Muzsika, 2008 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2008-07-01 / 7. szám - ITTZÉS MIHÁLY: Kodály Zoltán és tanítványai
A 2007-es „Kodály-év" mennyiségében szerény, de tartalmában fontos, s részben hézagpótló könyvtermést hozott. Az e sorok írója számára ismertté vált munkák közül négy mindenképpen kiemelendő tartalma és terjedelme okán. A Zeneműkiadó végre megjelentette Eősze László Kodály Zoltán életének krónikája című munkájának második, javított és bővített kiadását. A Kodály Zoltán és szülővárosa, Kecskemét című könyv a szerzőnek, Heltai Nándor helytörténész-közírónak a Kodálycentenáriumkor megjelent munkáján alapul, de sok új szemponttal gazdagodva látott napvilágot az Argumentum gondozásában. Az új zenetudományos eredmények szempontjából kétségtelenül két Rózsavölgyi-kiadvány a legjelentősebb. Dalos Anna Forma, harmónia, ellenpont - Vázlatok Kodály Zoltán poétikájához címmel adta közre többéves kutatómunkája gyümölcsét, doktori disszertációját. (Lásd Vikárius László recenzióját, Muzsika, 2008 május.) Négyéves kutatási periódus eredménye a Bernász Melinda szerkesztésében megjelent Kodály Zoltán és tanítványai A hagyomány és a hagyományozódás vizsgálata két nemzedék életművében című terjedelmes és gazdag tartalmú kötet. Mindkettőről elmondhatjuk, hogy a szerzők alapművekkel gazdagították szakterületüket. Könyvszemlénk tárgyát az utóbbi kötet adja. Az MTA Zenetudományi Intézete égisze alatt folyó kutatómunkát, a tanulmányok megírását a Nemzeti Kulturális és Fejlesztési Pályázat, a könyv megjelentetését az NKA Zenei Szakmai Kollégiuma támogatta. Többszerzős és több műfajú tanulmánykötetről van szó. A cím összetettsége a tartalom többrétegűségére is utal, ugyanakkor kicsit félrevezető. Többet is meg kevesebbet is ígér, mint amennyit a könyv tartalmától kapunk. A cím alapján a témának akár teljességre törekvő monografikus, részben talán az alcímben jelzett hagyományozódás szociológiai-pszichológiai jellegű feldolgozását várhatnánk. Ehelyett azonban történetiszakmai részkérdések mélyreható és széles körű feltárásával találkozunk a tanulmányokban. Az alcímből még értelmeznünk kell a két nemzedék fogalmát. Berlász Melinda szerkesztői előszavából, illetve Szalay Olga bibliográfiai dolgozatából ez a magyarázat következik: az egyik generációt s vele a hagyományt a Mester, Kodály Zoltán személye, illetve életműve képviseli, míg az átvevő-folytató nemzedék a tanítványokkövetők összessége lehet (tehát az 1890 és 1935 között született generációk) zeneszerzői, illetve tudományos és egyikhez vagy mindkettőhöz kapcsolódó pedagógiai munkájával. A tanulmányok egy része közvetlenül Kodállyal foglalkozik, másik része pedig nem általánosítva, hanem jellemző és egyedi példákkal, Veress Sándor és Járdányi Pál mesterükhöz való viszonyának más-más aspektusú bemutatásával, illetve két terület (karirodalom és népzenetudomány) kiemelésével a muzikográfia és a bibliográfia adatszerűségével mutatja be a Kodály példája és személyes buzdítása által inspirált kórustermést, illetve az ő (és persze Bartók) tudományos munkáját kísérő, majd folytató népzenetudományi irodalmat. Már itt, a részletes áttekintés előtt leszögezhetjük: a kutatási program mind kényszerűen vállalt eddigi korlátjai, mind pedig fontos erényei és eredményei miatt folytatást kíván! Mint már jeleztük, a kötet első tanulmányai Kodály életének és életművének egyegy részterületét közvetlenül tették vizsgálat tárgyává. Mind a négy dolgozat igen hosszú és kiterjedt kutatást igényelt. Eősze László: Kodály Zoltán származása és családja című közleménye izgalmas és nyilván sok nehézséggel járó munka eredményével ismerteti meg az olvasót. Jó oka volt Eősze Lászlónak, hogy Kodály életének krónikásaként a múlt ködébe tűnt családi adatokat megpróbálja egybegyűjteni. A zeneszerző egyes írott és szóbeli, köztük személyesen neki mondott nyilatkozatai késztették arra, hogy feltárja a származás sokágú - flamand, cseh-morva, lengyel, német, csak éppen nem magyar — gyökereit. Kitűnik az alapos és jól dokumentált adatgyűjtésből, hogy Kodály Zoltán mindössze harmadik-negyedik generációs „Hungarusként", ahogy ő maga meghatározta, „vérségi kötelék nélkül" vált — 19. századi szakmai elődeinél mélyebb és szélesebb körű zenei, sőt nemzeti magyarságtudatba belenőve, s azt magában tökéletességig csiszolva - a magyar kultúrát alapvető értékekkel gyarapító művésszé, tudóssá és pedagógussá. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hisz a lényeget nem érintő dologról van szó, hogy a zeneszerző édesapjának ifjúkori kecskeméti kapcsolatait bemutató adatok közé kis hiba Könyv egy korszakos jelentőségű 20. századi zenei-szellemi műhely kisugárzásáról Bertáti Melinda Kodály Zoltán és tanítványai A hagyomány és a hagyományozódás vizsgálata két nemzedék életművében Sgerfeesztelle Wt mm 32 muzsika -2008 JÚLIUS