó végre megjelentette Eősze László Kodály Zoltán életének krónikája című munkájának második, javított és bőví­tett kiadását. A Kodály Zoltán és szülővárosa, Kecskemét című könyv a szerzőnek, Heltai Nándor helytörténész-közírónak a Kodály­centenáriumkor megjelent munkáján ala­pul, de sok új szemponttal gazdagodva látott napvilágot az Argumentum gondozásában. Az új zenetudományos eredmények szempontjából kétségtelenül két Rózsavöl­gyi-kiadvány a legjelentősebb. Dalos Anna Forma, harmónia, ellenpont - Vázlatok Kodály Zoltán poétikájához címmel adta közre több­éves kutatómunkája gyümölcsét, doktori disszertációját. (Lásd Vikárius László recen­zióját, Muzsika, 2008 május.) Négyéves ku­tatási periódus eredménye a Bernász Melinda szerkesztésében megjelent Kodály Zoltán és tanítványai­­ A hagyomány és a hagyományozódás vizsgálata két nemzedék életművében című terje­delmes és gazdag tartalmú kötet. Mindket­tőről elmondhatjuk, hogy a szerzők alap­művekkel gazdagították szakterületüket. Könyvszemlénk tárgyát az utóbbi kötet adja. Az MTA Zenetudományi Intézete égi­sze alatt folyó kutatómunkát, a tanulmá­nyok megírását a Nemzeti Kulturális és Fej­lesztési Pályázat, a könyv megjelentetését az NKA Zenei Szakmai Kollégiuma támogatta. Többszerzős és több műfajú tanulmány­kötetről van szó. A cím összetettsége a tarta­lom többrétegűségére is utal, ugyanakkor ki­csit félrevezető. Többet is meg kevesebbet is ígér, mint amennyit a könyv tartalmától ka­punk. A cím alapján a témának akár teljes­ségre törekvő monografikus, részben talán az alcímben jelzett hagyományozódás szocio­lógiai-pszichológiai jellegű feldolgozását várhatnánk. Ehelyett azonban történeti­szakmai részkérdések mélyreható és széles körű feltárásával találkozunk a tanulmányok­ban. Az alcímből még értelmeznünk kell a két nemzedék fogalmát. Berlász Melinda szer­kesztői előszavából, illetve Szalay Olga bib­liográfiai dolgozatából ez a magyarázat kö­vetkezik: az egyik generációt s vele a hagyo­mányt a Mester, Kodály Zoltán személye, il­letve életműve képviseli, míg az átvevő-folytató nemzedék a tanítványok­követők összessége lehet (tehát az 1890 és 1935 között született generációk) zeneszer­zői, illetve tudományos és egyikhez vagy mindkettőhöz kapcsolódó pedagógiai mun­kájával. A tanulmányok egy része közvetlenül Ko­dállyal foglalkozik, másik része pedig nem ál­talánosítva, hanem jellemző és egyedi példák­kal, Veress Sándor és Járdányi Pál mesterük­höz való viszonyának más-más aspektusú bemutatásával, illetve két terület (kariroda­lom és népzenetudomány) kiemelésével a muzikográfia és a bibliográfia adatszerűsé­gével mutatja be a Kodály példája és szemé­lyes buzdítása által inspirált kórustermést, illetve az ő (és persze Bartók) tudományos munkáját kísérő, majd folytató népzenetu­dományi irodalmat. Már itt, a részletes áttekintés előtt leszö­gezhetjük: a kutatási program mind kény­szerűen vállalt eddigi korlátjai, mind pedig fontos erényei és eredményei miatt folyta­tást kíván! Mint már jeleztük, a kötet első tanulmá­nyai Kodály életének és életművének egy­egy részterületét közvetlenül tették vizsgá­lat tárgyává. Mind a négy dolgozat igen hosszú és kiterjedt kutatást igényelt. Eősze László: Kodály Zoltán származása és családja című közleménye izgalmas és nyilván sok nehézséggel járó munka eredményével is­merteti meg az olvasót. Jó oka volt Eősze Lászlónak, hogy Kodály életének króniká­saként a múlt ködébe tűnt családi adatokat megpróbálja egybegyűjteni. A zeneszerző egyes írott és szóbeli, köztük személyesen neki mondott nyilatkozatai késztették arra, hogy feltárja a származás sokágú - flamand, cseh-morva, lengyel, német, csak éppen nem magyar — gyökereit. Kitűnik az alapos és jól dokumentált adatgyűjtésből, hogy Kodály Zoltán mindössze harmadik-negyedik ge­nerációs „Hungarusként", ahogy ő maga meghatározta, „vérségi kötelék nélkül" vált — 19. századi szakmai elődeinél mélyebb és szélesebb körű zenei, sőt nemzeti magyar­ságtudatba belenőve, s azt magában tökéle­tességig csiszolva - a magyar kultúrát alap­vető értékekkel gyarapító művésszé, tudós­sá és pedagógussá. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hisz a lé­nyeget nem érintő dologról van szó, hogy a zeneszerző édesapjának ifjúkori kecskeméti kapcsolatait bemutató adatok közé kis hiba Könyv egy korszakos jelentőségű 20. századi zenei-szellemi műhely kisugárzásáról Bertáti Melinda Kodály Zoltán és tanítványai A hagyomány és a hagyományozódás vizsgálata két nemzedék életművében Sgerfeesztelle Wt mm 32 muzsika -2008 JÚLIUS

Next

/
Thumbnails
Contents